Az Index végromlása – és a blog.hu

Posted by

Szele Tamás
>Fájdalmas énnékem lapok halálát látni, még fájdalmasabb tudósítani róluk: már csak azért is, mert pályám folyamán nem egy sajtóterméket lőttek ki alólam, egyiket sem tudom könnyen feledni. Az Index végromlásáról mégis beszámolok, ugyanis kötelességem megtenni.

Ha valaki száz év múlva meg szeretné tudni, mi zajlott a huszonegyedik század húszas éveinek elején (és még élni fognak a szerverek, az akkori rendszerek olvasni fogják a mai szöveg- és képformátumokat, valamint nem tör ki az atomháború és elmarad minden egyéb lehetséges katasztrófa is), az épp elég részletet fog találni a magyar sajtó maradékában a történetről, de arra valószínűleg nem fog rájönni, ki a felelős a történtekért. Talán azért, mert egy vagy két felelős nincs is, a legnagyobb problémát – így, ebben a pillanatban tekintve – magának az Indexnek a cégstruktúrája jelentette, ezt használták ki azok a piaci-politikai erők, amelyek most a lap és környezete pusztulását okozzák.

Mert ne kerteljünk: ez már a vég, ebből nem lehet felállni. Még az sincs, aki felálljon. Az „átszervezés” erőltetésével pont a munkát tették lehetetlenné, márpedig sokféleképpen megjelenhet egy sajtótermék, csak egy módon nem. Ha nincs megírva, nem lehet kiadni. Sehogy sem. A „megrendelő-beszállító” alapú szerkesztőségi rendszerek napilapoknál azért alapvetően működésképtelenek, mert a szerkesztőnek a munkanap elején már tudnia kéne mi fog történnihogy megrendelhesse róla a hírt. Normális sajtóban is nevetség tárgya, hogy a munkanap végére mi lesz abból, ami az elején, a lapindító értekezleten elhangzott, rendszerint még az ellenkezője sem a tervezettnek: az események ugyanis vígan zajlanak, minden elképzelést és tervet felülírva, kiröhögve. Szórakoztató jellegű, mondjuk „életmód-lapot” persze, hogy lehet így készíteni, de politikai napilapot képtelenség. És nem csak a magyar belpolitika, de a világpolitika természete miatt is. Sosem tudhatja az ember, melyik diktátor őrül meg, támad rá váratlanul a szomszédjára vagy tiltja be országában minden előzmény nélkül a málnaszörp fogyasztását, és ez mind-mind címlap, mind felülírja a szépen kikalkulált lapszám-tervet. Okos ember nem is tervezi meg a lapszámot előre, maximum nagyon lazán, úgy, hogy szükség és hírhiány esetén is legyenek azért témák, írások.

Érthető, hogy ez a megrendelési rendszer, ami kis cégekre bontotta volna az egységes szerkesztőséget, nem tetszett a vérbeli napilaposokból álló Index csapatának. Nekem sem tetszene. És a Gerényi-tervből bizony kilóg a lóláb: az orgánum eljelentéktelenítésének a szándéka, ilyen módszerrel ugyanis, megbízható béljósok híján maximum egynapos késéssel lehetne lapot írni: márpedig nincs ócskább, mint a tegnapi újság. A rendszer hatásfokát jól meg lehet figyelni a mindenféle magyar tévéhíradókon, az ugyanis egy drága műfaj és nagy fegyelemmel, előre tervezve készítik a hírműsorokat: van is mindegyiknek minimum tizenkét óra késése. Ha friss hírt akar az ember, keresse a neten.

Több, mint nyolcvanan mondtak fel. Nyolcvan bizony, dalolva megy, lángsírba velszi bárd, de egy se bírja mondani, hogy éljen Eduárd. Mi várható ezek után?

Az világos, hogy a kilencven belsős alkalmazottal dolgozó lap tíz emberrel nem lesz képes megjelenni. Képtelenség volna, rengeteg túlmunkát láttam már a sajtóban – szinte mindenhol – de vegyük figyelembe az emberi szervezet teljesítőképességét is. Ráadásul a kilépő hetven között van majdnem az összes valamirevaló újságíró. Hétfőn vagy visszaveszik Dull Szabolcsot és folytatódik a harc a munka normális végezhetőségéért, vagy nem veszik vissza, és akkor a magyar sajtó legolvasottabb, legnagyobb forgalmú brandje megy veszendőbe, ami forintban mérve is sokmilliárdos veszteség lesz.

Igen, főleg a kormányközeli tulajdonosoknak, szóval lehet elgondolkodni, mi is az, amit ezek még a pénznél is jobban szeretnek.

Esetleg az életük? Vegyük tekintetbe azt is, hogy nem csak az Index című lap megszűnése várható. Az Indamedia vezetése egyértelműen kormánypárti befolyás alatt áll – nem tudunk, nem is tudhatunk semmi biztosat a szándékaikról, da ha olyan ötletük támad (és könnyedén támadhat) megszüntethetik a blog.hu-t is, ami jelen pillanatban 9 658 magyar blognak biztosít felületetGyakorlatilag magyar blogpiac nagyobbik részének. Ha ez megszűnik, Forgókínpadtól Örülünk, Vincentig, a radikálisan kormánypárti Bircahangtól a sajtószakmai-elméleti fontosságú Médianaplóig de akár a Rockstationig vagy a Lemilig mindent visz a Semmibe. A Nemgogol már „fel is mondott”, vagyis magától szünetelteti a megjelenését, én a Forgókínpaddal még várok egy kicsit, valami bizonytalan csodában bízva (meg abban, hogy le tudom menteni a tartalmát).

forgokinpad.blog.hu