Mi van?

Posted by

Fábián András
> A történészek szerint a világméretű járványok tipikusan kétfélképpen szoktak véget érni. Orvosilag akkor mondhatjuk ezt, amikor az előfordulási és halálozási arány számottevően zuhan. Társadalmilag viszont akkor, amikor a betegségtől való félelem már egyre kevésbé hat. Az embereknek elegük lesz abból, hogy félelemben éljenek.
A világpolitika nagyjai most úgy döntöttek, hogy elég volt. Lazsált a nép eleget. A globalizált nagytőke már összevonta szemöldökét és haragosan néz maga elé. Ebből ugyan nem fogunk megélni, dünnyögi magában ez a haszonorientált globalizált nagytőke. Ő ugyan nem fog senkinek ingyen pénzt, meg ingyen juttatásokat biztosítani egy semmi kis járvány miatt. Nem fog nem működő munkahelyeket fenntartani! Mi lesz itt, kérem?! Még a végén kiderül, hogy megvalósult a kommunizmus! Elég volt!
Más oka is van az újratervezésnek. A világban olyan mértékben nőtt meg a munkanélküliek száma, hogy ha a járvány majd valóban lecseng, és ezek ott maradnak mindenféle, fizetés, ellátás, szociális támogatás, vagyis étel nélkül, bízvást számítani lehet arra, hogy kitör a parasztgyalázat. Ezek bizony meg fogják rohanni a Téli Palotát, de legalábbis a szupermarketeket és visznek mindent, amit találnak. Kenyeret, cipőt, tévét, súlyzókészletet…
Néha elég egy-egy ilyen balhéhoz egy egyéjszakás black out is. Gondoljunk csak az 1977-es nagy New York-i áramszünetre. A fosztogatás és a vandalizmus széles körben elterjedt, és 31 környéket sújtott. Pedig az csupán egyetlen napig, egyetlen éjszakáig tartott. Üzletek százait fosztották ki, városszerte gyújtogattak, romboltak. Csak a Broadwayn: 134 üzletet rámoltak ki, ebből 45-öt fel is gyújtottak. Egy bronxi autókereskedésből 50 új Pontiacot loptak el. Brooklynban a fiatalok köteleket kötöttek az üzletek rácsaihoz, és az autóikkal rángatták ki azokat a helyükből, hogy ki tudják fosztani az áruházakat 550 rendőr megsérült, 4500 fosztogatót tartóztattak le. Az állam közel 11 millió dollárt fordított a károk helyreállítására. És ez csak egyetlen véget érni nem akaró éjszaka volt!
Az USA-ban és Nagy-Britanniában a legnagyobb pusztítást a „rozsdaövezetekben” végezte a mostani járvány. Ezek lakossága adta a jelenleg regnáló kormányok választóinak döntő hányadát. Olaszországban is a déli, szegényebb régiók szenvedték meg leginkább a válságot. Eleve alacsonyabb szintű az orvosi-egészségügyi ellátottság is északi régiókhoz képest. Az életszínvonalról nem is beszélve.
Magyarországon a területi megoszlást nem ismerhetjük, mert a kormányzat titkolja a valós adatokat. Lassan kiderül az egyszerű állampolgárok számára is, hogy relatíve hosszú ideig nem adtak ki tájékoztatást arról, hogy a járvány már március elején elérte Magyarországot. Titkolták. Amikor viszont kiderült, akkor sem az életek mentését, hanem a totális politikai hatalom megszerzését tartották elsődlegesnek. A hatalom birtokában pedig tovább folytatták az immáron ellenőrizetlen osztogatást és fosztogatást. (Tegnap például egy megyekettes csapat kapott százmilliókat új sportcentrum építésére, miközben a járvány miatt egyetlen sportközpont sem látogatható!)
Tudjuk azt is, hogy pillanatok alatt erősen 10% fölé ugrott a munkanélküliek száma, és az tovább nő, akárcsak más országokban, ahol lehúzták a rolókat. Több mint 10%-kal nőtt – miközben Európában folyamatosan csökken – az élelmiszerek fogyasztói ára. A legtöbb országban előrelátó bölcsességgel gondoskodnak arról, hogy az emberek kevésbé érezzék meg a termelésből való kiesést. Ne okozzon ez megélhetési gondokat éppen a legszegényebbek számára.
Az Orbán-kormány is rájött, hogy alakul a baj. Így aztán úgy manipulálja a munkanélküli járadékért jelentkezők, vagyis a munkanélküliek számát, hogy csökkenti a jelentkezési helyek (kormányablakok) számát. Attól azonban, hogy a regisztrált munkanélküliek száma sem valós, akárcsak a fertőzéseké, a halálozásoké, vagy ezek területi megoszlásáé, a probléma még adott, és nem fogja önmagát megoldani. Számháborúval vakítják a népet. Ígéretekkel telik a padlás. Tűzoltó leszel, katona, vadakat terelő közmunkás. Aki viszont éhesen fekszik le aludni, az éhesen is ébred. Ezt az egyszerű igazságot érdemes megjegyezni, nagyuraimék.
Mi már régen megbeszéltük a mamával, hogy ha egy filmben elhangzik az a mondat, hogy „Nehéz megmondani…”, azonnal elkapcsoljuk a készüléket. Most mégis azt kell mondjam: nehéz megmondani, meddig tudja a kormányzat ezen a szinten tartani a társadalmi parasztvakítást.
Egy dolog bizonyos. A járványnak azok a brutális következményei, amelyeket a kormány belengetett azért, hogy Orbán végre teljhatalommal ruházhassa fel magát a 133 bátor támogatásával, nem voltak igazak, mert nem is következtek be. Csupán ürügyül szolgáltak az egyeduralom megszerzéséhez. Az Alaptörvény C) cikk (2) bekezdése így szól: Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a második fordulat esetében („illetve kizárólagos birtoklására”) a megvalósulásnak nem feltétele az erőszak. A többit meghagyom az alkotmányjogászoknak. Bíbelődjenek vele maguk.
Egyet azonban így két hónap elmúltával egyértelműen megállapíthatunk. Orbán Viktor az ő egyszemélyi hatalmát üzleti haszonszerzésre, a hobbisportjára, politikai játszmákra, az ellenzékkel való leszámolásra, az állampolgárok által megválasztott ellenzéki önkormányzatok működésének lehetetlenné tételére használta fel, miközben katonai és rendőri ellenőrzés alá vonta az ország stratégiai pontjait és intézményeit. Megszerezte és birtokolja a kizárólagos hatalmat. Mivel ehhez a fegyveres erőket és testületeket is felhasználta, el lehet gondolkodni, hogy történt-e erőszak, vagy nem. Igaz. Vér még nem folyt. Még csak a szokásos három kérdésnél tartunk, ami minden kocsmai verekedést megelőz: Mi van? Mi van? M i van?
Mondhatjuk persze, hogy Orbán csak így készült fel a munkanélküliséggel járó elkerülhetetlen feszültségek, „kellemetlenségek” kezelésére.
Európa lassan újra indul, mert a gondolkodó vezetők rájöttek, hogy kissé túlreagálták bizonyos intézkedésekkel a válsághelyzetet. Ráadásul kiderült, hogy az embereknek elegük van a félelemből. Nagyobb problémát okoz, ha nem indítják újra a gazdaságot, mintha látszatintézkedésekkel próbálják elkerülni a megbetegedéseket. Fokozott biztonsági intézkedésekkel, az egyéni védekezés szélesebb körű alkalmazásával, gyakoribb teszteléssel csökkentik a fertőző gócokat, szűrik ki a fertőzőgyanús személyeket és csoportokat. Delegálják a feladatokat és a széleskörű társadalmi felelősségvállalásra és felelősségérzetre alapozzák a társadalmi önvédelem mechanizmusát.
Eközben a magyar kormányfő módszeresen teszi működésképtelenné az önkormányzatokat, eltitkolja a valós tényeket és adatokat. Bizonyíthatóan hamis prognózisokkal igyekszik fenntartani, és minél jobban meghosszabbítani a saját egyszemélyi hatalmát. Emlékezzünk csak a „május 3-án tetőzik a járvány” mantrájára. Most épp az október-novemberi második hullám van napirenden. Milliárdokért kezdődött új plakát siker-kampány. Ígérget és fenyegetőzik. Hazug vádakat terjeszt, elrettentő vizsgálatokat indít és helyez kilátásba. Rémhíreket terjeszt a sajtótermékein keresztül és fizetett torlljaival. Megfélemlít és rettegésben tart.
Németh Szilárd már februárban elmondta: „Az Országgyűlés (értsd a 133 bátor ember – a szerző) minden jogszabályi feltételt megteremtett ahhoz a célhoz, hogy az évtized második felére harmincezer hivatásos és húszezer önkéntes tartalékos honvédünk legyen, illetve a honvédelmi alkalmazotti jogviszonyból és a hadkötelezettség ötven évre emeléséből, a hadkötelezettek dokumentálásából adódóan, egy esetleges különleges jogrend esetén készen álljunk hazánk függetlenségének és a magyarok biztonságának, szabadságának megvédésére.” https://magyarnemzet.hu/velemeny/a-honvedelem-nemzeti-ugy-7747901/

Vagyis ők már akkor pontosan tudták, hogy lesz egy különleges jogrend. Csak a megfelelő alkalomra vártak. A vészhelyzetet kellő hangulati előkészítés után március 11-én ki is hirdették 15 napra. Március 30-án pedig elfogadták a gyakorlatilag korlátozás és határidő nélküli felhatalmazási törvényt. A hadsereg és a rendőrség készenlétben, Budapesten lényegében kijárási és csoportosulási tilalom van, ha dudálni mersz, már akkor is keményen megbüntetnek. Félelem és rettegés. Európába eközben újra indul az élet. Az embereknek elegük lett a járványból és a félelemből. Ez jó hír. A rossz hír, hogy nálunk a társadalmi anomáliák nem hogy nem enyhülnének, hanem egyre erősebbek. Nem véletlenül hoztam fel New York példáját. Balhé lesz!

Címkép: A New York-i áramszünet