Polgártalanság!

Posted by

Kovács Ernő
> Hogy egyből mondandóm közepébe csapjak – az a szomorú helyzet, hogy szerintem mi, magyarok alkalmatlanok vagyunk állampolgárnak. Nálunk nem csak a császár meztelen, hanem a nép is! Csodás, hangzatos jelszó egy polgári Magyarország, még csodálatosabb lenne, ha meg is valósulna, de polgárok híján, erre vajmi kevés esély van. És erre, sajnos, most nem lehet Orbánozni. Ezek mi vagyunk… illetve mi nem vagyunk… mi nem vagyunk képesek felnőni a saját sorsunk irányításához. Nem mi, ellenzék, és nem ők, fideszesek, hanem így zusammen… MI magyarok!
A kormány alkalmatlanságáról, infantilizmusáról most nem írok, azt már sokszor kiveséztem (mások is), és nap mint nap tapasztaljuk a kiskamaszos, csakazértis, csakazértse mentalitásukat! Ez már rosszabb is, mint csak gyerekes és alkalmatlan!
A „hívők”, bármennyire szeretik is elhinni magukról, de egy elvakultan, süketen, kritikátlanul, tartás, önbecsülés nélkül „vezért szolgálók” nem állampolgárok, hanem alattvalók. Nem veszik észre, nem képesek meglátni, hogy az az út, amelyet Orbán erőltet, nem út! Az egy dzsindzsás, poros mellékút, amelyért elhagyta a járt utat. Azon az úton nem szembejön veletek mindenki, hanem nem jön senki. Az sem tűnt fel, bár agyon is hallgatták rendesen, hogy Salvinit, Orbán nagy harcostársát, hiába a migrációellenesség, a konzervativizmus, a jobboldali keresztény értékrend, milyen pillanatok alatt kipenderítette az olasz társadalom?
Vajon miért?
A történelemben mindig a szabadságvágy (liberalizmus) győzött. Mindig! Munkásmozgalmak, nőmozgalmak… de voltak a főúri (keresztény-konzervatív) rendeknek is progresszív, az alacsonyabb rendek terheit, kiszolgáltatottságát csökkentő, liberális lépéseik. Anglia az alkotmányos királysága és a híresen és vállaltan konzervatív berendezkedése mellett is ezerszer liberálisabb, mint a mai Magyarország. És ezerszer gazdagabb és boldogabb. Ahogy minden más ország, amely hozzánk hasonló közelmúltbeli utat járt be.
Nem azért van ám ez így, mert ők szerencsésebbek! Egy fenét! Alkalmasabb állampolgárai vannak! Akik felismerték és értik az érdekeiket, tanultak a történelemből, és ki mernek állni megvédeni!
A fidesz/Orbán hívek a szabadságharcok évszázados eredményeit, tapasztalatait dobják oda… beléjük beszélt illúzióért! Illúzióért, hiszen soha nem is akart Orbán igazi polgári demokráciát, mert abban veszíthetne! Abban nem mindig ő lenne a „várúr”! „Polgári Magyarország”? Eleve ott kezdődik a dolog, hogy „polgári” országot építeni hazugságokra, mások gyűlöletére, miközben az a jogok és kötelességek harmóniájáról szól, és ezt észre nem venni, eléggé infantilis! Infantilis dolog mumusokat ordibálni is! Tíz éve treníroznak mindenki gyűlöletére, aki nem ért egyet a polgári Magyarország Orbáni értelmezésével, lyukat beszélnek a hasukba Sorosról, Brüsszelről, az IMF-ről, Gyurcsányról, migránsokról, és ennek leple alatt gátlástalanul nyirbálják az emberi, a polgári jogait és lehetőségeit, lopják a pénzét, a földjét, a trafikját, de az Istennek sem hajlandóak észrevenni.
Szentül hiszik, hogy ők jó állampolgárok, pedig valójában bábok! Bábok, akiket dróton rángat a minden hájjal megkent, gátlástalan hatalom, hogy most éppen ezt gyűlöld, most amazt, most megint ezt, ja nem, mégis amazt… miközben ők rekord sebességgel gazdagodnak, és nőnek a jogaik, lehetőségeik! Mitől jó állampolgár, aki a hatalommal mindig,mindenben egyetért és kiszolgálja annak magánérdekeit, akár a saját kárára is? Ja, hogy jók a GDP számok?
Az lehet, de ha a „jobbik fele” csak őket gazdagítja, nem téged is, akkor azzal dicsekedni nem más, mint beismerni, hogy gyerekes vagy, mert ez olyan, mint amikor a kissrácok azzal érvelnek, hogy az én apukám erősebb… nem is, mert az enyém erősebb, bebe! Vagy azért, mert „soha többé baloldalt”? Aki ezt is gondolkodás nélkül mantrázza, az tényleg nem ért semmit sem a történelemből, sem a jövőből. De szavazati joga sajnos van. Nem gondolkodnak felelősen, józanul, kritikusan, mert nem akarnak felelősséget vállalni. Ahogy egy gyermeknek sem szokása… bizonyos életkorig. Csak mennek az erős apafigura, vagy kolomp után… ahogy tetszik!
Az ellenzék (ami alatt én mindig a teljes, nem fideszes szavazóréteget értem, Mari nénitől a parlamenti képviselőkig) akik látják, hallják, hogy mi a baj, megoldást is tudnának rá, de képtelenek összefogni, erőt felmutatni, sőt, pótcselekvésekbe menekülnek, nem állampolgárok, hanem önkéntes rabok. Ez a réteg pont ugyanolyan gyerekes, mint a fideszesek, csak másképp. Míg ők a gimis filmekből jól ismert menő csávó (Orbán) sleppje, addig az ellenzék az emós gyerek a padsor végén. A mi felelősségünk is csak addig terjed, hogy a facebookon kiírjuk magunkból a feszültségünket, a tehetetlenségünket.
Sokan kiáltanak vezetőért, új, ellenzéki messiásért is, és olyan közegért, ahol a gyakorlati lépéseken dolgoznak, miközben vannak ilyen csoportok, amelyek nem vélemények kimondására és a megosztásokra épülnek, hanem érdemi műhelymunka folyik kisközösségek építésére, és egy új demokrácia alapjainak lerakására. Csak ezek valahogy nem találkoznak. Voltak új „messiások” is, csak valahogy nem állt be mögéjük senki, sőt, hagyták újra és újra kikezdeni őket.
Ezek óriási hibák, de itt is tetten érhető a gyerekes durci, és a talán korszakjellemző párbeszéd-képtelenség. Ellenzéki oldalon is képesek vagyunk megsértődni egymásra és hátat fordítani, pedig több mindenben értünk egyet, mint nem! Mások azzal érvelnek, és alapból én is ezzel értenék egyet, hogy nem kell vezető, hanem felelős, önállóan dönteni képes, alkotó, kritikai gondolkodó társadalmat kell építeni, amely „önmagától működik”. Csakhogy ilyen réteg sincs ma Magyarországon, nemhogy egy egész nép, és a mai hatalom törekvése az, hogy ne is legyen! Az ellenzék pedig, anyagi források és lehetőségek nélkül képtelen ezt felépíteni! Amúgy is évtizedek kellenek hozzá, mire ez működhetne.
Az ellenzék is alkalmatlan állampolgárnak, mert alkalmatlan, aki nem ismeri fel a saját érdekeit sem, vagy ha igen, nem képes érte hathatósan tenni, megvédeni a jogait, lehetőségeit. És amíg a magyar alkalmatlan állampolgárnak, addig alkalmatlan vezetőket fog kitermelni magából. Ez látszólag egy ördögi kör, de valójában nem az. Talán Dánia történelmében olvastam, hogy mint mindenhol, ott is nagy volt a káosz a háború után, egymást váltották az alkalmatlan, esetenként fasiszta beállítottságú vezetők, aztán egyszercsak „odakerült” valaki, aki megalapozta a mai demokratikus jólétet. Egyébként is, ősidők óta van minden közösségnek vezetője, szellemi útmutatója, ebből kinőni, főleg a jobbágymentalitású magyar társadalomnak, meghaladja a képességeit. Tehát első körben abban kellene gondolkodni és tenni érte, hogy egy normális, jól működő, emberközeli demokráciánk legyen… vezetővel… amely képes érteni önmagát, és olyan oktatási és társadalmi rendet kialakítani, amely alkalmas lehet a “vezető nélküli” közlekedésre.
Ez ma még olyan távoli illúzió, amit nem is érdemes kergetni. Egyelőre a társadalom harmada a legelemibb demokratikus jogát sem akarja gyakorolni, nem is érti! Azt is meg kellene értenie az ellenzéki oldalnak, hogy ne az Orbán rendszer ellen álljunk fel, hanem önmagunkért! A jövőnkért! Nem a kormány, a fidesz, Orbán ellen kellene már szót emelni, tüntetni. Az, hogy a kettő egybeesik, sajnos sokakat összezavar!
Pedig ez lehet a kulcsa annak, hogy a bizonytalanok is odaálljanak végre, ahol egy jobb, élhetőbb Magyarországért harcolnak, hogy ne valami ellen, hanem valamiért álljunk ki végre.
Fel kell ismerni, hogy a magyar választói és jogrendszer a politikusokra van felépítve, az ő egzisztenciájuk, hatalmuk biztosítására, nem az emberekre, a társadalmi tömegre, a nagy többség jogaira és lehetőségeire. De ezt csak akkor tudjuk átírni, ha elég nagy tömeg akarja. Nem gyereksereg, hanem felelős, tettre kész embertömeg!
Nehogy kifelejtsük a sehová sem álló, mindkét oldalt elutasítók tömegét. Ez kb. egyharmad ám! Ők sem lógnak ki az alkalmatlanok táborából. Mert mit is jelent polgárnak lenni? Jogok és kötelességek egységét. Jogod és kötelességed is tenni azért, hogy egy élhető országot hagyj az utódaidra.
Aki mindent elutasít, olyan igazi magyaros szarok bele, úgyse lesz jobb, meg mind egyforma szemszögből, az pont azt éri el, hogy tényleg ne legyen jobb. De pont ettől az önbeteljesítő mentalitástól nem lesz jobb.
Ez is felelősség ám. Olyan felelősség, amit nem vállalsz. Amikor valaki senkiben nem bízik, senkinek nem hisz, mint a gyerek, akinek azt mondta az anyukája, hogy ne állj szóba idegenekkel, akkor nem is lesz jobb. Ahhoz, hogy jobb legyen, mindenki kell. Hiszen mindenki jobbat szeretne. Csak tenni ne kelljen érte? Mert az a felnőttek dolga? A felnőtt állampolgárok dolga, és te sem vagy az? Hát nem! Te sem vagy az! Ne ringasd magad illúziókban, hogy az a felnőtt állampolgári viselkedés, hogy nem vállalsz felelősséget. Felnőtt, felelős állampolgárok nélkül olyan egy ország, mint a tengeren céltalanul hánykolódó hajó… bármelyik kikötő jó neki!
Ezt az országot ma nem vezetik, hanem azt kiabálják, előre, ők meg hátul seftelnek! Megtehetik, mert mi, magyarok, alkalmatlanok vagyunk állampolgárnak!
-Szegény Magyarország! Mi lesz veled, ha nem növünk fel? Meddig fogsz még hánykolódni, meddig tépi még a vitorládat a „balsors” meg a „jobbsors”? (Amíg meg nem tanuljuk a „leckét”!)

Címkép: El Kazovszkij hagyatékában maradt kép Genet: Cselédek című darabjának szolnoki próbájáról