Posted by
Bíró Zoltán István írása Pilinszky János: Beszélgetések Sheryl Suttonnal című könyvéről
A Beszélgetések borítójának kopottasan fekete-fehér képén, félig hunyt szemén sötét árnyékokkal, királynői tartással, kezén hollót pihentetve, trónusszerű széken ül egy fekete lány. Nem afro-amerikai, nem színes bőrű, s bár leírhatatlan kifejezés, de ez a lány itt néger – a joggal száműzött szó összes szép árnyalatával, annak minden rossz zöngéje nélkül. Kezén holló pihen, akárha Poe hollója.
Szakrális kép, a lány maga a címszereplő, Sheryl Sutton. Szerencsére változatlanul hagyta Pilinszky először 1977-ben megjelent esszéregényének borítóját a Magvető. A Beszélgetések Sheryl Suttonnal most naplójegyzetekkel, szövegváltozatokkal, levelekkel bővített változatban jelent meg.
Sutton nem kihívó, de vonzó jelenség: a borús képen ott a szép, fiatal nő kamaszfiú-karcsúsága. Pilinszky így beszél róla: „(…) gyönyörű; termetében, játékában egészen rendkívüli. Később tudtam meg, hogy lány, de egy fiú.”
Az egész kötetet megelőlegezi a borítókép. A költő nők között nőtt fel, apa (és apakép) nélkül, gyerekként intézetbe zárt prostituáltak dédelgették, felesége kettő akadt – naplóiból, költészetéből nem tudni, egy is szerette-e, egyet is szeretett-e.
Első felesége kegyetlenül fogalmazott a jóképű Pilinszky szerelmi képességeiről, a második nő halála után, majd az emlékét kezdte ápolni szorgalmasan. Irodalmi pletykák szólnak róla és a genetikus Czeizel Endre meg is nevezte a költő vélt elfojtásait saját neme iránt, ő maga pedig a kötetben néhol „ideig-óráig (tartó) eretnek vonzalmakra” célzott.
Pilinszky sokat írt magáról, de szinte semmit a magánérzelmeiről. Költészetét követve megtelhetünk adatokkal, de P. J. bizalmas élete rejtett marad. A személyesség néha előbukkan soraiból, egyik legismertebb négysorosát, az Égve hagytad a folyosón a villanyt. / Ma ontják véremet. akkor írta, mikor otthagyta Márkus Anna, az első asszony, aki barát maradt, de „maszatolásnak” nevezte szerelmüket.
A költő 1971-ben Párizsban látta Robert Wilson A süket pillantása című színdarabját, főszerepben, vagy az egyik főszerepben Sheryl Suttonnal. Akkoriban, a létező szocializmusban halandó ember IBUSZ-úton se nagyon járt, nemhogy élt volna Párizsban, pláne nem rendszeresen, visszatérően. Az ismerten hívő katolikus, az Új Embernek író Pilinszky utazhatott sokat, sokfelé a világban, járt hosszasan Amerikában, élt Párizsban, s Magyarország ünnepelt sztárja maradhatott.
Gyakran gumimatracon aludt, leggyakrabban meg baráti szívességből kölcsön kapott lakásokban – amit, mint egész életének minden javát, olyan természetességgel fogadott el, mint ami egyszerűen jár neki.
A süket pillantása című darabot a máig ikonikus rendező állította színpadra, s bár nem a párizsi volt az ősbemutató, itt nyerte meg igazán a modern világot. A végeérhetetlenül hosszú előadás alatt a közönség fele elment, a fele ottmaradt. Joggal lehetne Wilson munkáját happeningnek titulálni: a hat felvonás alatt a színészek alig szólaltak meg, lassú, úszó mozdulatokkal, kitartott gesztusokkal és bombaként robbanó jelenetekkel vezették le az előadást.
Pilinszky az elragadtatott közönség soraiban ült és olyan orkánszerű hatással volt rá a darab, s talán még inkább Sheryl Sutton, hogy hetekig-hónapokig csak róla írt a lapoknak és beszélt a barátainak.
Összesen kétszer láthatta az előadást, aztán egy év telt el, mikor egy barátja megismertette Suttonnal, kihez időközben gyönyörű ódákat írt.
Az elragadtatott költő nem beszélt angolul, Sutton meg nem tudott franciául, későbbi pár levelük is esetlen nyersfordításokban íródott, de Pilinszky 1977-ben megírja a Beszélgetések Sheryl Suttonnal című regényét.
Kérdés, hogy szerelmes volt-e a színésznőbe – akit tegez, aki a könyvben rendre, napszakokon át a migréntől és a láztól reszkető költő ágya mellett ülve várja, míg a Pilinszky felébred. Bár minden jel szerint soha nem volt köztük bizalmas testi kapcsolat. És nem is ült az ágya mellett az egyszerűen csak Sherylnek szólított – Sheryl, hozz egy pohár vizet! –, a „szokásos esti krumplipaprikást főző” múzsa, az ápolásos történet valójában mással esett meg.
A párbeszéd formájában megírt kötet szerzője inkább önmagával beszélget. Formailag ugyan váltva a nő szájába adja a szót, valójában minden elmondott történet valaha Pilinszkyvel esett meg és Pilinszkyről szól.
A kettős bármelyik tagja is beszél, az első fejezet erotikus utalásai a költő nehezen papírra vetett vágyainak adnak hangot a szétvetett lábakkal, az első feleség panaszolta „ekkorka nemi szervvel”, a bátran pornográfnak nevezhető öregasszony-jelenettel.
Aztán már csak az „eszmék” vitája jön a Beszélgetésekben, a szexualitás elhal, Pilinszky innét kezdve vélekedéseit és látomásait osztotta meg. A költő, aki egész életében önnön szobrát formázta, s aki mindig tökéletesen pilinszkysen viselkedett, saját maga iránt érdeklődik intenzíven.
Nem csak az imádott nőt nem mutatta be. Szerető barátja, Wiener Pál pszichiáter emlékezik, hogy a rendező Robert Wilson sem foglalkoztatta igazán. (Csak önnön látomásán keresztül.) Wiener beszélte el egy interjúban, hogy mikor Pilinszky egy Wilsonról írt hosszú esszén dolgozott, felajánlotta, hogy összehozza a rendezővel, de a költő csak annyit kérdezett, „Minek?”.
Wiener Pál, kinek lakásán is lakott egy darabig Párizsban, mesélte, hogy mikor egyszer az utcán sétáltak, Pilinszky váratlanul, minden előzmény nélkül megtorpant, felé fordult, és a legkomolyabb hangon közölte vele, hogy ő „hiszi, hogy Jézus megszületett”. A barát utóbb a senkivel személyesen nem törődő, ám az egész emberiség minden fájdalmát magára húzó költő szentté avatását akarta.
Sheryl Sutton 1981-ben szánta rá magát, hogy eljön Budapestre, öt előadást vállalt, de Pilinszky kevéssel a levele olvasta után meghalt. Az előadás elmaradt, Sutton azóta sem járt Budapesten.
Pilinszky János: Beszélgetések Sheryl Suttonnal – Egy rendkívüli találkozás
Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020
208 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3199 Ft,
ISBN 978 963 144 0071
Az Olvass bele A KULTÚRAKIRAKAT írása
Címkép: Robert Wilson 2010-es video-installációja az 1971-es párizsi bemutató emlékére, amelynek Sheryl Sutton főszereplője volt.