Ahol a sorsok öröklődnek

Posted by

Fekete-Győr András
> Sem nektek, sem pedig az országnak nem fogom megjátszani, hogy (be)járatos vagyok a mélyszegénységbe(n). Nem vagyok az. Aki vagyok, az egy tanulni, tapasztalni, és tenni akaró fiatal politikus, akit ellenzékből más sem hajt, minthogy majd egyszer kormányzó közösségként tiszta és világos képünk legyen a feladataink miértjéről, mélységéről, és mikéntjéről.
A szombati napot kora reggeltől késő estig Magyarország egyik legszegényebb megyéje, Nógrád legszegényebb családaival töltöttük. Azért mentünk Nógrádba, hogy egy kisbusznyi tartós élelmiszercsomaggal könnyítsünk a rászoruló családok hó végi nélkülözésén.
Jártunk a balassagyarmati roma telepen, aztán elmentünk Szécsényre és Pösténypusztára, majd Etesre, végül pedig Cereden zártuk a napot. A Momentum Mozgalom nógrádi tagjainak köszönhetően családsegítők és roma önkormányzati képviselők kísértek minket a rászorulókhoz.
A Momentum nevében elsősorban segíteni mentem, másodsorban viszont tanulni és tapasztalni. A családsegítők, akik a szociális intézményrendszer frontvonalában küzdenek emberi sorsokért és egzisztenciákért, a legtiszteletreméltóbb hivatások egyike. Tragédiának tartom, hogy az Orbán-rendszerben ezek az emberek a tisztelet és megbecsülés minimumát sem kapják meg, miközben ők szinte az egyetlen hús-vér kapcsolattartók a nyomorban élő gyerekek, szülők, nagyszülők százezrei, és a kitörés között.
A kísérőinknek köszönhetően szinte mindenhova behívtak bennünket, és beszéltek problémákról, fejleményekről, konfliktusokról, születendő új gyerekekről, unokákról. Szívbemarkoló élethelyzetek sorával, és nyomorúságos jövőjű gyerekek tömegével találkoztunk. A legfájóbb szembesülés ilyenkor mindig az, amikor a nagymama, az anyuka, és a kisanyuka életének forgatókönyve egy és ugyanaz: a sorsok generációról generációra öröklődnek. Eltekintve attól a néhány ritka és felemelő kivételtől, amikről a családsegítők hosszas beszélgetés után, megengedően számoltak be nekem.
Orbán Viktor nem akarja, és ebből következően nem is tudja megoldani a mélyszegénységben élők problémáit. Az állampárt profitál a nyomorból a függőségi viszonyokon keresztül. Mi viszont akarjuk! Akarjuk, mert tudjuk, hogy mi – korszakváltó közösségként – az öröklött sorsba nem törődhetünk bele. Nem törődhetünk bele, mert igazságtalan, mert embertelen, és mert az államközösség szégyene és kudarca. Ebből pedig az következik számunkra, hogy jövendőbeli kormánypártként meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy Magyarországon a valódi társadalmi mobilitást megteremtsük!