United States of Europe

Posted by

Pokol Béla

USE keletkezik? Éhes disznó makkal álmodik, tartja a mondás, és a múlt heti EU-csúcs megállapodását a hosszú távú közös hitelfelvételről több föderalizmus hívő úgy interpretálta a médiában, hogy ez már az alapkőletételt jelentette a föderális Európa, az USE (United States of Europe) felé. Ez persze még inkább csak a vágyakozásuk kifejezése volt, mintsem hogy valóságos értékelés lenne, de aki meg akarja őrizni az önálló szuverén államiságot az EU tagjaként, annak érdemes odafigyelni ezekre a vágyakozó megnyilvánulásokra is, mert másodlagos hatásként tényleg bekövetkezhet hasonló lépések nyomán a szuverenitásvesztés.

Most ez még semmiképpen nem az, hanem egyszerűen a gazdasági unió további aspektusaként egy kötelezettségvállalás, de már ezért is tanácsos lenne felgyorsítani a vitát a föderalisták elszánt USE-törekvéseinek ellensúlyozására. Ennek a vitának a kétlépcsős EU-reformját kellene minél inkább elterjeszteni a közvéleményben, és ezt a mostani közös gazdasági hitelfelvétel nem érinti.

Egy külső lépcsőt jelentő Közös Piac tagság felé törekvést az EU-n belül ez nem teszi nehezebbé, mert ez pusztán a gazdasági aspektust érinti, mely megmaradna az EU Közös Piac-ra szűkített szektorában is. E reform felé lépést jelentette már az is, hogy a magyar miniszterelnök az USE föderális erőinek bástyáját jelentő politikai NGO-k pénzügyi alapját próbálta meg csökkenteni azzal, hogy igyekezett kivetetni a nekik szánt milliárdokat a következő hétéves EU-költségvetésből. Egyenlőre ugyan erről le kellett végül mondani, de kérdés a terítéken marad, mivel az NGO-k alapvetően a balliberálisok és a zöldpártiak titkos fegyvereit jelentik az uniós harcokban Brüsszelben, és a konzervatív pártok már régen küzdenek itt az NGO-k uniós pénzekkel támogatása ellen. Így az EU-csúcson ennek éles fénybe kerülése nem múlik el nyomtalanul, az NGO-k pedig az EU jurisztokráciájának alappilléreit jelentik. Látni kell, hogy a jurisztokrácia a demokrácia fölé kerekedve Európa és a tágabb világ számos országában torzítja a demokráciát, és egy kettős államként alul demokratikus, felül jurisztokratikus hatalmi gépezetként szervezi meg a hatalomgyakorlást, de az Európai Unió ezen túlmenően is egy szuperjurisztokráciát hozott létre. Itt ugyanis az Európai Parlament nem igazi törvényhozási és így nem népképviseleti szerv, és a demokratikus tagállamok kormányközi intézményei pedig nem tudják ténylegesen ellenőrzésük alatt tartani az EU döntési gépezetét. Így a tényleges főhatalom a luxemburgi Európai Bíróság kezében van, kiegészítve a formálisan nem is az EU-hoz tartozó, de annak hatalmi gépezetét szervesen kiegészítő strasbourgi emberjogászi bíróság apparátusának főhatalmával. Ezek körül pedig, ahogy a brüsszeli Bizottság, az EP és a Tanács körül is, a globális alapítványok NGO-hálózatai jelentik a döntéshozatal előszobáját és a döntések tényleges meghatározóit. Miközben ezek a nevükben „civilként” jelennek meg, valójában néhány tucat globális tőkéscsoport által gründolt, finanszírozott és ellenőrzés alatt tartott NGO-hadsereget jelentenek. Ráadásul, mivel hatalmuk Brüsszelben és Strasbourgban már több évtizedes, így el tudták érni, hogy az amúgy dúsgazdag globális krőzusokat jelentő működtetőiken túl még az EU is pénzelje őket azon a címen, hogy a „civileket segíteni morális kötelesség”. Az embernek eszébe jut erre a régi magyar mondás, homokot a sivatagba…. A globális politikai NGO-k uniós finanszírozásának megvonása mellett, mely remélhetően napirenden marad az EU politikai tanácskozásain a jövőben is, az igazán átütő az lenne, ha limitálnák az NGO-k felé áramló magánpénzeket, úgy ahogy a politikai pártok finanszírozásban ez már hosszú politikai küzdelmek után létrejött egy sor országban Az indok itt az volt, hogy a pártok tömegek akaratához kötését gátolja, ha néhány krőzus lábon meg tudja venni egy-egy párt képvielőjét a a parlamentbe bejuttatásának kampánytámogatásával, így csak egy kisebb összeget adhat egy-egy magánszemély vagy magánszervezet. Ugyanígy az NGO-k ahhoz, hogy a nevükben harsányan viselt „civilszervezet” minőségnek megfeleljenek, csak egy limitált összeget fogadhatnának egy-egy támogatótól, és így tényleg a csak a civilek sokasága tudná eltartani őket. Hogy lássuk a kontrasztot, pl. a MacArthur Alapítvány évente sok-sok millió dollárt ad az NGO-hálózatainak, Georg Soros pedig csak az Open Society NGO-hálózatainak, melynek kb. nyolc-tízezres apparátusa van 120 országban, a milliárd dollárt meghaladó éves javadalmazást ad. Ezek a globális Krőzusok által alapított, fenntartott és folyamatos ellenőrzés alatt tartott NGO-k aztán úgy jelennek meg a nyilvánosság előtt a baráti médiájuk narratívájában, mint a „gaz” kormányzatok és „latorállamok” megfékezői és az igazság bajnokai, a „jogvédők”. A jelzett finanszírozási reform végig vitele, melyet csak felvetettek a mostani EU-csúcson, ezt a politikai torzulást tudná csökkenteni a jövőben. A jurisztokrácia mögötti politikai erők alól pedig döntő mértékben ki tudná húzni a talajt, és ezzel máris nagyot lépnénk az EU-t illetően is a demokrácia felé.

Pokol Béla cikke nem tükrözi az újnépszabadság szellemiségét, de érdekes szempontokat hoz a vitába, ezért közöljük