Posted by Békesi László
> A világméretű járvány megjelenése és terjedése, most már hosszú hónapok óta alapvetően megváltozott az életünk. Minden pillanatban szembe kell néznünk a fenyegető veszéllyel, a bizonytalanság és kiszolgáltatottság aggodalmával, gyengeségeinkkel, eddig ismeretlen korlátokkal, kényelmetlenségekkel, megszokott életünk széthullásával, a bizonytalan, kiszámíthatatlan jövővel.
Tele vagyunk kétellyel, megválaszolhatatlan kérdésekkel.
Mit tudunk biztosan? Tudjuk, hogy a járvány nem ismer földrajzi határokat, fizikai és jogi korlátokat, nem válogat fiatal és öreg, egészséges és beteg, gazdag és szegény, városi és vidéki, fehér és színes bőrű, férfi és nő, ember és ember között. Bárkit elérhet, bárkit megbetegíthet, bárkit elpusztíthat.
Tudjuk, hogy a járvány miatt az élet, a társadalom, a gazdaság normális működése lehetetlenné válik, százezrek, milliók kerülnek reménytelen helyzetbe, kényszerülnek szembenézni a munkanélküliséggel, a nyomorral, a napi megélhetés és a jövő gondjaival, vállalatok, intézmények mennek csődbe, válnak működésképtelenné, szűnnek meg.
Tudjuk, hogy életünk feltételei a járvány elmúltával gyökeresen megváltoznak, új, ismeretlen kihívásokkal kell majd szembenéznünk és alkalmazkodnunk azokhoz.
Mit nem tudunk? Nem tudjuk mi okozza a járványt, nem tudjuk, hogy terjed a kór, nem tudjuk meddig tart a betegség, a fertőzés, nem tudjuk miért támad meg sokakat a vírus, miért kímél meg másokat, nem tudjuk, hogy akinek nincsenek tünetei az egészséges e, aki valami rendelleneset tapasztal az fertőzött e, nem tudjuk, hogy aki átesett a fertőzésen immunissá válik e, vagy az járvány megismétlődő hullámaira kell felkészülnünk.
Nem tudjuk hogyan gyógyítható, hogyan fékezhető és hogyan előzhető meg a kór.
Nem tudjuk a járvány legfontosabb adatait: hány ember kapta meg a fertőzést, hányan haltak meg a járvány miatt, hányan gyógyultak meg. Az elérhető és nyilvánosságra hozott adatok hiányosak, megbízhatatlanok, sokszor tudatosan manipuláltak. Nem tudjuk, hogy a különböző stratégiák és döntések közül mi hoz eredményt, mi lesz hatástalan és mi fokozza tovább a károkat.
Minden lényeges kérdésben sötétben tapogatózunk. Védekezésünk, intézkedéseink vélelmeken, hipotéziseken, tapasztalatokkal alá nem támasztott várakozásokon alapulnak. A fenyegető veszély cselekvési kényszerrel jár, tudjuk, hogy valamit tennünk kell, de minden lépésünk vabank, ugrás a sötétbe. Klasszikus vesztes helyzetben vagyunk, ahol vak vezet világtalant.
Csak abban bízhatunk, hogy a jövő majd igazolja helyes és megcáfolja hibás döntéseinket, lépéseinket, hogy a tudomány helyes válaszokat ad majd mai kérdéseinkre. Ha van bennünk elég bölcsesség, talán okulhatunk ebből a járványból is…
(Lásd még Krémer Balázs tegnapi, részletes analízisét.)
Címkép: id. Brueghel festménye