Sajtóparadoxon

Posted by

Pokol Béla
A demokrácia nincs sajtószabadság nélkül, de az újabb időkben a mi nyugati világunkban az egyik legnagyobb veszélyt a demokráciára a sajtó és tágabban a tömegmédia jelenti. Ez a veszély két gyökérből származik, és az egyik az, hogy politika szerveződése legalább annyira a médiában és az azon belüli újságírók és főszerkesztők által történik, mint az elvileg ezt a feladatot ellátó pártok és vezéreik által. Így a hírtudósítások oly mértékben a politikai szempontok által vezéreltek és tendenciózusan megszűrtek, hogy akár egy pártújságban vagy egy párt TV-ben is megjelenhetnének. Ahol pedig az éppen regnáló politikai erőkkel szemben áll a mainstraem média – mint jobboldali konzervatív kormányzat esetében ez a főszabály az egész nyugati világban -, ott az ellenzék fő terepe maga a média, és csak alárendelt a parlamentek ellenzéki patkója. De lehetséges a média olyan mély belefonódása a politika szempontjai közé, hogy egy adott országban már a teljes média tabukérdéssé tesz egy sor, akár a legsúlyosabb problémák kitárgyalását is, és ha alkalomadtán ezekbe vágó esemény merül fel, akkor akár égbekiáltó visszaélés esetén is kötelességszerűen elhallgatják azt. Ez mutatkozott meg Németországban az iszlám és a tömeges migráció témájában, amikor az utólag ismertté vált tömeges nemi erőszakot és a nők tömeges molesztálását az iszlám migránsok részéről Kölnben a 2015-ös szilveszteri éjszakán három napon át a teljes médiacsönd követte, és ezután is még hetekig csak kisebbítő jellegű híradások kezdtek megjelenni róla. Ugye, mint Moldova „Elátkozott hivatal”-ában, senki nem mert elkezdeni beszélni a tabutémáról, mert a súlyos büntetést maga után vonó rasszista jelzőt kapja majd meg.
Másik veszélyt a demokráciára a sajtó és a tágabb tömegmédia felől a tőkeerős csoportok közvetlen üzleti érdekei szerinti torzítás jelenti. Döntsön egy állam egy sokmilliárdos támogatás ügyében meghatározott vasútépítés, iparfejlesztés vagy egy szórakoztatási ág mellett valakik ellenében, akik már bevásárolták magukat a médiába, részesedésük van egy TV-csatornában, nagy példányszámú napilapban, hetilapban, vagy online magazinban, és akkor a sárdobáló tudósítások tömege ezek részéről az egészet megakaszthatja, hiába lenne ennek nyilvánvaló lényeges társadalmi haszna.
Végül a legnagyobb veszélyt az jelenti, amikor világméretű pénztőke fedezékéből az üzleti érdekek médianyomása már nem is tisztán magát megmutatva jelenik meg, hanem egy vagy több ügyet kreálva érdekeikből, mint világfelszabadító narratíva kerül be a nyilvánosságba. A tömeges migráció mint az éhező menekültek ügye, a drogfogyasztás mint az egyéni szabadság és felelősség ügye, cigányság integrációs problémái mint a többségi társadalom rasszizmusának ügye, az etnikai bűnözés mint a ki sem mondható kérdések ügye és még sorolni lehetne ezeket, melyekre pl. Soros Open Society alapítványa központi szervezetében kb. ezerfős apparátust, és a százat meghaladó országhálózatában pedig a fizetett alkalmazottak (NGO-jogvédők, médiamunkások, egyetemi emberek stb.) további tízezreit szervezik fegyelmezett hadseregbe. Itt a médiatorzítás már nem elkülöníthető üzleti érdekek és politikai behatás szerint, hanem az egész egy globális uralmi gépezet, mely eszközként használja a sajtószabadságot, éppúgy mint a demokrácia adta lehetőségeket.
Hogy lehetne ezt a paradoxont feloldani? Egyenlőre a bejegyzést követő vitában reménykedek, hátha majd a hozzászólók segítenek.