Angyalok földje

Posted by

Fábián András
> Talán említettem már, hogy ifjúkorom egy meghatározó részét Angyalföldön éltem le, ott szocializálódtam a ’60-as években. Nem voltak épp paradicsomi körülmények. Hiába volt ez a proletárdiktatúra ideje, Csepel mellett Angyalföld volt a másik nagy és szegény proli kerület. Az uralkodó munkásosztály cifra nyomorúsága: 10 deka párizsi vacsorára, zsírosdeszka uzsonnára, lopott orgona anyák napjára, apának heti 10 deka harmadosztályú kávé, darálva. Bandák cirkáltak az utcákon (v.ö.: fiatalkorú, vagy galeri-bűnözés). Végülis tartozni kellett valahová, amíg a fater a gyárban reszelte a rézhardert.
Az utca törvényei kérlelhetetlenek voltak. Az győz, aki először üt. Mármint a test test elleni küzdelemben. No meg persze akkor, ha az, aki elsőnek ütött erősebb és fürgébb volt, mint az, aki elbambult. A hülye Lacikát biztatták a háttérből a bátor haverjai, amikor szembe került Tokijó bandájával (ez volt a csak kicsit se normális, bika-alkatú bandavezér alkarjára tetoválva: Tokijó). Szóval mondták a Lacikának azok a bátrak: „Vágd pofán! Adj a fejének! Ne félj tőle!”.
Több se kellett a hülye Lacikának már lendült is a keze. Nem bocsátkoznék részletekbe, de fél perc alatt úgy megverték, hogy három hétig szívószálon vette magához a tejbegrízt. Ebből mindenki megtanulhatta, hogy hiába az elszánás, hiába a nagy akarat, normális helyen az ember nem megy szembe a többségi véleménnyel.
Arról jutott ez eszembe, mert nekem mindenről ez jut az eszembe, hogy Orbán Viktor egy olyan kultúrhelyen, mint Angyalföld, már régen szívószálon venné magához a koviubit is. Rögtön szögezzük le azonban, hogy ez nem Angyalföld, és Angyalföld sem proletárkerület immár, mint ahogyan Csepel sem az. Sokan a kedves gyapjas állatokhoz hasonlítják országunk választó polgárait, én inkább csak elfásultnak nevezném. A nép hagyja, hogy hülye Lacikák pofozózsáknak nézzék. Mi több – úgy is viselkedik.
Orbán Viktor tíz évvel ezelőtt azt találta ki, hogy az ország legbutább legtehetségtelenebb emberéből az ország leggazdagabb emberét fabrikálja. Nem ő nyeri a legtöbbet, hanem ezzel megbíz egy csúcskretént. A többiről meg ő és bandája gondoskodik. Megcsinálta, és megtehette.
Fociszentélyt és mellé kisvasutat épített. Amikor ezt szóvá tették, közölte, hogy meghosszabbítja Lovasberényig. Miközben ma szárnyvonalak szűnnek meg, brutál drágán épül a semmire se jó Budapest – Belgrád vasút és valóban, tovább tekereg a felcsúti sínpár Lovasberény, vagy valamelyik másik kiemelt célállomás felé.
A nemzet szociális állapota, a szolidaritás és a rászorulókról való társadalmi gondoskodás harminc éve lejtmenetben van. A valamikor legendásan híres és hatékony magyar egészségügyi ellátó rendszer mélyrepülésben van. Járvány idején utcára kerülnek a rehabilitációra szorulók, és állandó felügyeletet igénylők. Tegnap, mint hallom, épp egy hajléktalan, haldokló rákbeteget tettek ki az utcára. Nehogy már a kórháznak kelljen gondoskodnia a temetésről! Orbán példaképnek állítja elénk azt a szenilis vénembert, aki mindezekért hivatalból felelős, ám aki még arra is gyáva, hogy a saját tetteiért vállalja a felelősséget.
Bejelenti, hogy szembeszállva a bírósági határozatokkal, nem fizet a Gyöngyöspatai romáknak 100 milliót, mert ingyen pénz nincs, de 840 millió forinttal támogatja a határon túli lelkészek fizetését (Küldjétek a híveket! Orbánra szavazzanak!). Amúgyis számolatlanul ömlik a pénz a határon túlra, csókos magyaroknak gazdaságfejlesztésre. Itthon sem kell közben az atyáknak aggódniuk. Ők is részesednek a kormányzati áldásból. Az eddig 2,6 milliárd forintos támogatás júniustól 60 százalékkal, 2021. januártól újabb 40 százalékkal emelkedik. A támogatásra idén plusz 1,6 milliárd forintot, a jövő évtől összesen 5,2 milliárd forintot fordít a kormány. Körülbelül négyezer pap, lelkész jövedelme emelkedik. (Küldjétek a híveket! Orbánra szavazzanak!)
Megválasztatja magát diktátornak. A keménynek tűnő nemzetközi fenyegetések hatására belengeti, hogy a rendkívüli felhatalmazásnak – minden más híresztelés ellenére – vége lesz. Viszont előrelátóan gondoskodik arról, hogy ha egy furcsa, öreg néni úgy gondolja, akkor haladéktalanul újra be lehessen vezetni a diktatúrát. Ennyit a Parlamentarizmusról. Meg is tesz minden annak érdekében, hogy ne kelljen sokat várni az ő igazának bizonyítására. Olyan ütemben szabadítja fel a zárlati intézkedéseket, olyan tömegeket toboroz össze, hogy járványügyi szakember legyen a talpán, aki nem kap a szívéhez ezt látva. Focimeccs, látogatási tilalom feloldása stb. Ismerjük, nem sorolom. Gondolom, Orbán már nyalogatja a száját, és tervezi a sunyi oldalvágást: Ugye, hogy nekem volt igazam? Csak egy kicsit nem tehetem azt, amit akarok és máris kész a baj! Ne tessék azt mondani, hogy falra festem az ördögöt. A mai New York Times felhívja a figyelmet, hogy soha nem látott mértékben nőtt a fertőzöttek és elhunytak száma az elmúlt napokban. Tessék csak nyitogatni a határokat. Lesz itt még diktatúra, és nem is sokára, én mondom.
Nagyon nem teljes a lista, és csak a legfrissebb „kihívásokat” szedtem csokorba. Mégsem hangzott el még mindig a nemzeti felszólítás „Orbán Viktor! Gyere ki a kultúr elé, játsszuk le!”. A hajdani, szép emlékű Angyalföldön ez a miniszterelnök már évek óta kivert fogakkal, pépes ételeken tengetné nyomorult életét.
Mondjuk abban, speciel, egyetértettem Áder Jánossal, amikor tegnap azt tudta mondani a nem tudom milyen beszédében (ünnepinek nem nevezném semmiképp), hogy: „ A jövőben bizakodva mondhatjuk: a magyar nemzet nemcsak volt, de lesz is.” Momentán, speciel, éppen nincs. Hogy volt, az biztos. Történelmi tények bizonyítják.. Akkor lesz majd megint magyar nemzet, ha megelégeli végre, hogy ez a mi hülye Lacikánk, háta mögött a 133 bátor emberrel, büntetlenül pofozhassa, provokálhassa, és bohócot csináljon belőle.