Stratégiai ágazat a vidéki turkáló?

Posted by

Spielmann Éva
> Van-e az államnak bármilyen beleszólása abba ma, 2020 nyarán Magyarországon, ha
– két kínai eladja egymásnak a Józsefvárosi piacon a 3 milliós kft-vel működtetett dimszum kifőzdéjét?
– kitalálsz egy kereskedelmi start-up céget, és meggyőzöl egy amerikai befektetőt – talán éppen a kaliforniai nagybácsikádat – arról, hogy adjon ehhez mondjuk 10 ezer dollárt a cég egyharmadáért cserébe?
– a nyugati határhoz közeli panziódban összeállnál egy osztrák céggel, aki folyamatos vendégellátást biztosítana társulás esetén?
A válasz mindhárom esetben: IGEN.
Az állam megakadályozhatja a fenti esetekben a külföldi tulajdonszerzését még akkor is, ha vevő EU-ban bejegyzett cég. Ugye azért ez még a laikusnak is furcsán hangzik? Szabad munkaerő, áru és tőkeáramlás. Talán mindenki hallott már róla. Ezért is csatlakoztunk 2004-ben.
De az állami beleszólás lehetősége akkor is fennáll, ha a céged vevője vagy befektetője egy különben magyarul beszélő felvidéki rokonod szlovák bejegyzésű sro-ja.
Én a magam részéről csak(?) jogszabályszerkesztési hibának tartom, hogy a stratégiai jellegű ágazatok körébe a kisbüfék, éttermek, panziók, vagy a faluvégi turkálók is beletartoznának mindenféle értékhatár nélkül. Egyelőre úgy tűnik azonban, az a többségi jogászi álláspont, hogy a minisztérium joggal tekinti úgy, hogy az ezeket a szabályokat tartalmazó rendeletet ilyen széleskörben (tehát a cég formában működtetett lángososra, a panzióra, a bugyingó webshopra és kivétel nélkül minden kereskedelmi egységre) kell alkalmazni.
Ehhez képest az indokolás a hazai stratégiai iparágazatok, a böhöm nagy cégek védelméről szólt, és a sajtó is csak azt szajkózta napokon keresztül, hogy be kell jelenteni a 10% feletti külföldi tulajdonszerzéseket a 350 milliós értékhatár felett. És elvégre is, az meg ki a csudát érdekel. Arról már nem is beszélek, hogy a rendelet szerint a külföldi anyavállalatok külföldi tőkemozgásai, eladásai esetén is bejelentést kell tenni a magyar minisztérium felé, ha szépen szó szerint olvassuk a szöveget. Ennek aztán már különösképpen nincsen semmi értelme.
A jogszabályok területi hatályáról talán még tanítanak az állampolgári ismeretek keretében az iskolában. Forrásként ajánlott a 227/2020. (V. 25.) Kormány rendelet olvasgatása, aminek szövegét a veszélyhelyzet utáni időkre általánosan alkalmazandó törvény fogja ugyanezen tartalommal megerősíteni. Én még mindig bízom abban, hogy valami kezdő kis kodifikátornak ebben a fene nagy veszélyhelyzetben nem sikerült az eszmét a magyar nyelv központozási szabályai (hol a vessző?) szerint megfogalmaznia. Jó lenne, ha tévednék. Azt is értem, hogy az átlagember azt gondolhatja, hogy ezek az új szabályok őt nem érintik. Például azért, mert sosem szerette a dimszumot.