Pardon, hogy bocsánat

Posted by

Szele Tamás

> Ez Paudits Béla egyik 1981-es műsora volt, melyet, amint látom, a magyar kormány most tervez felújítani, Orbán Viktor koreográfiájával, a tragikomikus szerepében Kovács Zoltán, a tánckart a Parlament 133 tagú balettje adja, ott ugrál majd mindegyik nagyon bátor képviselő.
Nem kétséges, hogy a revü az idei szezon szenzációja lesz.
Illetve, ők úgy gondolják, hogy ők lesznek ebben a felállásban a közönség, és az egész világ ugrál, táncikál majd körülöttük, a térden álló bocsánatkérések pedig majd a nagy fináléban jönnek. Legalábbis erre utal Kovács Zoltán interjúja, melyet a jó hírű Breitbartnak adott. Lássuk, mit is mondott Kovács, a magyar kormány nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkára?
„Az elmúlt tíz év legnagyobb Magyarországgal kapcsolatos álhírkampányának lehettünk tanúi a koronavírus-törvény kapcsán. A kormány erőfeszítései ellenére, ennek a politikai paletta szinte minden szegmensében volt, aki bedőlt, mi több a politikai haszonszerzés érdekében rájátszott. A törvénynek is köszönhetően a magyarországi védekezés az egyik legsikeresebb az Európai Unión belül is. Ennek köszönhetően a törvény adta különleges jogköröket május végén vissza tudjuk adni az Országgyűlésnek.”
Édes úr: nem volt az álhír, hogy maguk megteremtették a Parlament feloszlatásának lehetőségét. Hogy nem éltek vele, az tény: ennek a miértjéből valószínűleg harminckét történész fog ledoktorálni ötven év múlva, amikor már tudni is fogjuk, valójában mi történt, de pillanatnyilag nyilvánosan fogalmunk sincs róla. Mindenképpen elmondható viszont, hogy ha a szomszédot szákkal, horgászbottal, egyebekkel látjuk elindulni szombat reggel, akkor jogosan tételezzük fel hogy horgászni indul és nem fát vágni az erdőbe vagy székfoglalót tartani a Tudományos Akadémián – ha pedig azt látjuk, hogy az Országgyűlés feloszlatását is lehetővé tevő törvényt fogadtat el, akkor viszont nem horgászni készül, hanem Parlamentet oszlatni.
Hogy mi a világpolitika erősen harmadosztályú szereplői vagyunk, így sokan azt hitték, már fel is oszlott a Tisztelt Ház? Jobban odafigyelhettek volna, ez tény, de Magyarország jelenlegi állapota is mutatja, hogy maga a Jóisten sem ér rá mindig a háta mögé figyelni, így aztán másoknak sem mindig sikerül pontosan informálódni a magyar ügyek felől.
„Kovács Zoltán kiemelte: reméli, hogy akiknek a világjárvány kellős közepén volt idejük és energiájuk, hogy a parlament felfüggesztésével, a sajtószabadság (sokadik) bedarálásával, és hasonló, minden alapot nélkülöző feltételezésekkel gyanúsítsák a magyar kormányzati apparátus, most lesz érkezésük bocsánatot kérni Magyarországtól, a kormánytól és mindenekelőtt a magyar emberektől!
Az Orbán Viktort a járvány diktatúraépítésre való kihasználásával vádolóknak pedig talán illene egy extra kört futni a miniszterelnöknél is – fűzte hozzá.” (Origo)
Azért elképzelem a szerklit, amely – Fülig Jimmy nyomán – abból áll, hogy
„Sem nem evés sem nem ivás, hanem az uralkodó körülmegy és mekkérdezi sorban mindtől, hogy hogy van és mi újság, de ez nem érdekli, és azután trónjába ül és sorban jelentenek. Ez szerklizés. Szép tánc de semmi értelme.” (Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány) aztán a világ térdre ereszkedik és bocsánatot kér „ Magyarországtól, a kormánytól és mindenekelőtt a magyar emberektől”. Magyarország mint olyan, hallgatagon, kissé mogorván tűri, a kormány széles mosollyal fogadja, a magyar emberek pironkodnak, mint megannyi grófkisasszony. És tessék mondani, mégis, mit kéne mondania a világnak, illetve a világ azon részének, amely nem kedveli Orbán Viktor kormányát?
„Elnézést, hogy nem tetszettek feloszlatni a Parlamentet, legközelebb nem fordul elő, nagyon sajnáljuk…”?
„Bocsánat, hogy meg tetszettek teremteni a rendeleti kormányzás feltételeit és a sajtó teljes eltiprásának lehetőségét, ezen túl nem vesszük észre…”?
„Sorry a bocsikáért, nem tudtuk, hogy a levegőbe tetszenek beszélni…”?
Gondoljunk már bele: feltételezésért erősen relatív dolog bocsánatot kérni, legfeljebb annyit lehetne mondani, hogy „jé, ez most nem úgy alakult, tévedtünk”. Az igazi kérdés az volna, hogy miért nem alakult úgy, de ezt jelenleg mi nem is találgathatjuk, a nemzetközi diplomácia azon tényezői meg, akiknek a bocsánatkérésére Kovács reflektál, valószínűleg úgyis tudják, csak nem mondják. Aztán meg: miért kéne a magyar emberektől bocsánatot kérni? Senki rosszat nem mondott a népről, csakis a kormányával volt baja mindenkinek. A nép nem azonos a vezetőivel, akkor sem, ha megválasztotta őket: vannak tévedések az életben, sőt, olyanok is, amiket többször egymás után is elkövet az ember.
Itt nem is az az alapvető baj, hogy Kovács a népet tekinti egynek a kormányával, sőt, a kormányfővel, hanem sokkal súlyosabb a helyzet: a kormányfő veszi úgy, miszerint ő azonos a néppel, nemzettel. Ha így lenne, komoly tudathasadással kéne megküzdenie, majd’ tíz millió személyiség egy testben… ez azért már egész komoly kezelést, ápolást igényelne. Lehet Napkirályosdit játszani, lehet mondogatni, hogy „az állam én vagyok” de azért ehhez elengedhetetlenül szükséges volna egy abszolút monarchia.
Meg aztán ilyenformán a világnak bocsánatot kéne kérnie Kim Dzsonguntól is, akiről évek óta feltételezzük, hogy nukleáris háborút indít akárki és bárki ellen (azért Dél-Korea a legesélyesebb), de egyelőre nem tette meg – akkor hát minden percben csússzunk előtte térden és legyünk hálásak?
És hogyan kérjen bocsánatot a világsajtó és a világpolitika jelentős része, tessék mondani, álljon sorba és egyenként, vagy lehet kórusban is, az idő rövidségére való tekintettel?
Nem tudom, mitől van az az érzésem, hogy ez a bocsánatkérés épp úgy elmarad, mint még megannyi a történelem folyamán, melyre nem volt semmi szükség. És olyan érzésem is van, hogy maga az igény is azért hangzott el, hogy egyáltalán legyen alap a további vitákhoz, nézeteltérésekhez.
Ami meg az álhíreket illeti, hallották az új pesti viccet?
– Mondja, Hacsek, mi az az álhír?
– Álhír az, Sajókám, amit lelkiismeretlen szélhámosok találnak ki, a naiv facebook-közönség terjeszti, aztán jön a kormány…
– És betiltja, tudom.
– Dehogy. Megcsinálja.
Mert az igaz, hogy most május 26-ára ígérik a felhatalmazási törvény visszavonásáról szóló javaslat benyújtását, de az is igaz, hogy korábban Varga Judit igazságügy-miniszter azt nyilatkozta a Die Weltnek:
„Elképzelhető, hogy egyes intézkedésekre továbbra is szükség lesz, de erről a parlament dönt majd, így ezek a döntések „szabályos törvények, és nem rendeletek” lesznek.”
Melyekre lesz szükség? Amelyekről úgy gondolják. Akár az összesről is gondolhatják.
Kivéve a Parlament feloszlatását. Azt valami okból nem fogják megtenni.

http://www.zonaporkolt.com/ írása