Liberális-e Navracsics Tibor? Igen

Posted by

jotunder 

>(nenézzmárilyenbutánposzt)

 A kedves Olvasó nagyon csúnyán néz rám, kicsit feszültnek is tetszik lenni, azt a kisbaltát tessék szépen letenni, nagy levegő, mindjárt más. Ez most egy ilyen poszt lesz, nem fog tetszeni, nem kell, hogy minden tessék. Én írom a posztot kedves Olvasó, ne tessék beleszólni. Hogy nem volt mindig morálisan topon a Navracsics professzor? Így van, még az is lehet, hogy most sincs. Hogy egy gerinctelen szarházi? Na, és megint na. Értem, vagy ahogy mostanában szokták mondani, érteni vélem a narratívát, de most egy kicsit visszavennék az indulatból, és empatikusabb lennék vele, OK? Nem OK, tudom, de ez van.

Kurvára felidegesített az az SZDSZ-es majom (“ilyet mondani, mi lett a Vincentből”, ne tessék kiabálni, hallom, egyszer hadd jöjjön már ki belőlem, ebben a forró észak-angol nyárban, huszonkét fok) Bruck Gábor, aki a nagyon buta és a nagyon ellenszenves közötti nem annyira vékony mezsgyén próbált minél több emberbe ismételten beletaposni, ami politikai tanácsadóknál gondolom alap, hello, benne tetszik lenni a basket of deplorables-ben Juli néni, de azért ugye tetszik majd ránk szavazni, hogy nem, de miért nem? – és néznek azzal az arckifejezéssel, amiről azt gondolják, hogy liberális, pedig csak simán hülye. 

A kedves Olvasóról biztos íratott a Terrormari néni nyilvános feljelentőlevelet a sameszával, azért tetszik azt gondolni, hogy én mekkora fideszista vagyok, nem kedves Olvasó, rólam íratott, és nem szándékozom ezt elfelejteni neki. Nem biztos, hogy kettőnk közül Önnek tetszik jobban utálni Orbánt és a sleppjét, csak ez a poszt most nem erről szól.

Navracsics Tibor is megnyilvánult a Népszavában, nemcsak a Bruck, enyhe spleen, finom understatementek, tight upper lip, szinte látom, ahogy azon gondolkozik, hogy öntsön-e tejet az Earl Grey-be, persze minden rendben van, tulajdonképpen, mondja a Navracsics professzor, de azért mégsincs rendben az a minden, inkább a semmi lesz az, ami rendben van, teszi hozzá alig vagy tán egyáltalán nem hallhatóan, de azért nekem mégis  ez jött le.

  Navracsics volt Orbán Hazafias Népfrontjában a szabadelvű konzervatív (leánykori nevén liberális), ahogy mondjuk a Deutsch Tamás képviselte a prehabonyi Ibiza-érzést, az obligát thaiföldi bártáncosnővel és az ő hasával, és  Semjén Zsolt azt a speciális magyar kereszténydemokráciát, ami nemcsak Észak-Rajna Vesztfáliában lenne kínos, de talán Mongóliában is. Vannak a népi szűrösök, akik KB-titkárból és moszkvai nagykövetből lettek végtelenül hiteles antikommunisták, a népi népiek, akik nem mindig érzik jól magukat, de ha hozzájuk vágnak valamilyen irodalmi folyóiratot, akkor elvannak magukban, és vannak a kevésbé népi banki szakemberek, akiknek “it is not personal”.  És persze ott van a futballhuligán-őstörténész-rothschildevő vonal, akiket ebben az országban  sohasem lehetett megkerülni, ezért Orbán Viktor meg sem próbálta. 

 Mielőtt a kedves Olvasó kissé sértetten elmondaná nekem, hogy hány stadiont épített az Orbán, hová züllesztette a mitoménmit, és azokat az ügyeket is említené, amelyekről hetvenhárom poszt jelent meg a Vincenten, szeretném figyelmeztetni, hogy én írtam a hetvenhárom posztot, és még fogok is írni párat.  Most nem erről van szó, capiche? 

A Navracsics-niche egy része lelépett, egy része pedig not happy, erről írogat és beszél mostanában Navracsics, morog az orra alatt Stumpf István és ad ki dühösen három könyvet a Gyurgyák János. Navracsics érzi, hogy most egy kicsit beszélhet erről a Népszavában, persze nyomatékosítva, hogy a jogállamisággal nincsenek problémák, szelíden jelezve, hogy bővebben azért vannak. 

 Navracsicsnak hitték el sokan (effektíve a szájával mondta, hogy nem változtatják meg az Alkotmányt, és a liberális szavazók pártja is a FIDESZ) 2010-ben, hogy itt azért csak nem lesz gáz. Aztán valahogy kicsúszott Brüsszelbe, majd vissza, és most talán Veszprém-ügyi biztos, nem néztem utána, és szerintem tudja ő, hogy gáz van. Az is lehet, hogy Orbán is tudja, hogy egy egészen kicsi gáz talán tényleg van, és ezért mer ilyeneket mondani Navracsics, bár lehet, hogy hamar kideríti a Prostisrácok, hogy Neubergerről horvátosított. 

Az a baj (ajjaj, ez nem fog átmenni…………………….) ,hogy valamilyen szempontból,  nemcsak liberális a Navracsics, hanem ő a liberális. Ez borzasztóan hangzik, de legalább borzasztó is. Én nagyon szívesen szavazok Karácsony Gergelyre, és az összes momentumos cukiságra, de ha nem lenne velük szembe ez az  Orbán-alakú berdimuhamedov, nem biztos, hogy így lenne. Bár támogatom a lilaalgák védelmét és a szabad bicikliválasztást, lenne még pár jelentéktelennek látszó ügy még, amin gondolkozni lehetne. 

A probléma, amit Orbán átérez és mondjuk a Bruck Gábornak évekig nem tudnám elmutogatni, hogy ez itt egy konkrét ország, ennek van egy olyan népe, olyan történelme, olyan külgazdasági környezete, stb stb amilyen, az én magyar liberális definíciómnak azért az is része, hogy ezzel az a magát liberálisnak nevező egyén tisztában van. Jó, persze, ne legyen olyan, mint Németh Szilárd másfél kiló tüdőspacal után, ne utáljon mindenkit, aki nem olyan délceg turáni heteroszexuális legény, mint a Novák Katika, de mondjuk az nem érdekel, hogy John Rawls volt-e a jele a középső csopiban. 

Amikor Navracsics finom célozgat arra, hogy a polgári jobbközepet análisan abúzálta Orbán és igazán használhatna egy kicsit több vazelint, akkor az nemcsak toppantás azzal a lábacskával, hogy eddig és ne tovább, hanem egy többé-kevésbé valóságos kiállás valami mellett, ami nélkül én nem nagyon tudok elképzelni egy működő és élhető Magyarországot. Nem lehet megkerülni a polgári Magyarországot, a polgári jobbközepet, ahogy Navracsics mondta, az nem egy “politikai termék”, ahogy a nemzetiszocialista midgetporn koronázott királynőjének egy közeli ismerőse mondaná.

A polgári Magyarország, amihez én a prolizsidó alig tartozom, de talán mégis, az, ahol értelmezhető valamiféle szabadelvűség, ami persze nem csicskaliberális, bourdieuliberális, és a kicsi sárgás poént ezredszerre nem fogom elsütni, de legalább van.