Belarusz – magyar „párhuzam” (1. rész)

Posted by

Bárász Péter

Négy-öt éve már, hogy azt merészeltem írni, Magyarországon nincs ellenzék. Tisztelet a néhány – nagyon is kevés – ellenzékinek, de szervezett ellenzék nincs. Ezt mondtam akkor, és azokra, akik ellenzéknek vallották magukat, egy címkét aggattam: „elműzék”. Belaruszban nincsenek bejegyzett pártok (hatalmon lévő párt sincs), kivéve két-három törpe alakulatot, amelyeket a Lukasenka-féle rezsim hozott létre és tart ki, szerepük: fügefalevél. Átlátszó műanyagból.

A parlament szerepe itt még akkora sincs, mint otthon, az összes képviselő kinevezett, köztük az előző ciklusban az a két „ellenzéki” is, akit beengedtek. Ma már nincs egy sem… Ennek megfelelően a parlamenti „választások” iránt teljes az érdektelenség, még csak az agitációs lehetőséget se nagyon használják ki. A választási „eredményeket” olyannak mondják, amilyennek akarják.

Az „elnökválasztást” is idézőjelbe kell persze tenni, de az mégis más. Annak az alaknak, akinek a mandátumát meghosszabbítja, valós hatalma van. Sőt, csak neki. Augusztus 9-én lesz: nagyban megy a készülődés itt is, ott is. Három álellenzéki jelöltette magát és három valódi ellenzéki. Utóbbiak mindhárman vizsgálati fogságban ülnek, igaz, egyiküket „túl korán” vették őrizetbe: be tudott helyette jelentkezni a felesége, akinek a pultjainál hosszú sorokban álltak az emberek (a hatalom ezt persze „annak rendje és módja szerint” filmezte), hogy meglegyen a szükséges százezer támogató aláírása.

Egyik önjelöltnek egyszerűen kiselejtezték az aláírásai felét, a másiknál ez is kevés lett volna. Ezért az Állami Ellenőrzési Bizottság elnöke írt a Választási Bizottság elnökének egy levelet, hogy mi mindennel fogják majd – egyszer – megvádolni. Így aztán, mint bűnözőt, mindenféle fölösleges bírósági eljárás nélkül kigolyózták. Oszt jónapot! (A három kamujelöltnek nem sikerült összeszednie a kellő mennyiséget, de „megítélték” nekik.)

„Szépségflastromnak” Cihanouszkaját hagyták, hadd kerüljön föl majd a szavazólapra (ha addig nem fordul a kocka). Nos, ennek a három embernek (kettő börtönben, a hivatalosan elnökjelöltnek elismert nőnek „csak” a férje ül), a csapatai két nap alatt egyesültek!

A három, eredetileg potenciális elnökjelölt csapataiból jelenleg kb. harminc ember ül. A mellettük rendezett szimpátiatüntetésekről minden nap legalább 10-20-30-40 embert, köztük újságírókat állítanak elő, ezek egy részét pár napra bent tartják, néhányat maximum 15 napra el is ítélnek, vagy 100 eurónál nagyobb pénzbüntetést kapnak (az átlagjövedelem nem éri el a 300 eurónak megfelelő rubelt. Július 14-én („szabadság, egyenlőség, testvériség” napja!), amikor kihirdették, hogy a két legerősebb ellenjelöltet kizárták, legalább 250 embert vettek őrizetbe, nem tudni, hányat tartanak még mindig fogva. Amit ma a magyar „ellenzéki” pártok művelnek, parlamenten belül és kívül, arra a legenyhébb kifejezés, amit találtam: a saját választóik elárulása.

Egyetlen céljuknak az tűnik, hogy egymástól(!) minél több szimpatizánst csábítsanak magukhoz. Kedves pártok! Én szavazótok vagyok, persze, de nem vagyok szimpatizánsotok, egyiknek sem. Mert még emlékszem a szimpatikus szó eredeti jelentésére (együttérző)! Értem, nem akarjátok valamennyire is hatékony módon képviselni a nép, a választóitok érdekeit! Csak azt nem értem, hogy miért; pontosabban nem akarom megérteni. Nem kockáztatnátok evvel a szabadságotokat, sem néhány órára vagy napra, pláne nem hónapokra vagy évekre – mint itt.

Nem vennék erőszakkal állami gondozásba a gyerekeiteket… Ja, hogy a milliós képviselői fizetésért? Azért bizonyára megéri ÁRULÓNAK lenni!

(Folytatjuk) Az írás 2. része itt olvasható: https://ujnepszabadsag.com/2020/08/02/belarusz-magyar-parhuzam-2-resz/

Címkép: Tüntetés Minszkben