Orbán és a kutakat régóta mérgezők

Posted by

Gábor György
> Sokan, sokszor leírták már, az antik retorika-elméletektől kezdve, hogy a beszédekben és az írott művekben megjelenő hasonlatok, képek, jelzők, metaforák megválasztása, a hasonlított és a hasonló összefüggésbe hozatala alapvetően nem a megjelenített dolgokról és fogalmakról hordoznak információt, sokkal inkább a képeket, metaforákat, jelzőket vagy hasonlatokat megalkotóról.

Most például Orbán Viktorról, Magyarország miniszterelnökéről, aki 2020 júniusában (a keresztény időszámítás szerinti XXI. században) – a mai napon – azt mondta, hogy „a kutakat régóta mérgezik, legalább 150 éves története van annak, hogy bizonyos politikusok a nemzetközi színtéren rendszeresen a hazájuk ellen dolgoznak”.

A kutakat valóban régóta mérgezik, legalábbis Orbán eszmei előfutárai szerint, nem 150 éve, hanem legalább hét-nyolc évszázada. A kutak mérgezéséről szóló vád már a XIV. században felbukkant, 1308-ban Vaudban, 1306-ban Eulenburg környékén és 1319-ben Frankföldön. A vád szerint egy nemzetközi összeesküvés (továbbiakban: liberális imperializmus) részeként a zsidók, a zsidó ügynököknek számító leprások és a szaracénok nemzetközi összeesküvésének célja az európai kereszténység népesség megsemmisítése.

A Saint Denis-i apátság krónikása szerint „egy hatalmas és gazdag zsidó” (vesd össze Soros György) bérelte fel a leprásokat és ő adta át nekik a méreg receptjét, amely „emberi vért és vizeletet, háromféle füvet, továbbá Jézus Krisztus testét” tartalmazta. Más tanúvallomások szerint, amelyeket minden esetben kínvallatással kényszerített ki az akkori hatóság, az összeesküvés a granadai királytól származott, aki a zsidók segítségét kérte. Ezek a vádak vezettek el zsidók ezreinek lemészárlásához, hazájukból való elüldözésükhöz.

Egy másik krónika szerint a provence-i zsidók a vegyes házasságokat és a zsidó orvosok alkalmazását megtiltó Sait Ruf-i zsinat ediktuma elleni tiltakozásképp Indiából (újabb liberális imperializmus) hozták be a pestist, hogy egész falvakat pusztítsanak ki. 1348-ban a korabeli tudósítások szerint a zsidók az elzászi Benfeldben gyűlést tartottak, és tervbe vették Németország összes kútjának megmérgezését „a Német-tengertől az itáliai hegyekig.”

Dél-Franciaországban ugyancsak a kútmérgezés vádjával égettek zsidókat, hiába adta ki 1348-ban VI. Kelemen pápa a zsidók elleni igaztalan erőszakos fellépést tiltó bulláját, majd egy újabb bullában tagadva, hogy a zsidók mérgeznék a kutakat, s az ő bűnük volna a járvány. Aztán a kínvallatásokkal kicsikart vallomásoknak „köszönhetően” a breisgaui Breisachban „felfedezték”, hogy a strasbourgi, bázeli, freiburgi és breisachi zsidók szövetséget kötöttek (újabb liberális imperialisták), és közösen fizettek egy ügynököt, hogy helyezze el a kutakban a mérget, amelyről a bázeli zsidóknak volt kötelességük gondoskodni.

Nem sorolom tovább, pedig volna mit, csak jelzem, hogy a kútmérgezés legaljasabb, legvisszataszítóbb, legtipikusabb és legmasszívabb antiszemita toposza igen régi, nem 150 éves, s a mindenkori alpári ráfogások szerint jellegzetesen azok követik el, akik – hogy szó szerint idézzem a regnáló magyar miniszterelnök szavait – „a nemzetközi színtéren rendszeresen a hazájuk ellen dolgoznak.”

És végezetül idézném John Marston 1604-ben írt The Malcontent c. művét. „Mendoza: Tudsz mérgezni? Tudsz mérgezni? Malevole: Kiválóan – egyetlen zsidó, patikus vagy politikus sem jobban. (Mendoza: Canst thou impoyson? Canst thou impoyson? Malevole: Excellently – no Jew, pothecary or politian better.”)

Szóval a kútmérgezésre utaló miniszterelnöki beszéd többet árul el a miniszterelnökről, annak gondolkodásáról, lelkületéről és rétori szándékáról, mint magáról az analógiáról.