Orbán erkélye Keletre néz

Posted by

Molnár Bálint  >

Mivel vasárnap óta nem volt alkalmam hangot adni ebbéli elborzadásomnak – pedig ma már kedd -, most szeretném bepótolni akkor is, ha volt már az a nóta, hogy azt a személyikultuszépítőseggnyalóbánatosúristenit nekije (by Edgar).

Mert nem az a valami, hogy amit tíz év alatt nem sikerült bedarálni (szerintem csak azért nem, mert nem volt elég vér a pucájukban hozzá; igen, az Index egyik napról a másikra beszántására gondolok), azt most alattomosan, így vagy úgy, további cselekkel, sunyi, lassú fojtogatás (semmi kedvem a CÖF stílusában gusztustalankodva nyakra térdelést vizionálni) kíséretében megcselekszik.

Igen, ez is kellőképpen súlyos történés a velük egyet nem értők elhallgattatására soha nem vetemedő erkölcsi vakondtúrások aranykorában, amikor a sok százezer, de főleg pár millió ember tájékozódási forrását jelentő, országosan legolvasottabb online portál szerkesztőségébe a NER enyves keze beteszi a lábát. Nem az a valami, hogy most, a járvány közben konszolidált népszerűségük farvizén próbálják kicsinálni, bezárni, átszabni, elfideszesíteni az Indexet (fasz tudja végül, mi lesz belőle, de hogy jó nem lesz, az biztos: pláne miután a főszerkesztőt kivágták az igazgatótanácsból, az Index.hu Zrt vezérigazgatója pedig lemondott), amelynek függetlensége a szerkesztőség szerint vasárnap óta veszélyben van. Az a valami, hogy ez a veszély ilyen vagy olyan mértékben nem vasárnap óta, hanem lényegében egy évtizede fennáll. Ezt jó lenne tisztán látni.

És az is valami, hogy ebben az országban, ahol tíz év alatt már minden láttunk, de még mindig van potenciál, akarat és elhivatottság a rombolásra, abból hír lehet a KESMA tokáját a bokájával összekötő tengelyen, hogy az ország miniszterelnök lecserélte a kibaszatos profilképét. És az is valami, hogy a lecserélés eme nyomorúságos aktusát 90 ezer ember képes lájkolni röpke 3 nap alatt, amiből a gyönyörűségtől félájultan hálálkodó több százakat és tízezreket egyenesen fel kell mosni az anyaföldről. Nos, ezen a helyen haladéktalanul el kell gondolkodni azon, hogy volt-e bármi értelme az elmúlt ezer évnek. Mert ha lett volna bármiféle értelme az evolúciónak, egyáltalán a két lábra emelkedésnek, akkor kurvaélet, hogy egy erkölcstelen, korrupt, küldetéstudatos alak eltorzult feje nem válthatna ki össznépi lelki orgazmust, viszont lábjegyzet sem lehetne sehol.

Ha bármi értelme lett volna az elmúlt ezer évnek (amely ezer évre és az ezer éves népre hivakozva toporzékolják maguknak a tiszteletet), akkor például valószínűleg nem Dzsudzsák Balázs nevű középszerűen tehetséges és fékezett habzásúan eredményes futballista lenne méltó és érdemes a diplomata útlevélre csak azért, mert ő – a történelmi távlatokat szemlélve – kellemetlenül sikertelen válogatott csapatkapitánya. A Miközben sokan másoknak, akik teljesen más területen ezerszer tehetségesebbek és sikeresebbek, mégsincs ilyen papírjuk a NER-től. Mert a NER-ben a félműveltség és a kontraszelekció, a dörgölőzés és a kritikátlan szervilizmus hajtja az egész kócerájt. Egyéb semmi.

Ha lett volna bármi értelme az elmúlt ezer évnek, akkor nem a rozzant erkölcsű, dörzsölt maffiózó profilképe lenne hír, hanem az, hogy megint nekirongyoltak a magyar kultúrának, a magyar kultúra egyik szimbólumának, a Színház- és Filmművészeti Egyetemnek, amelyet ostoba pártkatonák artikulálatlan hörgésein felbátorodva csak egyszerűen liberális fészeknek csúfolnak, és erre hivatkozva feljogosítva érzik magukat, hogyn szétverjék. Ahogy a szétverést szokták: valami idóta fedősztori mögé bújva. Amit nem tudnak elpusztítani, arra rászállnak, és az éjszaka módosított törvényeikkel erővel elveszik, és a saját szétcsúszott képükre alakítják.

Mert a felcsúti mangalicatrágyától bűzlő mentalitás számára a kultúra, mint minden egyéb is, harci terep. Szó szerint. Ami elég régóta, eredményesen működik anélkül, hogy a hatalom ánuszrózsájában eresztene gyökeret és csorgatná a nyálát kétharmadtól kétharmadig, azt baltával, fejszével, láncfűrésszel megsemmisítik. A megveszekedett, frusztrált, alufóliasisakos, tehetségtelen pártkatonáikkal, akik soha semmi maradandót nem alkottak, de egyszer csak hatalomhoz jutottak, és most aztán bosszút állnak minden fájdalmukért azokon, akik szerintük felelősek azért, mert ők lelki nyomorékok. Akik semennyi hatalom birtokában nem lesznek boldogok. Mert az önként vállalt szolgasors ilyen: nem tesz boldoggá.

Úgyhogy ha lett volna bármi értelme annak, hogy többet adtunk a világnak, mint amennyit kaptunk tőle (ősi dakota-kipcsak hazugság, marhabőrbe kötve, Facebookra hányva), akkor lenne kritikus tömeg, amely kiáll az Indexért, a Színház- és Filmművészeti Egyetemért, vagy éppen a vasalódeszkás tanárokért. Akkor lett volna kritikus tömeg, aki Sándor Máriától kezdve mindenkiért kiállt volna, akiért már nem lehet kiállni. Ehelyett rozzant erkölcsű maffiózók profilképére csorog a nép nyála, és lazán beveszi a gyomra, hogy sok egyéb mellett Semjén Zsolt vadászkiállítása (még 2,1 milliárd), NER által kisajátított Budai Vár felújítása (még 7,5 milliárd), Palkovics minisztériumának igazgatása (3,6 milliárd), vagy éppen Kósa Lajos nemzeti korcsolyázó központja (1,07 milliárd) a magyar gazdaság védelmét szolgálja.

Talán nem olyan nagy meglepetés ezek után, hogy a válság a gazdag magyarokat még gazdagabbá, a szegényeket meg… nincs ingyenpénz, nincs segély, csak munkaalapú feudális autokrácia van… szóval a szegényeket még szegényebbé tette. Miközben a hazai középosztály vagyona csökken, a felső középosztály és elmúlt években kialakult új gazdasági elit nagyjából 50 ezer főre tehető csoportja folyamatosan gyarapodik, összvagyonuk mintegy 6200 milliárd forintra tehető. Ezek után én is elborzadnék Orbán helyében, valahányszor Nyugatra tekintek. Hát hol talált volna a hanyatló Nyugaton egy ilyen alázatos, közönyös, lehajtott fejű népet, amelynek az egyharmadát rommá hülyítve, a kétharmadával kizsigerelhette volna a háromharmadot? Ez valahol ijesztő és elborzasztó. Még annak is, akit már alig köt valami  a valósághoz, amit nem ő hajlított.

kolozsvaros.com