Posted by Ferber Katalin
>Bár huszonhát éve nem élek egykori hazámban, annak az embernek a halála, aki egyetlen csöppnyi faluban megcsinálta mindazt, amit már huszonhét éve a kormánynak kellett volna segíteni, ösztönözni, támogatni jó szóval és pénzzel, erkölcsileg arra kényszerít, hogy szelíd határozottsággal feltegyek néhány kérdést. Először is, mióta érdem az, ha valakit hagynak hogy jót tegyen? Másodszor, miként lehet közömbös a társadalom túlnyomó többségének, hogy mindaz, amit Cserdi polgármestere több mint egy évtizedig tett, aféle megnyugtató jel: Cserdiben megcsinálta valaki, rendben van, lám lám, nincs is semmiféle diszkrimináció Magyarországon, mindenki megkönnyebbülhet, a Raoul Wallenberg díjat is megkapta ez a polgármester, no akkor igazán nincs már semmi teendő.
Emigrásként nem tudhatom, hiszen nem ott élek, hogy lesz-e bármiféle folytatása mindannak. amit Ő elkezdett és sikerre vitt. Szörnyű dolog jutott eszembe a halálhírét olvasva:, s kérem mindenki, aki ezt olvassa, bocsássa meg a képzettársításomat. A BLM, vagyis a Feketék Élete Fontos (Számít) civil mozgalom George Floyd meggyilkolásával vált az USÁ-ban országos ellenállási, tiltatkozássá. lázadó tömegmozgalommá. Videófelvétel bizonytja, hogy hiába kérte Floyd több mint húsz alkalommal hogy hadd kapjon levegőt, vegye le a rendőr a térdét a torkáról, a válasz csak annyi volt hogy ne beszéljen, mert azzal kevesebb levegőhöz jut.
Cserdi polgármestere állandó levegőhiánnyal küzdött, de erről sem beszélt. Biztos vagyok abban, bár sohasem találkoztam vele, hogy több százszor kért levegővételnyi időt, lehetőséget, ahogy abban is biztos vagyok, hogy sokszor lassult le a szívverése, vagy éppen gyorsult fel, miközben elszántan csinálta (hibákkal mint minden ember, aki cselekszik) azt, hogy rajta kívül mások is levegőhöz jussanak.Borzalmas hogy ezt juttatja eszembe a halála. Mint ahogy ennél is borzalmasabb az a tény, hogy nem válhatott eddig országos tiltakozássá a levegő hiánya- embertársaink megmentése érdekében.
Nem politikus volt, hanem ember, aki a cselekvéseivel poitizált. Nem volt hajlandó (úgy tudom) semmiféle politikai ajánlatra igent mondani. Cserdi európai település. A nyolcvanas években barátommal, egy református lelkésszel rengeteget jártunk a Baranya megyében megbújó csöpp falvakban. Úgy meg volt pakolva barátom autója, hogy ketten alig fértünk be. Élelmiszert és ruhaneműt vittünk, s egyetlen faluban sem hagyták viszonzatlanul a segítségünket. Fakanalakat, gyönyörű festett kancsókat kaptunk, s hiába szabódtunk, ha más nem akadt a “házban” akkor egy fonott kosarat nyomtak a kezünkbe. Bogdán László, akárcsak a környezetében élők, tizenhárom évesen a dögkútban próbált húshoz jutni. BAZ megyében ezrek élnek a szeméttelepekből.
Elfogyott a levegője sok százezer embernek Magyarországon. Nem térdel a torkukon senki, nem kérnek, nem könyörögnek, hogy engedjék őket lélegezni. Nekünk kellene végre rádöbbenni, hogy mindaddig, amíg százezreknek nem jut elegendő oxigén, addig puszta önámítás azt hinni, hogy nekünk jut elegendő levegő. Ha ők szabadon lélegezhetnének, attól nekünk nem jut kevesebb levegő. Ők ugyanis mi (is) vagyunk. Mindannyian.