Posted by Lana meséi
> Avagy: napi kis bohózat
Ül a nagy vavadász a medencében. Kezében a hatlövetű. Felette helikopterek köröznek. Az egyikről a csörlőn egy rénszarvast engednek lőtávolba. A nagy vavadász akkor céloz … durr! és mellé.
A fene vigye el.
A helikopter újra köröz egyet, de most egy oroszlánt enged le a nagy vavadász feje fölé. Ám az oroszlán is megmenekül. A harmadik gép már egy nyulat lógat, egyenesen a víz magasságába. A vavadász céloz és .. ezúttal sikerül.
A nyúl farkincája beleesik a habokba.
A nagy vavadász, elkezdi keresni a mélyben a zsákmányt, meghúzza a medence szélén lévő hypós flakont, közben elénekli a fehérvári huszárok című nemzethty győzelmi himnuszt. Csak zárójelben jegyzem meg, a hypós flakonban jó erős kisüsti pálinka volt, az álcával csak az ámerikai barátja kedvében akart járni.
Közben megérkezik a legfőbb vadorzó, óvatosan jön, senki ne lássa. Sajnos hiába bújik el a bokor mögé, a hasaalja kilóg. Zöld csizmában érkezett és mint jelzi, békével, fegyver nélkül. A mellét tigrisbunda takarja, alatta rinocérosz bőrből vastag mellény, a fején kétszarvú viking sisak. Lesből támad. De nem a nagy vavadászra, hanem a feleségére. Mármint a sajátjára.
A személyzet csak annyit hall,
„ Csitt csak … ja és tovább már énekel. Vámosi is megirigyelhetné a baritonját.
….most maradj csendben..
Előkap egy horgot, a horgászathoz legjobb barátjától kapott kedvet. Belógatja azt a nagy vavadász medencéjébe, de az asszony csak rikácsol.
„Hallgass már csitt, az ég szerelmére,
Rég nem volt már ilyen jó kapás”
Énekelhette volna ezt is, de nem tette. Mert közben előkerült a neres veres asszonykórus és azok hangja betöltötte az üdülő parkját.
„Úttörőknek kisvasútja medve módra szusszan,
Fák alatt, ha messze indul, völgyből hegyre néz.
Mennyi gyermek, útrakelnek, énekelve hosszan.
Kisvasúton messze menni édes, mint a méz.”
A vadorzó elégedetten néz szét a nyugalmas balatoni tájon, ahol csak a kisvasút pöfögése töri meg a csendet. Leveti zöld csizmáját, beengedi magát úgy ahogy van, ruhástól a langyos vízbe barátja, a nagy vavadász mellé és felnéz az égre. Csak felemeli a jobb kezét, az egyik gépmadár már tudja is a dolgát. Pár perc múlva egy tálcát enged az ölébe, egy tál, gőzölgő krumplilevessel. Mert a hely kötelez.
Ál-Banksy egy szentendrei