Posted by Horn Anna
> Saját fordításban idézek egy szerintem kiváló eszmefuttatást:
„Napjainkban mindenki kedvenc hobbija a rinyálás és az ostoba fecsegés a semmiről. Elrontott kapcsolatok, problémák mindenhol, barom főnök… Mindez marhaság. Egyetlen igazi barom van, és az te vagy. Nagyon meglepődnél, ha felfognád, mennyit mindenen lehet változtatni akkor, ha egyszerűen felemeled a segged a fotelból”.
George Carlin e nemes gondolat szülőatyja, én legalábbis tőle hallottam ebben a formában. Úgy tűnik, ez a hobbi univerzális, pont annyira jellemző a magyarokra, mint az amerikaikra, akiknek címezte nemes szavait a humorista.
Ő mondta azt is, hogy vannak bizonyos elvei: például az, hogy semmit nem hisz el, amit a kormánya mond. Hát ebben is egy cipőben járunk, úgy tűnik.
Mindez most arról jutott eszembe, hogy beleolvastam a járvánnyal kapcsolatos magyar könnyítések szép listájába, és úgy éreztem, tényleg én vagyok a barom. Mert nem értem. Az egészet nem értem, úgy, ahogyan van.
Én még ott tartottam, hogy május 3-án, körülbelül negyed tizenegykor, tetőzik a járvány Magyarországon. Ezek szerint mégsem? Vagy azért kell idejekorán bevezetni, amit bevezetnek, hogy minél többen fertőződjenek meg? Tévedett volna a félisten törzsfőnök, vagy direkt küldi ki az embereket a teraszokra, a boltokba, bárhova, ahol azt is összeszedhetik, amire nem is vágytak?
Egy olyan országból nézve, ahol szó szerint szinte teljes kijárási tilalom van március közepe óta, ahol legkorábban május 25-én lehet szigorú szabályok szerint újranyitni a kávézókat, éttermeket, ahol a gyerekek pár napja mehetnek csak ki napi egy órát levegőzni, felnőtt kísérettel, nézetem szerint minden legújabb magyar könnyítő intézkedés szürreálisan felelőtlennek tűnik.
A betegségen átesettek kalandjait olvasva, alighanem biztosra vehető, hogy nem sok minden lehet igaz azokból a számokból, amiket a magyar kormány közzétesz. Nem fog kiderülni, mikor volt – van – lesz a csúcs a megbetegedések számában, mert nem fogják bevallani. Nem tesztelik a betegek legközelebbi hozzátartozóit sem, nemhogy azokat, akikkel a betegség előtti két hétben kapcsolatba kerültek. (Statisztikai átlag: 30 ember/beteg.) Lehet sorba állni már most is fagyiért – tolakodva, lökdösődve, meséli a Budapesten élő barátnőm. Maszkban fagyit enni macerás, ezért aztán nem is veszik fel a kedves honfitársak. Dögivel lehet majd virágot vinni anyukának, nagyinak, a virágüzletek egész nap nyitva lesznek vasárnap. Ilyenkor azt is otthagyják vajon a küszöbön, mint a bevásárlást, vagy lesz puszi és ölelés is, másfél méterről?
És ami a legnagyobb félelmem, hogy mindenki tapsikolni fog a könnyítések örömére, mert vége a bajnak, vissza lehet térni a „normális élethez”, mintha eddig olyan nagyon sok mindenben korlátozták volna magukat amúgy is.
Mi nem érthető egy világszerte tomboló járványon? A több mint 3 millió fertőzött emberen? Miért nem lehet fegyelmezettnek lenni egy krízishelyzetben? Mert fel akaródzik emelni a sejhajokat a fotelból. Nem akkor, amikor szükség lenne rá, nem olyan célokért, amelyek valóban fontosak, hanem egy jó kávéért vagy korsó sörért.
Nincs is több kérdésem. Aki önként és dalolva viszi vásárra a bőrét, az ne csodálkozzon, ha valami egészen más (is) történik vele, mint egy kis élvezkedés.
Kolozsvaros.com