Szíjjártó küldetése

Posted by

Fábián András

>Nekem egyből a Hegedűs a háztetőn jóságos, öreg rabbija jutott eszembe. Totyog a bölcs kisöreg nagy kalapjában át a piacon hazafelé a zsinagógából. Lobog nagy fehér szakálla, száll, lebeg körülötte a fekete kaftánja. Körülötte a bölcsességre szomjazó hívek tartják vele a lépést, lesik minden szavát. Egyszer csak az egyik tudásvágytól fűtött illető, talán kissé provokatívan, megkérdi az öreget:

– Mondd, rabbi! Aztán van-e áldás a cárra is?

A bölcs apóka nem jön zavarba. Huncut mosolyra húzódnak a ráncai az arcán:

– Áldás mindenre van, barátaim. Hogyne lenne hát éppen a cárra?! Így hangzik: Tartsd meg Isten a cárt minél tovább – és minél távolabb!

Ezen aztán mindenki jót nevet, a kicsiny menet pedig tovább halad hazafelé, ahol készül már a finom szombati ebéd. Gut sábesz, Shabbat shalom!

Ebben az egész jelenetben benne van egy csipet a zsidó világképből. A kedves, csipkelődő humor és a mindig okos válaszra kész talpraesettség. És hogy miről jutott nekem ez az eszembe? Olvastam egy hírt tegnap. Íme a lényeg:

Szíjjártó Péter Lisszabonban, a Benfica stadionjában megkoszorúzta a klub két magyar legendája, Guttmann Béla és Fehér Miklós szobrát.  „A külgazdasági és külügyminisztert Joao Varandas Fernandes fogadta, s a portugál klub alelnöke vette át … a Budapesti Zsidó Hitközség Rabbiságának igazgatójától, Radnóti Zoltántól származó héber, portugál és magyar nyelvű áldást is. Ez – az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem megbízott tanszékvezetője, a zsidó vallásjog kutatója, a népszerű Zolirabbi hozzáfűzött rabbinikus magyarázata szerint – mint egy áldás alkalmas lehet bármilyen átok, így remélhetőleg a Guttmann-átok felülírására is.

Mint a szurkolók között világszerte széles körben ismert, a második, 1962-es BEK-győzelem után a klub megtagadta a fizetésemelést Guttmanntól, aki megharagudott a Benficára, felmondott és megátkozta a klubot: száz évig nem nyernek ezután európai kupát – azóta nyolcszor jutottak döntőbe, és mind a nyolc alkalommal veszítettek.” https://mazsihisz.hu/hirek-a-zsido-vilagbol/elet-forma/benfica-megtorhet-a-guttmann-atok-radnoti-zoltan-rabbi-aldasa-segithet

Ennyi a történet. A Benfica, bár azóta többször is volt döntős, soha nem nyert. Guttmann átka megfogant. Szomorú történet, valóban. Az ember hajlamos elgondolkodni, hogy ennek a szegény magyar külügy- és külgazdasági miniszterelnöknek mennyi mindenre ki kell, hogy terjedjen a figyelme. Átfutottam a kormányzati híroldalt és látom, hogy a fontos területeken folyó francia-magyar együttműködés, az azeri energiaellátás és a rendkívüli üzbég gazdasági lehetőségek is mind az ő vállait nyomják.

És akkor még nem is beszéltünk olyan kellemetlen ügyekről, mint a Kaleta-féle pedofil affér, vagy az őt kérdés formájában is felháborító Index-ügy, ahol a tudálékos firkászok ahelyett, hogy Gyurcsány felelősségét szednék ízekre, a kormány mocskos, szőrös kezének matatását látják és igyekeznek láttatni. Színtiszta belemagyarázás. Arról már nem is beszélve, hogy állnia kell az ütéseket a románoktól, mert szélsőségesen magyarellenesnek nevezte Iohannis államfőt egy határnyitási affér kapcsán. Veszekednie kell az RTL-klubbal, mert az tudósítani merészelt a 20 milliárdos kormányzati bútorbeszerzésekről.

Szerencsére vannak sikertörténetek is a tárcánál, hiszen az egész világon senki ilyen drágán nem vásárolt ennyi felesleges lélegeztetőgépet a pandémia idején. Annyi lett belőlük, hogy még a kirgizeknek is átadhatott a külügyminiszter néhányat ingyen, felebaráti segítségként, csupa szívjóságból. Talán még a több millió használhatatlan kínai védőfelszerelésből és szájmaszkból is sikerült elpasszolnia egy nagyobb mennyiséget. Ezzel máris sikerült megspórolni a raktározási költségeket, mielőtt ki kellett volna dobni, mint történt az nem is olyan régen a labdarúgó pályák beléptető rendszereivel, amelyeket még Deutsch sportminiszter szerzett be drága pénzen. Gondolom ez utóbbiakat is megpróbálták elpasszolni afrikai vagy arab országoknak, akik persze nyilván kiröhögték őket a semmire se jó rendszerükkel együtt.

Szóval van gond és van baj, van feladat dögivel. Ezért aztán bizonyosan örül egy ilyen miniszter szíve, ha néhanap jut egy kis idő a sportdiplomáciára is. A sport olyan, mint a tej: élet, erő egészség. Férfias dolog, közösséget teremt. Semmi pedofília, semmi nemzetbiztonság, csak színtiszta sporttársi barátság. Ezer szív egyszerre dobban.

Mert lássuk be mostmár: azért az nem semmi, hogy 58 évvel azután, hogy a gonosz Guttmann Béla megátkozza a Benficát, jön egy magyar miniszter és hozza a rontáslevételt.

Találkoztam már Zolirabbival, bár az ő számára ez bizonyára nem volt annyira emlékezetes, mint nekem. Az a pár perc, amit együtt töltöttünk és beszélgettünk egy melegszívű, kedves, szellemes jó humorérzékkel megáldott embert mutatott számomra. Nem egyszer volt alkalmam hallani kiváló megszólalásait a rádióban. Jó előadó. Jó ember. Jó tanító.

Aztán elképzeltem, ahogy Szíjjártó minden munkáját félretéve, a hivatali luxus Audival elszáguld Zolirabbi irodájába a Wesselényi utcába vagy a Bét Salom zsinibe, és izzadtan, lihegve, a nagy melegben homlokát törölgetve kérdi:

– Rabbi! Megyek holnap Lisszabonba. Van-e áldás a Guttmann-átok ellen?

Zolirabbi meg belemosolyog a nagy szakállába és bölcsen válaszol:

– Áldás mindenre van, miniszter úr! – és már adja is Szíjjártó kezébe a szöveget héberül, portugálul és magyarul. Értse meg a Guttmann Béla lelke azon a nyelven, amelyiken éppen akarja.

Nem lennék meglepve, ha a Mister Minitnél már gravíroznának egy méretes, nagy réztáblát a Bem rakpart 47 (Külügyminisztérium) kapuja alá:

„Szerelem oldás és kötés, átok- és rontáslevétel, pénzmágia, Szíjjártó mágus, jövendőmondó és tisztánlátó. Itt, e házban, II. emelet, a liftnél balra.”