Posted by Béndek Péter
Eddig is megvolt a bajom azzal, hogy a rendszerváltás első húsz éve a liberalizmus és az alkotmányosság iránti kulturális érdektelenség jegyében telt, aminek élén a politikai elit járt azzal, hogy nem forszírozta ezek mélyebb elültetését és nem követett koncepciózus népnevelő politikát.
Egy darabig azt hittem, ez csak felelőtlenség, nemtörődömség és bizonyos illúziók megnyilvánulása volt egyfelől a puszta alkotmányosság erejével, másfelől a magyar nép politikai kultúrájával kapcsolatban, de az utóbbi néhány évben világossá vált, hogy a parlamenti pártok és a legerősebb parlamenten kívüli politikai mozgalom, a Momentum, vezetőinek egyként nincsen fogalmuk a jogállam kultúrájáról.
Még pontosabban a fogalmiság és az érzékenység kettőse hiányzik ez ellenzéki politikai elitből (is), amely tévedhetetetlenül vezetné a megszólalásaikat, súlyt adott volna ezeknek és érveket a szájukba a demokrácia tízéves leépülésének folyamatában. Ez akkor is így van, ha bizonyos kliséket ismernek egyfelől és a gyakorlatuk mögöttese — pl. az érdekeltségük, az erkölcseik, az akaratuk stb. — is hiányos másfelől.
Nem tudom, lesz-e a belátható időben Orbán utáni helyzet politikailag. A politikai kultúránkban az én életemben azonban nem várom. El akarom kerülni a politikai publicistákra és a megmondó emberekre jellemző kategorikus jövőbelátást — ami pont addig szokott beválni, amíg a jövő meghaladja az értelmüket –, csak ezért nem írom, hogy a következő évtizedekben lényeges tekintetekben biztosan ugyanebben a mederben fogunk haladni.
Óvatosan fogalmazva is igaznak tűnik azonban, hogy ameddig előre látunk most, nem látszik olyan forrás (tudás, pénz, kényszer), ami — nevezzük így — polgárosuló, civilizációs pályára helyezné ezt a népet.
Kép: fungie.hu Gomba karikatúrája