Je suis Charlie!

Posted by

Fábián András
> Decemberben lesz 120 éve annak, hogy Királyhegyi Pál, a kiváló humorista megszületett. 81 évesen, immáron lassan negyven éve vagyunk kénytelenek nélkülözni őt, a magyar humor egyik koronázatlan királyát. Neki tulajdonítják azt a szállóigévé vált mondást: „Akinek van humora, mindent tud. Akinek nincs, mindenre képes.”
Ez jutott nekem eszembe, amikor hírét vettem, hogy Azbej Tristán keresztényüldözés elleni államtitkár, „lelkesedő realista, multikulti hazafi, fiatal KDNP-s, toleráns konzervatív, kifinomult fradista állat, gazdaságpárti környezetvédő, munkamániás családapa (részlet az önjellemzéséből!), felszólította követőit a Vasárnap.hu által indított petíció aláírására. A petíció címe: „Elég volt! Petíció a baloldali sajtó vallásgyalázó gyakorlatával szemben.” Annak, hogy mi is a pontos neve Tristán rendkívül fontos, a haza számára nélkülözhetetlen funkciójának, lusta voltam utána járni, Lényeg, hogy valami ilyesmi pozícióban, állami pénzen tartjuk el az urat, és gondolom a rangjának megfelelő számú (és minőségű) stábját.
Hogy ne legyek vádolható egyoldalú tájékoztatással, amely minden tisztességes kereszténydemokratából méltán váltana ki élénk visszatetszést, szóról szóra idézném e „kifinomult fradista állat” felhívásának vonatkozó részletét:” A szélsőséges liberalizmus mellett, a kommunista pártállami reflexek is továbbélnek (ez utóbbit vitathatatlanul érzékeljük – a szerző). Tudom jól, hogy igazából „csak” egy primitív és aljas provokáció a Népszava grafikai „alkotása” (a karikatúra Pápai Gábor alkotása– a szerző), de azt is tudom, hogy a mögött olyan szélsőséges ideológia húzódik meg, ami kész lenne akár tettekben is kifejezni gyűlöletét, ha tehetné. Ezért a hallgatás felelőtlenség. És mi ezért nem is fogunk senkinek a kedvéért és senkinek a nyomására sem meghunyászkodni a továbbiakban sem a keresztényüldözéssel és a keresztényellenességgel szembeni küldetésünkben.”
Pápai KrisztusA küldetéstudatos petícióban a Jézus által hirdetett megbocsátás éppen nem jelenik meg. Viszont a sajátosan értelmezett szólásszabadság igen: „Felszólítjuk Önöket, hogy hagyjanak fel a kereszténységet, Jézus Krisztust kigúnyoló tartalmak gyártásával és közlésével! (A karikatúra a finoman szólva sem őszinte, mellébeszélő és terelő Müller Cecíliát gúnyolja ki – a szerző). Elvárjuk Önöktől, hogy mások hitbéli meggyőződését tiszteletben tartsák, azt ne tegyék gúny tárgyává, ne támadják aljas és nemtelen eszközökkel. A szólás szabadsága nem sértheti a lelkiismereti meggyőződés szabadságát.” (A pártutasítások pedig nem írhatják felül az orvos-szakmai tisztességet – a szerző!)
Visszatérve a Petíció lényegéhez: szép szavak, megszívlelendő szavak. Annál is inkább, mivel azóta már azt is megtudhattuk, hogy Vejkey Imre, a KDNP frakciójogásza bejelentette: személyiségi jogi pert indít a Népszava ellen a vallásgyalázó karikatúra miatt. Erre alkotmány- és polgárjogi alapjuk is van – így a méltán népszerű politikus.
Feltétlenül meg kell még említenünk, leginkább az átkötés végett, a jónevű  Zászkaliczky Zsuzsanna művészettörténész blog-bejegyzését két okból. Egyrészt, mert ebben utalás történik a Charlie Hebdo című sajtótermékre, amelyre még visszatérünk, másrészt a címe miatt: „Botrány? – Jézus Krisztus és Müller Cecília egy rajzon.” (https://kotoszo.blog.hu/2020/04/29/botrany_jezus_krisztus_es_muller_cecilia_egy_rajzon?)Hogy ez utóbbival, a címmel kezdjem. Mi tagadás: az elmúlt hetek eseményei alapján és annak ellenére, hogy Müller Cecíliában egy világi lelkipásztornőt üdvözölhetünk, elég nagy botrány a betegek gyógyítójával, a szegények oltalmazójával, az igazságot hirdető és követelő megfeszített Jézus Krisztussal egy lapon említeni, pláne ábrázolni.
Mostanában a kormányzati megmondó-emberek műfelháborodással üvöltik bele a világba: micsoda dolog bírálni ŐT, aki hetek óta, éjt nappallá téve végzi embert próbáló munkáját. Wass Artúr, a nagy erdélyi író szavaival szólván: küzd és bízva bízik. Lehet megint egy jót komcsizni, libsibolsizni (hol is marad ilyenkor hogy az imént számon kért mások hitbéli meggyőződésének tiszteletben tartása?!). No és, persze, a Soros ügynökök emlegetése is roppant hatásos. Már-már kötelező!
De mégis, miért is tartjuk botrányosnak az Országos Tisztifőorvos és a Názáreti Jézus egy rajzon történő megjelentetését? Nos, nem azért, amiért azt Tristan és a művészettörténész asszony sugallni méltóztatnak nekünk. Vagyishogy ez blaszfémia, vagy mert úgymond gúnyt űz a keresztényi hitből, a hívők érzelemiből.
Mi azért vagyunk igazán elkeseredve, amit ez a karikatúra sugároz, amit közöl velünk. Például azt a tisztifőorvosi hazugságot, vagy legalábbis féligazságot, hogy a koronavírus-járvány elmúlt hetei során, Magyarországon mindenki az alapbetegségének köszönheti, hogy elvitte a járvány. Például azért, mert ez a nagyon keresztény asszony, pláne a valószínűleg még sokkal keresztényibb KDNP egyetlen alkalommal sem érezte szükségét, hogy felemelje szavát azokért a súlyos állapotban lévő beteg emberekért, akiket egyik napról a másikra hazazsuppoltak a kórházakból – meghalni. Tessék olvasni és meghallgatni Németh Athina ápolónő tanúságtételét. https://www.klubradio.hu/adasok/apolo-tizbol-kilenc-korhazbol-kitett-betegem-halt-meg-meltatlanul-kinok-kozt-112257 A KDNP, de még a Vasárnap.hu sem indított petíciót a betegekkel történő méltatlan, gyilkos bánásmód miatt. Mindeközben a rohammunkában kiürített betegágyak mindmáig üresen állnak. A miniszterelnök, a tisztifőorvos és az egészségügyi kormányzat illetékesei tagadnak és finoman szólva sem vállalják a felelősséget ezért a bűnért, ezekért a halálesetekért. Még csak részvétet sem nyilvánítottak!
A Charlie Hebdo említése viszont nagyon is helyénvaló. Ismereteim szerint ugyanis a Népszava méltán elismert, kitűnő karikaturistája a rajz megjelenése óta több életveszélyes fenyegetést kapott. Ez számomra azt bizonyítja, hogy a katolikus vallás sem kevésbé nélkülözi a fanatikusokat és a mozgósítható radikálisokat, mint az általuk oly igen elítélt és embertelennek bélyegzett iszlám a muszlim szélsőségeseket. Januárban emlékeztünk meg a Charlie Hebdo elleni támadás ötödik évfordulójáról: 2015. január 7-én két fegyveres behatolt a szerkesztőségbe, ahol éppen a heti értekezletet tartották, és Allah nevében, Mohamed próféta megsértéséért bosszút kiáltva tucatnyi embert (köztük két rendőrt) megölt, további két tucatnyit pedig megsebesített. Megszületett és az egész világon elterjedt a tiltakozást kifejező jelszó: Je suis Charlie! Én vagyok Charlie!
Apró ám jellemző tanulsága az esetnek, s egyben üzenem Vejkey képviselőnek, hogy a szatirikus hetilap, a gyilkosok szándékától eltérően, azóta sem nem szűnt meg. Mi több, meghússzororzta előfizetőit és számuk mára meghaladta a 200 ezret.
Ha már Királyhegyi Pállal kezdtem, vele is fejezem be ezt a már-már gyászosba hajló történetet. Nem tudom, hogy Azbej úr, a toleráns konzervatív, keresztényüldözés elleni harcból élő szakember megérti-e a lényegét, de ha nem, az sem baj.
Visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy Királyhegyit egy alkalommal Hollywoodban meghívták egy agg milliomos partijára, ahol egy idő után már nagyon unta a fellengzős társaságot. A házigazda panaszkodott, hogy olyan nagy a drágaság, az infláció, hogy emiatt egy nap alatt 16 kertészt kellett egyszerre elbocsátani.
Királyhegyi megkérdezte:
– Kedves uram, él az Ön édesanyja?
– Hogy élne már, hiszen magam is elmúltam 85 éves!
– Kár. Lett volna egy gondolatom, de csak anyával érdekes.

Címlép: Charles Hebdo karikatura. Ha Mohamed visszatérne… “Én vagyok a Próféta, ostoba!” “Pofa be, hitetlen!”