Haverock a fényképeken

Posted by

Fábián András
> Ezeken az „oldalakon” már Kereszty András és Radnai György is megosztotta a véleményét arról a pár napja az interneten keringő, idegeket borzoló fényképről, amelyen Bródy János és Szörényi Levente között Demeter Szilárd feszít elégedett, zsíros mosollyal.

Megnéztem Bródy János oldalát és cseppet sem voltam meglepődve, hogy ott ezzel a trióval nem találkoztam. Demeter Szilárdról viszont tudjuk, hogy boldogan megragad bármilyen lehetőséget, hogy belekavarjon az udvari toalett mélységeibe, ahonnan – nyilván legteljesebb örömére – tüstént orrfacsaró bűz árad a felszínre. Nem ez az első eset. Alig pár hete történt hasonló, a magyar sajtótörténetben páratlan indiszkréció.

A Magyar Narancs kikérte Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójának a véleményét néhány kérdésben. Az interjú, amiről később az is kiderült, hogy nem volt interjú, Demeter szerint e-mailben zajlott, háromkörös fordulóban, és Krusovszky Dénes író-költő csinálta. Demeter a tervezett megjelenés előtt két nappal kiposztolta a teljes beszélgetést a Facebookon. Mindezt a magát a magyar kultúra enfant terrible-jévé (én rettenetes kölyöknek fordítanám) kinövő irodalmi fárosz (szerényen megválasztott írói álnevén Tempetőfi!) így indokolta:

„A bevett magyar újságírói gyakorlat szerint ilyenkor „visszamutatásra” elküldik az interjúalanyra vonatkozó részeket, ám Krusovszky ezt nem tette meg. Nem kötelező gyakorlat, persze, de emiatt úgy döntöttem, hogy itt közzéteszem a teljes – minimálisan szerkesztett – interjút. (Azért megvártam, amíg nyomdába megy a lap, hogy az igazán elkötelezett olvasó összevethesse a megjelenő verzióval.)”

Ilyenkor szokták idézni a Demeter szerint zseniális Rejtő Jenőt: Mindenki őrizze meg a nyugalmát, a rendőrség fenntartja a rendet! És kitört a pánik. No persze pánikról szó sincs, de mindenki véleményt nyilvánított a Mancstól kezdve a 444.hu-n keresztül az Origoig. Utóbbi a teljes interjút is lehozta, szintén még azelőtt, hogy az a Magyar Narancsban megjelent volna.

Vagyis Demeter rutinos kavarógép, mondhatnánk egy valóságos NDK-s turmixgép, a levehető ajtós. Nem csoda, ha az említett szagok körüllengik a személyét.

Gondolom, most is valami efféle történés-kavarás zajlik éppen, amelyet a háttérből természetesen az ő neve fémjelez. Különösen érdekes kérdés az előzmények ismeretében, hogy megkérdezte-e a méla Tempetőfi a fényképen szereplő másik két személyt, hogy hozzájárulnak-e a kép nyilvánosságra hozatalához. Személyiségi jogok, meg ilyesmi. Ugye tetszik érteni?

Emlékezetes, hogy Kásler Miklós a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatóját, Demeter Szilárdot június 19-én  azzal bízta meg, hogy miniszteri biztosként „koordinálja a magyar könnyűzene, valamint a kortárs magyar pop-kultúra megújítását és társadalmiasítását”. Demeter azóta már a Nemzeti Kulturális Tanács (mert nekünk ilyen is van!) elé is tárta könnyűzenei állami stratégiájának tervezetét (mert ilyen is lesz!).

Mármost, ami a hajdani legendás Illés Együttes és az első magyar, nevezzük nemzetinek, rock opera, az ”István, a király” ikonikus szerzőpárosát, valamint a közöttük derűsen mosolygó Illetőt illeti: rendes helyeken ez úgy szokott lenni, hogy ha valakit megbíznak egy állami feladattal, amely 5 év alatt uszkve 25 milliárdba fog fájni nekünk, adófizetőknek, akkor mindenek előtt tájékozódik. Megkérdezi a terület kiválóságait: mit gondolnak, mit javasolnak, merre kellene indulni és hova kellene megérkezni. Miért is ne történhetett volna most is ez? Abban persze egészen biztos vagyok, hogy mindhárom emberünk másként képzeli el a magyar pop-kultúra megújítását és „társadalmasítását”. Ráadásul szerintem Szörényi és Demeter elképzelései ezügyben előbb fognak találkozni, mint az említettek és Bródy javaslatai.

Vannak, akik a találkozóikat nagy emberekkel szeretik fényképeken megörökíteni. Egy emlék-szelfit egy-egy hírességgel sokan szívesen mutogatnak a barátaiknak, ismerőseiknek. Elmesélik a kalandot, hogyan esett meg a találkozás, apró intimitásokat osztanak meg a fénykép keletkezésének körülményeiről. Nos, ez esetben nem ez történt, nincsenek háttér információink, a fénykép egyszer csak felbukkant. Többen arra gyanakodtak, hogy egy photoshop termékkel szembesülnek éppen. Az nem lehet, mondták, hogy Bródy ezekkel együtt… Bródy Jánost például nem tudom megkérdezték-e, de többen máris ítélkeztek felette. Volt, aki egyenesen árulást kiáltott. Bródy is „lefeküdt nekik”! Na persze! Egy brancs ezek mind!

Hirtelen mintha kitörlődött volna a rajongók egy széles körének tudatából, hogy Bródy János azon független előadóművészek körét erősíti, akik semmiféle állami támogatásban nem részesültek az Orbán kormány idején. Tudnánk sorolni több ilyen tiszteletre méltó, elkötelezetten független művészt is. Tegyük azt is gyorsan hozzá, hogy ők mindenféle állami támogatás nélkül is dugig meg tudják tölteni a Budapesti Kongresszusi Központot, vagy a Papp László Sportarénát.

Demjén Rózsi, Nagy Feró, Szikora Robi, a harcos „feminista” Ákos, de még Szörényi Levente is, a látványosan megbukott „Atilla, Isten kardja” szerzője (libretto: Lezsák Sándor!) viszont egészen biztosan egy másik csoportban szerepelnek. Biztosak lehetünk azonban abban, hogy a Demeter féle könnyűzenei állami stratégia kedvezményezettjei az említettek közül fognak kikerülni. Van egy rossz hírem, és ez nem csak az efféle könnyűzenei stratégiákra vonatkozik. Az ízlés olyan dolog, amelyet nem holmi állami politikai akarat vagy programozás határoz meg. Demeter működése eleve kudarcos vállalkozás. Ennek illusztrálására figyelmébe ajánlanám a hajdani szépreményű, majd csúfosan megbukott és nevetségessé vált orbáni Országimázs Központot, vagy a Magyar Művészeti Akadémia által felkarolt, senki által nem olvasott, nem nézett nemzeti géniuszokat. Más kérdés viszont, hogy az említett 25 milliárdból biztosan csurran-cseppen némi apró a könnyűzenei miniszteri biztosnak is. Vagyis momentán megéri bíbelődni vele. Ezt majd egyszer ki kell vizsgálni alaposan.

Ami mármost az inkriminált fényképet illeti, arról nekem az egyik kedvenc anekdotám jut eszembe. Szem- és fültanúja voltam annak a párbeszédnek, ami Kuncze Gábor és az azóta megboldogult Torgyán doktor között zajlott a Parlament falai között. Csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy akkor még voltak viszonylag érdekes parlamenti tévéközvetítések, ahol az ellenzéktől nem vonták meg a szót azok, akik ezt senkivel nem tennék (item Orbán Viktor az Európai Parlamentben). Mi több, akkoriban még néha értelmes dolgokról is vitáztak a képviselők.

Szóval Torgyán azzal támadta az akkor éppen belügyminiszter Kunczét, hogy valamiféle bűnözővel együtt fényképezték le. Hozzászólását a jól bevett „Monnyonle!” felkiáltással zárta. Kuncze Gábor, miután szót kapott, tömören csak annyit válaszolt Torgyánnak: Tisztelt képviselő úr! Én Önnel is több fényképen szerepelek együtt, és arra sem vagyok büszke. Torgyán, aki – mint emlékezetes – remek humorú ember volt, és nagy barátja a parázs szócsatáknak, úgy röhögött, hogy a könnyei is potyogtak.