Jog, erkölcs, kartoték

Posted by

Fábián András
> Nagy hírfogyasztó vagyok. Ezzel talán nem árulok el különösebben titkos információt magamról. Olyasmit, amit a „szolgálatok” ne tudnának rólam amúgy is. Nagy buta lennék, ha azt feltételezném, hogy ha a „szolgálatokat” valami érdekli rólam – amit még nem tudnának – az új törvény alapján majd mostantól megtudhatják. Egyik előző életemből tudom ugyanis, hogy lényegében akár törvényesen, akár törvénytelenül, de bárkinek bármilyen legféltettebb titkához hozzájuthatnak, mint ahogyan tették is ezt. Csak az idő és a célszerűség dönti el, hogy mikor használják fel ellened, mikor jönnek érted.
József Attila pontosan leírta 1935-ben, Levegőt című versében.

Számon tarthatják, mit telefonoztam
S mikor, miért, kinek.
Aktába írják, miről álmodoztam,
S azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
Előkotorni azt a kartotékot
Mely jogom sérti meg.
Anélkül, hogy verselemzésbe bonyolódnék, megemlítésre érdemesnek tartom, mert talán van, aki nem tudja, hogy ez a vers – túl azon, hogy az országban egyre erőteljesebbé és agresszívabbá váló fasizmus elleni vádirat – az 1935-ös országgyűlési választások apropóján született.
A radikális fajvédő, Bajcsy-Zsilinszky Endre alulmaradt az akkori kormánypárt által indított Kenyeres Miklóssal szemben.
A szélsőjobb heves támadást indított Kenyeres ellen és azt állította, hogy Kenyeres valódi neve Kaufman, és zsidó származású, ezt azonban elhallgatta a választók elől. Minden lehetséges eszközt bevetettek annak bizonyítására, hogy Bajcsy-Zsilinszky politikai ellenfelét lejárassák, s ennek kapcsán megvádolták hamis névhasználattal, amelynek segítségével még adócsalást is elkövetett.
Bajcsy Zsilinszky Kenyeres-Kaufman miatt tüntetőleg még a Vitézi Rendből is kilépett. A heves támadások hatására a képviselő lemondott mandátumáról. Ennyi a történet. Óriási botrány kavarodott, amelynek nem a lemondás volt az egyetlen érdekes következménye. Akit érdekel, nézzen utána.
Olvasóim joggal vethetik fel, hogy hogy jön ide egy közel 100 éves politikai botrány, meg vers, meg a mártírrá lett fajvédő-antifasiszta Bajcsy-Zsilinszky. Az úr 2020-adik évét írjuk, két évvel vagyunk a választások előtt.
Ráadásul egy olyan vírus járvány – nyugodtan mondhatjuk – kellős közepén, amely túl azon, hogy nagyon megviselte az embereket és a gazdaságot egyaránt, lényegében ország-világ előtt egyértelműen leleplezte a kormánypárt és annak vezetője valódi viszonyát is a hatalomhoz.
Ez a hatalom számukra az egyetlen menedék, az egyetlen lehetőség arra, hogy megússzák a büntetést és megmentsék az összeharácsolt vagyont.
Ma már mindent ennek rendelnek alá. A járvány során bebizonyosodott, hogy ha kell, a diktatúra bevezetésétől sem riadnak vissza. Lényegében semmitől sem riadnak vissza.
Bárándy Péter, volt igazságügyi miniszter, fogalmazta meg a legvilágosabban a 2020. március 30-ával kezdődött és jelenleg is tartó helyzetet.
„Azzal, hogy a parlamentet szinte kiiktatta, Orbán Viktor átlépett egy határt. A demokráciának a formai elemeit is megszüntette. A rendeleti kormányzást addig folytathatta volna, ameddig akarja, példa erre a menekülthullám. A 2015-ben bevezetett állapot gyakorlatilag most is érvényes, pedig már rég nem indokolja semmi, menekültáradatról szó sincs évek óta. Feltehetően nem számított a demokratikus világ felháborodására, arra, hogy Európának van ideje az ő politikájával foglalkozni még a járvány idején is. Rájöhetett, hogy nagyobb a kár, mint a haszon, ezért jelentette be –persze külföldön-, hogy eláll a rendeleti kormányzástól. Bárándy Péter tehát nem hisz abban, hogy ez önkéntes elállás lenne, márpedig a jog csak azt tekinti valódi elállásnak. Orbán egyszerűen külső kényszerre cselekszik.”(https://www.facebook.com/search/top/?q=B%C3%A1r%C3%A1ndy%20P%C3%A9ter&epa)

Értelmes ember persze egy percig sem hiszi, hogy Orbán (és klikkje!) letett arról az eltökéltségéről, hogy a hatalmat minden áron, bármi áron megtartsa. Ha Európának demokrácia kell, akkor ő demokráciát játszik. Kell az az európai pénz a hűbérurak és a családi vállalkozások finanszírozására.
Ehhez kellenek most a „szakszolgálatok” kifejezés alatt említett titkosszolgálatok. A tegnapi napon elfogadott rendelkezés értelmében a szakszolgálatok (Hírszerzés, kémelhárítás, belső elhárítás, Nemzetbiztonsági Szakszolgálatok) gyakorlatilag mindent megtudhatnak egy adott állampolgárról. Az természetes, hogy látják a bűnügyi és törvényszéki adatokat, de mostantól láthatják például egészségügyi papírjait, adóbevallását, esetleges NAV-büntetését, de megismerhetik a kormányhivatalok és az önkormányzatok szerverein tárolt szabálysértési és más adatokat is. Péterfalvi Attila a törvény kapcsán írt hivatalos levelében úgy fogalmazott, hogy a törvény „korlátlan megfigyelést eredményezhet”, „nem áll összhangban az alapjogi követelményekkel”, ráadásul „nem nyújt garanciát a személyes adatok és a magánélet védelméhez”.
Persze, mondom én. Hiszen éppen ez volt a cél. Kit érdekelnek a „metaadatok”, meg az, hogy vajon az oroszok vagy az amerikaiak behatolnak-e a fővárosi önkormányzat, vagy Alsómocsolád informatikai rendszerébe és megismerik a parlagfű elleni küzdelem legfrissebb eredményeit? Ugyan kérem!
Itt és mostantól az ellenzékből, a következő választások politikusaiból és képviselőiből készül fel a hatalom. Az adatgyűjtés ellenük irányul, az ő „piszkos ügyeiket” kezdik el kikutatni, hogy azt majd előkotorják, ha lesz elég ok. Aztán vagy őt magát használják fel ezek alapján a céljaikra, vagy úgy lejáratják a választók előtt, hogy a büdös életben eszébe nem jut többé szembefordulni a hatalommal. Igaz ez persze a ma politikusaira, újságíróira, képviselőire is. Higgyék el nekem, a „szolgálatoknak” nincs lelkiismeretük. Tudom, miről beszélek. Ezért kapják a magas fizetésüket.
Tetszenek még emlékezni arra a kis történelmi kitekintésre, amit József Attila apropóján bátorkodtam megtenni? Az ő idejében is minden lehetséges eszközt bevetettek annak bizonyítására, hogy Bajcsy-Zsilinszky politikai ellenfelét lejárassák. Ennek kapcsán bizonyítékokat gyűjtöttek vagy kreáltak politikai ellenfelének hamis névhasználatáról. Még adócsalást is rábizonyítottak.
Olyan nincs, hogy ilyen kompromittáló adatokat valakire esetleg nem lehetne fellelni! Akkor majd csinálunk, elvtársak! Hiszen mostantól lényegében észrevétlenül minden nyilvántartáshoz hozzá lehet férni. Aki pedig hozzáférhet, az – ha akar – változtathat is rajta itt-ott, ezt-azt. Ahogy a kedves megrendelő parancsolja. A szolgálatok munkáját pedig a feladatokat adó és annak eredményeit használó kormány „ellenőrzi”. Vagyis a káposzta őrizete a kecske dolga.
Kedves választópolgárok! Ne tessenek úgy gondolni, hogy mi közünk nekünk ehhez az egészhez?! Minket, egyszerű állampolgárokat ez nem érinthet. Legfeljebb az eddig makulátlan erkölcsű képviselőjelöltünkről kiderül, hogy mégsem olyan ártatlan, mint azt akárcsak ő maga is gondolta volna. A napokban az is egyértelművé vált, hogy ismét visszajöttek a derék, megbízható, feljelentésre mindig kész házmesterek (fideszes polgármesterek). A Facbook bejegyzéseket is nagyítóval ellenőrzik. Pár hete már azok is büntetőjogi bizonyítékok.Te meg csak nézel majd, amikor elvisz a rendőr, mert mindeddig azt hitted, hogy te nem csináltál semmi törvénybe ütközőt. Ha meg a földedre, üzletedre, vállalkozásodra van szükség, akkor azt veszik el. Mostantól meg fogják találni rá az okot, vagy ha nem lenne, mint említettem, majd gondoskodnak arról, hogy legyen. Törvény van rá tegnap óta, hogy megtehetik.