Bőrgyári capriccio

Posted by

Gellért Gábor
> Figyelsz, édesem? Bejössz jobbról, nem sietsz, lassan, nyugodtan menj, megállsz középen, majd megvetően ránézel Walterra.

– És ha már bent vagyok, mit csináljak? Mármint a nézésen kívül.

– Minek kérdezel? Majd mondom, hogy mit. Szóval, csak állsz és nézel. Majd azt sziszeged: Walter, köztünk mindennek vége.

– Hogy lenne vége? A második felvonásban leszek terhes tőle.

– Kérdezett téged valaki? De most komolyan? Vagy már rendezni is akarsz?

– Jó, akkor némán nézem.

– Nem csak nézed, hanem közlöd vele, hogy vége. Világos? Érthető voltam?

– Érthető.

– Jól van már, ne bőgjél.

– Nem bőgök.

– Akkor színészkedsz. Nem vagy már kezdő. Neked ezen régen túl kellene lenned. Ismét reneszánszát éli az amatőr színjátszó mozgalom. A kisvállalkozások, mezőgazdasági termelőegységek, call-centerek, feldolgozó üzemek kultúrtermeit ismét benépesítik a lelkes színjátszók. A három műszakos beosztás nem szegi kedvét a munkás-színészeknek, akik mindig lelkesen próbálnak.

– Akkor csináljuk meg újra. Bejössz, nézel.

– Walter, köztünk mindennek vége.

– Kurva jó, erre gondoltam. Megy ez, nem hiába választottalak a főszerepre éppen téged.

– Nem választottál. Itt találkoztunk. A legkiemelkedőbb színjátszó közösség az újpesti bőrgyár egykori cserzőüzemében alakult meg. Vezetőjük P. Béla, akit, ha másról nem, a jellegzetes, kopott bőrnadrágjairól és a vállán átvetett, ugyancsak bőrből készült táskáiról biztosan mindenki ismer. Vagy a táncház mozgalomból.

– Andrea, nem emlékszel? Mi már korábban is összefutottunk, Pécsett.

– Nem ma volt.

– Öt éve.

– A régi szép idők. A POSzT-on. Hol van már az is?

– Én lettem a legjobb rendező, te pedig a legjobb női alakításért kaptál díjat.

– Mályva hercegnőt játszottam, te pedig a Gégemetszők, avagy a cenzor halála rendezőjeként nyertél.

Béla elmereng a múlton, de nem panaszkodik. – Életem legjobb munkája volt. Ezt persze akkor még nem tudtam.

– Én sem, hogy a Mályva lesz utolsó színházi szerepem.

– Téged az a disznó rúgott ki?

– Nem, előbb leváltatta az Ernőt, majd rá két hónapra bezárták a színházat. Meg az egyetemet. Nem kaptunk pénzt. Muszáj volt eljönnöm. De neked sem lehetett könnyű.

– Nekem a megyéspüspök titkára lett a főnököm. Az összes darabomat betiltatta. Aztán a színházat feltöltötték kispapokkal.

– És hogy találtad ezt az üzemet?

– Bőrdíszművesként itt kezdtem. Emlékeztek rám. Visszavettek. És te?

– Jelentkeztem az Aldiba árufeltöltőnek, de nem kellettem. Azt mondták, a pénztárosnők kihívónak találtak. Ezért nem mehettem oda. Utána olvastam erről a bőrfeldolgozó üzemről.

– Itt jó dolgod lesz. A színjátszókörünkbe naponta jelentkeznek a munkások. Sokan jöttek a Katonából, a Jurányiból, Bodótól, Mundruczótól.

– Árpád is jön?

– Sajnos őt elveszítettük. Nem jön már vissza. Franciaországban dolgozik egy csigatenyésztő telepen.

– És a Szabi? A Hajdú.

– Ő már itt melózik nálunk. Ma éjszakás műszakban dolgozik, de azt ígérte, reggel nem megy haza, hanem találkozunk, és ez első felvonást lepróbáljuk. Ugye milyen szép ez a vállalati kultúrterem?

– Mint a régi MOM. Ötvenes évek feeeling.

– Édesem, ne húzzuk az időt, akkor most még egyszer bejössz, megállsz és nézel. És mondod!

– Walter, köztünk mindennek vége.

– Jó volt, megvettem, köszönöm. Holnap folytatjuk. Ha kérdésetek lenne, délelőtt a cserzőkádnál megtaláltok. A bőrfeldolgozó üzemegység munkásai a vállalati faliújságról értesülhetnek a színházi bemutatókról. A premiereken mindig dugig van a terem, szinte még a csilláron is lógnak színházimádó dolgozók. Kihunynak a fények, kezdődik a játék. Kint, az üzemben büdös van. A ruhák öt perc után bűzlenek. Hiába fürdik az ember, nem szabadulhat a penetráns dögszagtól. Cserzett bőr, hogy a franc esne bele.azt gondolom, ezúttal megint a nagyváros-vidék ellentétre, pontosabban Bp-vidék ellentétet akarja élezni ezzel a Gazdamániával.szóval erre játszik ezzel a bornírt baromsággal.