Tessék felébredni!

Posted by

Fábián András

>Beindultak a találgatások, a szakértőkben fellángolt a lelkesedés. Mindenkinek megvan az ideális jelöltje. Illetve nem egészen. Azoknak, akiknek a jelölteket kellene állítani, mélyen hallgatnak. Természetesen az előválasztásokról beszélek és a pártok elképzeléseiről. A személyekről, akik szerintük a legjobbak lennének a rendszer leváltására.

Hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az illetékesek rájöjjenek: ha erőt akarnak mutatni egységet is kell mutatniuk. Az egység viszont a legváltozatosabb veszélyeknek van kitéve. Most ne firtassuk, hogy ebben mekkora szerepe volt a Fidesz titkosszolgálati eszközökkel és módszerekkel operáló politikájának. Nyilván nem kevés, de erről talán majd később. Mostanában megint ott tartunk, hogy a pártok tótumfaktumai hümmögnek és fejüket vakarják. Talán mégsem kellene egyetlen lista. Talán nem kellene választási párt sem, meg egyetlen miniszterelnök-jelölt.

Megvan ennek is az oka. Minél kevesebb a párt, annál kevesebb a jelölt, annál kevesebb pénz jut azoknak a kampányára, akik szeretnek ezekkel a pénzekkel bíbelődni. Másrészt az eleve idegen egy politikustól, hogy ne ő legyen a reflektorfényben, hanem valaki, akit ráadásul talán még utál is, mint a… Szóval nagyon. Nem ritka életérzés ez politikus körökben. Duplán nagy a rizikó e macsók körében, ha felmerül egy alkalmas nő, mint esélyes jelölt. Akkor a roppant tehetséges férfiemberek alapból összezárnak és feláll a sorfal. Hiszen végülis ők lennének a teremtés koronái, vagy mi. Töviskorona.

A kamupártoknak ilyen gondjai nincsenek. Dől a lé, elszámolni nem kell, el lehet tűnni a süllyesztőben. Most persze egyre lesújtott a törvény szigora, de ez csak a kirakat. Ne tessék azt gondolni, hogy különösebb visszatartó erőt képviselne. Az elkövetkező két évben úgysem fogunk sokat hallani Seres Máriáról és férjéről. Majd a választások után.

No, de ne szaladjunk ennyire előre. A közösségi oldalakon és más internetes felületeken megjelentek a próbaszavazások. Bizony mondom, érdekes nevekkel találkozhatunk ezeken. Sokszor az embernek az az érzése, hogy vagy provokálnak, akik a listákat összeállították, vagy momentán épp nem volt jobb ötletük. Az opciók közül talán csak Kiszel Tündét és Puzsér Róbertet hiányolhatja a gyanútlan szemlélő. Ami Puzsért illeti, türelemre intenék, okozott már ő meglepetést. Gyorsan hozzátenném, hogy nem nekem.

Röpködnek a nevek: Gyurcsány Ferenc, Dobrev Klára, Donáth Anna, Márki-Zay Péter, Kálmán Olga, Magyar György, Jakab Péter és – uram bocsá – Vona Gábor! Meg még ki mindenki?! Gyurcsány Ferenc az egyetlen, akinek az említettek közül vannak már kormányzati tapasztalatai. Talán ezért is sietett már idejekorán bejelenteni, hogy nincsenek miniszterelnöki ambíciói. Ő tudja, miről van szó. Pedig a jelenlegi helyzetben a jelölttel szembeni legfontosabb elvárás a mérhetetlen bátorság mellett a megbízható államigazgatási és némi kormányzati tapasztalat lenne. Nem valószínű ugyanis, hogy a Fidesz és jól karban tartott különítményesei túl sok időt adnának az új kormánynak a felkészülésre. Semmitől nem fognak visszariadni bukás esetén, hiszen számukra élet-halál kérdés a hatalom. Nem lenne első száz nap. Kormányváltás után az új kormányfőnek pillanatok alatt, nagyon felkészülten és kész programmal kellene azonnali fontos személyi döntéseket hozni, és egyidejűleg a legkeményebb biztonsági intézkedéseket foganatosítani. Persze csak akkor, ha az ellenzék ezt a kormányváltást komolyan gondolja. A jelöltnek keménységre, bátorságra, elszántságra, vastag bőrre és erős akaratra lenne szükség.

Karácsony is döntött már. Inkább főpolgármester kíván lenni. Gyorsan jegyezzük meg, hogy ő az eleven példa arra, hogy ha a magát ellenzéki kormányváltó erőként aposztrofáló politikai szereplők komolyan gondolják, amit gondolnak, akkor képesek a jelenlegi szabályok mellett is megbuktatni Orbánt és pártjait. Egy lista és egy húzónév. Ez a titka. Semmi kibeszélés, semmi jobb ötlet, semmi populista magamutogatás. Mindez megingatja és gyengíti a választói bizalmat.

A megingatásra és gyengítésre ott van és ott lesz a Fidesz, amely rafináltan már meg is kezdte az (f)ékek és (ellen)súlyok elhelyezését. Rájuk ebben mindig bizton lehet számítani. Ráadásul igen változatos eszközökkel dolgoznak. Gyakran konspiráltan, a pártokba beépített embereik hatékony közreműködésével (ezzel tegnap foglalkoztunk részletesebben), máskor meg nyíltan és otrombán azok számára, akik a finom jelzések iránt nem elég fogékonyak. Karaktergyilkosság, bomlasztás, lejáratás, hiteltelenítés, csalás, hazugság, csúsztatás… Végtelen az eszköztár. Ráadásul rendelkezésükre áll – és ezt soha ne feledjük el – a kormányzati technikák, a pénz, a titkosszolgálatok és a média teljes eszköztára. Gyakorlatilag lefedik ezzel az ország nagy részét és lényegében a vidék egészét. Mostanában az Internet is célterületté vált. Az informatikához egyébként abszolút analfabéta Orbán Viktort mostanában modern vezetőként igyekeznek feltüntetni. Immáron rendszeresen a Facbookon nyilatkozik meg és videokonferenciákon elnököl. A háttéremberek gondoskodnak arról, hogy mind nagyobb követői kört generáljanak számára. Tömegelnek a lájkok és a vezért dicsőítő kommentek. Az utóbbiakban tapasztalható nyelvi, nyelvtani lelemények és az önkifejezési nehézségek tobzódása a sokszínűséget hivatottak igazolni. Értelmiségitől a bunkóig, celebtől a röfiket hizlaló falusi paraszt néniig ott rajonganak és éltetik a kis vezetőt. Ez se tévesszen meg senkit. Erre is vannak emberek.

Akadnak persze rafináltabb megoldások is. Két napja például a Rogán Antal titkos barátságával is büszkélkedhető Molnár Zsolt, az MSZP pártigazgatója jelentette be boldogan az ATV Híradójában, hogy az MSZP saját jelölt állításában gondolkodik az előválasztáson. Az erről szóló írott összefoglalóban ez így jelent meg: „A politikus azonban hozzátette: ha előválasztás lesz, akkor a szocialisták is versenybe szállnak, de mint elárulta a személyében való gondolkodás még korai.” Tessék nyugodtan elemezni a mondatot. Nem lesz az véletlen, ha a lehetséges jelölt „személyében” Molnár Zsoltra utal a szerző. Ezzel azonban nem volt vége a terelésnek. Az ATV tegnap délutáni Fórum műsorában már azzal a kérdéssel fordultak a betelefonáló nézőkhöz, hogy mit szólnak az MSZP miniszterelnök-jelölt állítási szándékához. Remek módja ez a széthúzás megalapozásának, a többi pártbéli aspiráns elbizonytalanításához. Pedig mindössze egyetlen szó maradt ki: az „előválasztáson”. Érdemes egyébként az említett írást végigolvasni. Valami olyan fokú bizonytalanságot generál, hogy az ember mást nem tehet, csak elhúzza a száját. (http://www.atv.hu/belfold/20200713-az-mszp-partigazgatoja-elarulta-mikor-lehet-elovalasztas)

Tudjuk, persze, hogy a pártok nincsenek könnyű helyzetben. Mintha megállt volna számukra az idő. Ha előre bemondják a jelöltjeik nevét, legyen az illető akármilyen feddhetetlen, azonnal elkezdődik az intézményes lejáratás. Tegyük hozzá, hogy senki sem ma született bárány. Kis kapirgálással mindenkire össze tudnak szedni valamit – sajnos. Akkor pedig ez a rendszer – láttunk már ilyet – attól sem riad vissza, hogy vezetőszáron hordozza körbe legújabb áldozatát. Minden kezdődhet elölről, és akkor még a hatalmas presztízsveszteségről nem is beszéltünk. Talán ezért is igyekeznek a kampányguruk titokban tartani a neveket az utolsó pillanatig. Ennek viszont van egy óriási veszélye. Jelesül az, hogy tíz év alatt nem igazán sikerült felépíteni egyik pártnak sem egyetlen olyan jelöltet, aki mögé sokan, méghozzá nagyon sokan oda tudnának állni. Egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy nincs szimpatikus, sokak számára alkalmas és elfogadható jelölt. Van. Sőt! – ha valaki megszólal és mond egy jót, tüstént van egy újabb is. Hú de jól odamondott! – kiált fel a nép, és azonnal be is vetik, mint lehetséges jelöltet. Aztán ugyanolyan gyorsan el is vetik. Arról viszont mindig megfeledkeznek, hogy a monolit Fidesznek 30 éve egyetlen jelöltje van, aki gyakorlatilag érinthetetlen. Elég annyit mondani bármilyen vádra, hogy ez hazugság, nem igaz, és ezzel a kérdéssel nem kívánunk többet foglalkozni. Bármiféle amúgy indokolt jogi eljárás pedig intézményileg kizárt.

Az ellenzéknek viszont lassan lépnie kellene. Kreatívan és proaktívan, egységesen és határozottan. Csak az a jelölt érezheti magát ugyanis elég erősnek, aki a megmérettetés első pillanatától egységes és határozott, biztonságot sugárzó, stabil ellenzéket tudhat maga mögött.

Címkép: (Telefonébresztős kisasszonyok a Nagymező utcai Terézvárosi Telefonközpont kapcsolótermében, 1930-as évek.)