Melankólia

Posted by

Kocsis Tamás

>Ülök a laptopom előtt hosszú-hosszú percek óta,  úgy lenyűgöz ez a szobor.  “Melankólia” a magyar címe. Szomorúság, üresség, reménytelenség?  Kutakodok, mi van, ki van mögötte,  és váratlanul,  meghökkentő örömömre kiderül:  kortárs székelyföldi magyar szobrász,  György Albert  döbbenetesen gyönyörű  ajándéka ez az alkotás a világnak.Bocsánat, ha azok vannak többen, akik ezt eddig is tudták…

bOrsi
> köztérkép
> Genfben barangolva találtam rá Albert György (György Albert) 2012-ben készült szobrára.

A Svájcban élő erdélyi származású szobrászművész alkotása a Genfi-tó partján húzódó sétányon (Quai du Mont-Blanc-on) egy aprócska parkban – egyébként nem messze Philip Henry Christopher Jackson skót szobrász Erzsébet Magyar Királyné, ismertebb nevén „Sissi” ellen 1898-ben ezen a helyen elkövetett merénylet 100. évfordulójára készített bronz szobrától – került felállításra.

A szobrász által a réz és ón elegyéből egyedileg kifejlesztett bronz tulajdonságai (az oxidálódott részeken különleges árnyalatok, a sima részeken világos színek) ezen a szobron is jól megfigyelhetők.

Esvé
>NLC

>Lekattintottam a Scary Mommy oldalán azt a cikket, amely egy olyan szoborról szólt, amely állítólag tökéletesen összefoglalja azt, amit egy gyászoló érez. Caila Smith írásából kiderült, a szobor Svájcban található, egy félreeső parkban, valahol a Genfi-tó partján. György Albert készítette röviddel azután, hogy elveszítette az első feleségét.

Nézem most a szoborról készült fotót, és azt érzem, hogy észrevétlenül utazom vissza az időben. Újra az a huszonéves vagyok, aki elveszítette a legjobb barátját. Nézem a szobrot, ahogy a saját ürességén csodálkozik, és érzem AZT az ürességet. Abban az időszakban, éppen úgy, mint a szobor, egy héj voltam csupán. A gyász azonban, ahogy én látom – szerencsére – nem ér véget ennél a fázisnál. Az érzés, amit a szobor alkotója tűpontosan megragadott, csak egy állomás azon a végtelenül hosszúnak tűnő úton, amit gyásznak nevezünk.

Források:
http://www.albert-gyorgy.ch/