Mégis miről szólhat ez a “cinkezés”

Posted by

Szily László először csak elcsodálkozott azon, hogy a sors különös játéka folytán életben van még a régesrég halottnak hir cink.hu. Aztán rögtön ír is egy második cikket, amelyben nem akarja lelőni az első mindatában a poént, de lelövi. “Négy év után arról írok újra a Cinken, hogy mennyire szeretném, ha újra egyesülnének az elszakított nemzetrészek, vagyis az Index és a 444.” Csakis arra gondolok, hogy mi lesz a barátaimmal, illetve, hogy mi lesz az Indexszel, mármint nem azzal, amit még annak hívnak a bitorlók, hanem az igazival, bármi is legyen a neve.

A közös szerkesztőségi felmondás lényege az összekapaszkodás volt, márpedig ennyi emberrel nyilvánvaló képtelenség új lapot alapítani. Ha összejön valamennyi pénz a folytatáshoz, ki és hogyan fogja azt mondani a 80 ember minimum egyik felének, hogy bocs, de te nem férsz fel az utolsó helikopterre – állapítja meg Szily. Ugyanakkor hozzáteszi: “amennyire ezt kívülről meg tudom ítélni, illetve azok alapján, amit hallottam, annyi támogatási ígéret bőven érkezett, hogy a stáb vagy egy része megpróbálkozhasson valamivel. De mi lehet ez a valami?”

Szily szerint az elképzelt új lap sokban hasonlítana a 2013-ban létrejött 444-re. Volt indexesekből, fasza újságírókból álló, független, az egykor Index szigorú szakmai elveit valló, szabad, de a létezése első pillanatától bizonytalan anyagi helyzetben lévő újság lenne. Olyan, amelyik a régi szellemet vallaná és vállalná, de a mérete és anyagi lehetőségei miatt meg sem kísérelhetne az Index gyakorlati örökösévé válni. Vagyis fullos hírszolgáltatást nyújtva egy helyen kiszolgálni szinte minden potenciális olvasói igényt, ahogy az Index eddig tette: közölni minden fontos hírt, a legtöbbjét nemcsak kishír szinten, hanem háttérrel, értelmezve és a teljes körű maistream hírszolgáltatás mellett szórakoztatni, viccelni, fasza olvasmányokat és szubkulturális olvasni-néznivalót is kínálva.

Tény, a 24.hu olvasottsága az Index szétesése előtti időkben nem is volt olyan nagyon sokkal kisebb az övéknél. De a 24 – hiába van tele baromi jó újságírókkal és közöl egy csomó szuper cikket és hiába szabad sajtó legnagyobb méretű bástyája e pillanatban – egészen más utat követ. Az Index és a 444 a tényfeltárások, elemzések, fasza riportok és hasonlók mellett és mindig is közölt egy rakás vicces hülyeséget, érdekes állatos nemhírt, fura videót és a komolykodóbb olvasók által hagyományos utált bizarr bulvárérdekességet.

Na de akkor mi lenne az ideális megoldás? “Ezen a ponton engedném szabadjára a legszemélyesebb érzelmeimet.A legjobb elképzelhető dolog, ami egyszerre tenne boldoggá engem, és szerintem az elárvult indexeseket is, és hozhatna létre egy megfelelő méretű, szuper minőségű és anyagilag is menedzselhető szabad sajtóterméket, szerintem valamiféle posztindexesek-444 kooperáció lenne. Vagyis a mostani 444 és reálisan nézve kábé 30 Index-árva egyesülése egy szerkesztőségben.”

Szily ezután hosszan ír a 444.hu történetéről, amelyet gyakorlatilag 100 százalékban az akkori szerkesztőségből távozó indexesek alapították, az Index alapítójának vezetésével. Azóta sem lett persze belőle az Új Index, hiszen egyrészt létezett még a régi, másrészt az anyagi lehetőségei és az ebből fakadó mérete ezt nem engedték meg. Most? Elképzelek egy olyan új szerkesztőséget, amiben a mostani 444-esek mellett ott ül ugyanannyi posztindexes, akkor az egy olyan csapat, ami bármire képes lehet. Például belenőni a meghalt Index kabátjába. Jó minőségben, szórakoztatóan számolni be mindenről. Mármint tényleg MINDENRŐL. A mindenkori hatalom megkerülhetetlen elszámoltatójának lenni és közben önfeledten hülyéskedni. Ennek a két csapatnak nem kéne átmeneti összeszokó időszak, nem kéne semmit magyarázni, mert egy nyelvet beszélünk és 73 százalékunk a gyakorlatban is sokat dolgozott együtt. 60 elképzelt emberrel tényleg akármit meg lehetne csinálni…”

Honnan lesz erre pénz?

Szerintem irtó fontos, hogy ez a felállás konkrétan több évnyi tök felesleges ügyrendi küszködést spórolna meg a nemrég távozott indexeseknek. UP a magyar internet bizonyítottan legsikeresebb hírlapalapítója. Miután felmondott az Indexnél, még neki is két évébe került összehoznia a 444 elindulását és további 5-7 évbe, hogy azt mondhassa, a cucc az ellenséges álpiaci környezet, a politikai szemétkedés és minden más ellenére képes elketyegni a saját lábán. Pedig ő feleannyi emberrel kezdte, mint amekkora stábot beleképzelek a Posztindex lehetőségeibe. Az indexesek rengeteg szopást úsznának meg, ha olyannal állnának össze, aki pontosan ugyanazokat élte végig 2013 óta, ami rájuk vár. Ráadáasul az igazi lényeget tekintve pont olyan, mint ők. Ez azzal együtt is igaz, hogy mivel Up annak idején nem ilyen hatalmas dráma keretében állt fel, a közösségi felháborodás és adakozókedv most nyilván sokkal nagyobb, mint a 444 alapításakor volt.

Egy potens méretű, 60 fős szerkesztőséggel, 90 százalékban az egykori és jelenlegi indexesek krémjével dolgozó szabad újságnál vonzóbbat elképzelni sem tudok közösségi finanszírozási szempontból. Az olvasói szeretik a 444-et és az elmúlt pár napban bizonyították, hogy még nem 100 százalékosan világos tervekre is hajlandók magyar szinten komoly összegeket adni nekünk. Az olvasók még sokkal nagyobb tömegei szeretik az Indexet. E két forrást egyesítve – és az átfedésekkel is számolva – én most már kifejezetten optimista vagyok….

Címkép: Indexesek vonulása