Hány éves korban áll meg a magyarok értelmi fejlődése?

Posted by

Béndek Péter
> Van az a realista, ám de egyre népszerűbb nézet, miszerint minden nép megérdemli a kormányát (vegyük itt az “érdemnek” abszolút értékmentes felfogását, kb. mint a “képesség” következményét, ebben az esetben közösségi méretekben). Aztán van az a lelkesült, “nemzeti” álláspont, miszerint (esetünkben) a magyarok pontosan tudják, mire van szükségük és nem kell őket kioktatni a saját érdekükről, vagy arról, hogy mire legyen igényük meg mire nem.
Én nagyon hajlok arra, hogy mindkét nézetet elfogadjam.
Ugyanazt jelenti ugyanis mindkettő.
A “nekünk így is jó” újrafelfedezett korában, amikor csak nő egy kormánypárt népszerűsége azzal, hogy leveszi a szabadság és a jólét lehetőségének terheit a választók válláról (mára már alig maradt valami, ami nyomja ezeket a vállakat, minek is), mit sem látni pontosabban, minthogy a nép kritikus tömegében (=túlnyomó részében) harmóniára lelnek az érdemek az igényekkel, és együtt kitermelik a megfelelő kormányzó elitet (nem sorolom az ismert neveket), amelyben a nép önmagára talál, önmagát látja és amelyet övének ismer el. Ki- és megérdemeljük, ami van, nemzeti jussunk itt minden, hogy így mondjam. Ezen kár lenne vitát nyitni.
Ahogy kár lenne a népet sajnálni is, hiszen, QED, pont azt akarja, amit kap, és pont azt kapja, amit akar. (Hogy elég magas továbbra is az öngyilkossági ráta, a boldogtalanság, az alkoholizmus, az agresszió — úgy is mint az egymillió főre jutó testi sértések száma –, a korai halálozás és a szegénység a körükben, azt itt ne firtassuk, hiszen ezekre csak egy nagyon szűk körben történik reflexió, amely szűk kör egyébként is gyakran nemzetellenes. A túlfeszült lényeglátás Bibó szerint is egyike a két gondolkodási hibánknak.) A nép maga (benne a megfelelő arányban az ún. értelmiségével) igényei és képességei szerint él és hal, gondolkodik és cselekszik, érez és lélegez. És ebben éppen olyanok vagyunk, mint a németek és a hollandok, akik szintén a maguk igényei és képességei szerint élnek és halnak stb.
A címben feltett kérdés azt sejteti (hibás olvasat!), mintha a magyarok értelmi képessége (ideértve az együttműködésre, az önreflexióra, az erkölcsre, az ízlésre és a jogra való képességet stb.) megrekedt volna egy bizonyos emberi kor szintjén. Viszonylag korai korban, amelyben a koordinált cselekvés, az egyén és a közösség érdekeinek összehangolása, a közös tanulás élménye és az előrejutás lehetőségének reális képe még nem fejlődött ki. De ez természetesen nem igaz. Ahogy jeleztem már, a magyarok értelmi képessége éppen úgy (ha nem is pont azzal az eredménnyel) fejlődik, mint a tádzsikoké, a malájoké, a dogonoké, a szamburoké, a portugáloké, a dánoké és az amerikaiaké. De jól is néznénk ki, ha minden nép útja ugyanarra vezetne és ugyanazt az életet tartogatná tagjainak! (Mellesleg ezt nevezzük bolseviki gondolkodásnak.)
Magyarnak lenni ellenben büszke gyönyörűség.

HaFr.blog

Címkép: Deák Kázmér rajza