Állampolgári fegyelem

Posted by

Szűcs Gábor Róbert

Gyulai Buda vagy Budai Gyula (a művelet kommutatív), hosszabb idővel azután, hogy leszerelt a Magyar Néphadsereg Katonai Ügyészségétől, a következőket írta (idézem):
“Nem sírom vissza a Kádár-korszakot mert éltem benne, de akkor ha megmondtak valamit az embereknek az úgy volt.
De úgy ám! Nem ez volt mint most, volt állampolgári fegyelem, volt tekintélye a Hatóságoknak, mégha a rettegés is szerepet játszott benne, de akkor ezt, ami most van senki nem merte volna megtenni. Ez volt a jó Kádár-korszakban, a diktatúrában, és ahogy mondják mifelénk: Minden rosszban van valami jó!”
Na, hát:
1. nem sírja vissza a Kádár-korszakot. Utána jönnie kell egy “de”-nek. És jön is: “akkor ha megmondtak valamit az embereknek az úgy volt, de úgy ám! ” Hiányzik egy vessző az “akkor” után, ám nem ez a lényeg. Igaz, ami igaz, megmondták, hogy a csehszlovák vezetés kérésére baráti segítséget nyújtottunk Csehszlovákiának, és az akkor úgy volt. Megmondták, hogy Izrael Jom Kippurkor, azaz legnagyobb vallási ünnepe idején megtámadta Egyiptomot, és az úgy volt. Megmondták, hogy hosszú hajjal nem lehet bemenni az Ifjúsági Parkba, és nem is. Megmondták, hogy a Cseke László fasiszta és nyilas, és akkor az lett, bár szocdem volt az istenadta. És ez a megmondás tetszik Gyulai Budának, vagy fordítva. Megmondták, hogy Budai Gyula alkalmas, és az akkor az is lett. Sejtjük, mire. De úgy ám!
2. “volt szerepe a hatóságoknak”. Tekintsünk el megint a magyar nyelv ismeretének hiányától, – volt, bizony. ha nem kaptál útlevelet, megérezted. Ha egyetértettél a “Kétezer szó”-val, kaptál egy útlevelet, mint Heller Ágnes, mehettél, csak vissza ne gyere. Nem azért nem kaptál telefont, mert kevés volt a kapacitás, hanem azért, hogy ne beszéljenek sokan, mert azt nem tudják hatékonyan ellenőrizni. Kik? Hát a Hatóság. Akit/amit Budai Gyula vagy Gyulai Buda olyan nagyra értékelt.
3. “volt állampolgári fegyelem”. Naná. Betartásáról a Hatóság , köztük Gyulai Buda, illetve az inverze gondoskodott.
4. De azért Nagy Imréék után, s főleg 1963-tól már nem akasztottak.
“Minden rosszban van valami jó!”