A kémek köztünk járnak

Posted by

Fábián András
>Büszkén jelenthetjük, hogy a mai magyar „jogállam” politikai eszközrendszeréből immár nem hiányzik a modern technológia sem. A Fidesz fennen hirdetett „jogállamisága” nem is akármilyen formában tör újabb csúcsok felé, hanem a klasszikus hírszerzés eszköztárát használja fel a lakosság „védelmére”. Azért a sok idézőjel, mert a fentebb megfogalmazott állítások, ha jól belegondolunk, meglehetősen abszurdnak tűnnek. Köztudott, hogy normális körülmények között a hírszerző szolgálatok tevékenysége szinte kizárólagosan a külföld felé irányul. Az – lenne – a dolga, hogy titkos információkat gyűjtsön az ellenségről, amelyeket a politika fel tud használni az érdekeinek érvényesítésekor.

Ilyen titok bármi lehet. Mostanában például széles körben elterjedt, hogy az oroszok mindenfelé kutakodnak a COVID-19 vírus elleni vakcina fejlesztésén munkálkodó kutatási intézményekben. Én ezt meg is értem, hiszen stratégiai jelentőségű kérdés, hogy minél előbb, minél szélesebb körben, nota bene – minél olcsóbban hozzá tudjon jutni a lakosság a majdani oltóanyaghoz és gyógyszerhez. Már csak azért is, mert az ígéretes esetekben rendre beigazolódott, hogy felvásároltak, eltitkoltak adatokat, vegyületeket és információkat spekulációs célokból. Cél a kizárólagosság, és a zsarolási potenciál erősítése.

Az ilyen üzleti akciók viszont remek forrásanyagot szolgáltatnak a hírszerzők számára a gonosz ellenség lejáratására, aktív intézkedések foganatosítására. A mai New York Timesban megszólaltatott amerikai hírszerzési szakértők adott esetben azonban egyértelműen kizárják az orosz szabotázs célú hírszerzés lehetőségét. Az oroszok most csak a gyors sikerre koncentrálnak. Ez a COVID-vírus egyébként a hírszerzés állatorvosi lova is lehetne. Nem véletlen, hiszen világméretű a veszély. Aki él és mozog a megoldáson dolgozik.

Persze azért a személyek elleni felderítés is fontos pontja a munkának, hiszen nincs annál nagyszerűbb, mint kideríteni a kutatásvezetőről valami mélyen rejtőző kompromittáló tényt, emberi bűnt vagy szexuális eltévelyedést. Fontos adat lehet a pénzhez fűződő erős kötődés vagy a szerencsejáték függőség, hogy másról most ne is beszéljünk. Egyszer majd jó lesz az is valamire, össze lehet hozni egy akciót, és attól kezdve máris nekünk dolgozik a boldogtalan.

A kínai társadalomban mostanában már a saját állampolgárok ellen is folyik a kémkedés. Mindenféle rafinált eszközzel ellenőrzik a polgárt, gyűjtik róla a terhelő adatokat, mindenféle nyilvántartást vezetnek. Jellegzetes vonásaikat, arcuk azonosító pontjait is nyilvántartásba veszik. Ha aztán az országos méretű kamerahálózat feltár valami nem tetszőt, az állami vasmarok azonnal megszorongatja a gyanútlan állampolgár nyakát. Azt is mondhatnánk, hogy a kínaiak visszatértek a kasztrendszerhez egy más, magasabb szinten. Vannak jók, kevésbé jók, közepesen jók, nem jók, rosszak és nagyon rosszak. Utóbbiak a rendszer ellenségei, akiknek gyakorlatilag semmi joguk nincs az élethez, ezért mehetnek követ törni és meghalni a kényszermunka- vagy átnevelő táborokba.

Itt jutottunk el arra a pontra, ahol lassacskán már a magyar belpolitika is mutat némi érintettséget. Amikor a magyar házelnök és az ő példáján felbuzdulva, vagy pártutasításra más tótumfaktumok elkezdik a kormány ellenzékét vagy a másként gondolkodókat kizárni a nemzettestből, akkor lényegében már helyben is vagyunk. Hírlik, hogy a kormány komoly tárgyalásokat folytat azoknak a kínai, személyazonosításra alkalmas rendszereknek a beszerzésére, amelyekről az imént szó volt. Természetesen prevenciós, bűnmegelőzési célból. Szerintem azonban nem ez a helyzet és nem ez a cél. A kormány előtt minden állampolgár totális ellenőrzésének vágyálma lebeg, ezt akarja megvalósítani.

Futólag teszem csak hozzá, hogy például az iskolai erőszak esetében sem a prevenció, hanem mindjárt a megtorlás eszközrendszerét fejlesztették. A jobboldal szereti izomból megoldani a társadalmi-kriminalisztikai nehézségeket, holott már az én ifjúkoromban is úgy tanították nagytapasztalatú professzoraim, hogy könnyebb a bajt megelőzni, mint gyógyítani. Ne engedjük a cselekményeket eljutni addig a pontig, amikor az elkövető már csak büntetéssel fékezhető. A prevenció a nevelést és nem a büntetést szolgálja. Jobb helyeken leginkább ez lenne a lényeg.

Nálunk, Kínában és más, hasonló diktatúrákban az állampolgár megfigyelése a központosított hatalom megőrzését és megszilárdítását, a hatalmon lévő elit védelmét szolgálja. Amikor a magyar társadalom tagozódását nézzük, nálunk például három nagy csoport különböztethető meg. A hívek, a semlegesek és az ellenségek. Ezek folyamatos beazonosítása a hatalom egyik legfontosabb feladata, mivel mára az állami szintű korrupció és bűnözés olyan szintet ért el, hogy a legfontosabb politikai cél a hatalom minden áron való megtartása. Tudni kell tehát bármi áron, hogy kire lehet számítani minden körülmények között, ki az akivel nem sokat kell foglalkozni, mert megfélemlíthető, zsarolható, sakkban tartható és kik azok, akikkel szemben minden eszköz megengedhető. A listát – népszerű nevén Kubatov-listát – állandóan frissíteni és aktualizálni kell. Ennek egyik fontos eszköze a Nemzeti Konzultációnak nevezett adatgyűjtő kampány.

A konzultáció alapján eddig két nagy csoport volt azonosítható: a visszaküldők és a vissza nem küldők csoportja. Most viszont belépett egy harmadik, eddig elenyésző, ám egyre növekvő csoport. Azok, akik nem a Fidesz-KDNP-nek, hanem más ellenzéki pártoknak adják le kitöltetlenül a kérdőíveket. Félő, hogy ezek sokkal többen lesznek, mint a visszaküldők. Az így megszülető összesítés pedig nevetségessé teheti a már most óriási sikertörténetnek kikiáltott akciót.

Joggal kérdezheti az olvasó, aki idáig eljutott, hogy jó, jó, de mi köze ehhez a hírszerzés eszközeinek?! Nos, örömmel jelenthetem, hogy eljutottunk a megoldáshoz. Már a rezzenéstelen tekintetű Gulyás Gergely megemlítette, hogy aki nem nekik adja vissza a cuccot, az visszaélést követ el a személyes adatokkal. Amikor szóvá tették, hogy de hiszen az adatvédelmi nyilatkozaton kívül semmiféle személyes adat nem látható magán a kérdőíven, akkor sápadtan hebegett, habogott, hogy hát ez igaz… A minap azonban Péterfalvi Attila, a pártatlan és elfogulatlan adatvédelmi biztos, a királyi tévében aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az illetéktelenül gyűjtögető pártok „a kérdőíveken szereplő adatokat szimpatizánsi adatbázis építésére is fel tudják használni”. (A Fidesz nyilvánvaló adatbázis-építési mechanizmusa nem verte ki nála a biztosítékot!)

Ejnye, kapta fel a fejét a gyanútlan polgár, de hiszen a kérdőíven semmiféle, általa jól látható helyen és formában nem szerepelnek az adatai. Már hogy lehetne ilyen butaságot is csak feltételezni?! Gulyás és Péterfalvi azonban ritkán mond ok nélkül valamit. Hogy van ez akkor most?! Korábban valóban megjelentek ezeken a papírokon a nevek, címek, vonalkódok, QR-kódok, amelyekről tudható, hogy elegendő azonosításra szolgáló adatot tartalmaztak. De most ilyesminek – ugye – az adatvédelmi hozzájáruláson kívül semmi látható nyoma nincs.

Nos, kedves polgártárs, ez tévedés. Itt lép be a kémkedés ősi mestersége a játékba. Alapos szemlélő ugyanis könnyedén felfedezheti, hogy gondos kezek a kérdőív elő- és hátlapjának mind a négy sarkára, összesen nyolc darab kis kockát helyeztek el. Ezeknek mintha semmiféle funkciója nem lenne, valójában azonban ebben vannak azok az adatok, amelyeket annyira óv és véd a Fidesz. Még neked sem árulja el, kedves honfitársam, hogy annak alapján fognak téged azonosítani. Ez egy úgynevezett sztenográfia, vagy közkeletű nevén mikropont. Az üzenetek elrejtése kódolt, duplán védett formában. A felszínen látható kép alatt van az elrejtett rész. Ha hozzá is férnek a külső részhez, az igazán érdemi rész észrevétlen marad számukra. Akármilyen nagyításon keresztül vizsgálhatod, nem fogsz rajta eligazodni a megfelelő eszköz nélkül, az olvasásra alkalmas változatot ugyanis egy mesterséges „zaj” mögött helyezték el. Amögé pedig csak a megfelelő eszközzel lehet bepillantani. Azért kell belőlük nyolc, hogy ne lehessen rosszul behelyezni az automata leolvasóba.

Nos ezért állíthatta Gulyás és Péterfalvi, hogy visszaélhetnek az adatainkkal, már ha tudnak. A megoldás pedig az, hogy amennyiben nem akarjuk, hogy igazuk legyen, leadás előtt ügyesen távolítsuk el a látható adatokkal együtt és a kérdőív négy sarkát is. Közben tegyük fel előbb magunkban, aztán meg hangosan is a kérdést, hogy vajon van-e joga a kormánynak ilyen formában tárolni és kezelni az adatinkat? Mit mond erre például Péterfalvi Attila?

Semmi okunk feltételezni, hogy valamilyen feljelentés eredményeként nem fogják hatóságilag begyűjteni az ellenzéktől a már nekik átadott makulatúrát. A Fidesznek vannak kiváló feljelentő emberei, a hatóság pedig máris ugrik. Mondjuk ki azonban, hogy amikor az államhatalom ilyen eszközökkel veri át gyanútlan állampolgárait, az már a morális vég, mindennek a legalja.

Címkép: Mikropont. A kép egy személygépkocsira vonatkozó valamennyi adatot tartalmazó sztenográfot ábrázol többféle nagyításban