Párhuzamos valóságok

Varga Zoltán
Mintha két, egymástól független valóságban élnénk nyaktól felfele, miközben a kezünk ugyanabba a küblibe lóg.
Semmi extra. Csak leírtam, amit MINDNYÁJAN, közösen megélünk. (Na, jó! A Kedves Vezető, és még kedvesebb lakájai a várban nem. Ők biztosan nem. Ott még az udvari kajálda, a Gundel szakácsainak is tuti, hogy van mindene.)
Hogy nincs használható, a vírusfertőzés ellen valóban védő – sok esetben semmilyen – védőfelszerelés, maszk, nemcsak a lakosoknak, de ami a valódi dráma, hogy még a frontvonalban dolgozó, egyre fáradtabb egészségügyi dolgozóknak sem. Ja! Szóljanak, ha tévednék. Szóljanak bátran!
Hogy miközben a Kedves Vezető valami tök gáz, one man show szerepben próbálgatja előadóművészi szárnyacskáit – én meghoztam, én döntöttem, én kineveztem, én adok (na, ettől dobtam egy hátast), én-én-én – addig szájmaszk, védőfelszerelés nélküli, géppisztolyos katonák járőröznek már az utcákon, kizárólag a köznyugalom védelme miatt. Mondjuk, engem nem igazán nyugtat meg, de embere válogatja. A kedves Vezetőt láthatóan igen. Furcsa egy gusztusa van.
Hogy miközben őrjöngve rohadtkomcsiz a…hm… a társadalom színe-java, mindösszesen azért, mert elmondtam azt, amivel ők is naponta, legalább annyira reménytelenül küzdenek, mint malac a jégen, aközben valami őrült virtuális valóságot próbálnak generálni maguk körül.
Mintha őket nem ugyanaz az egészségügy riasztaná, nem ugyanaz a fáradtságtól fásult orvos gyógyítaná, akin, nagy eséllyel, se normális maszk, se semmi más, állítólag amúgy milliószám létező védőfelszerelés nincs.
Mintha ők nem ugyanattól a jövőtől rettegnének, mint én.
Mintha nekik olcsóbban adná a hentes a húst, a gyereke nem kínlódna, a pedagógusok áldozatos munkája, és nem a központosított oktatási kormányzat által létrehozott-működtetett távoktatással.
Mintha őket nem rúgná hasba a tizedik gyógyszertár ajtaján is ott virító A4-es papír: Kedves Betegeink! Maszk, kézfertőtlenítő nincs, nem is tudjuk mikor lesz.Ember! Átkozz, tíz éve emútnyóc’évezz nyugodtan. Tőlem!?
Csak azt magyarázd meg nekem, ha leveszed a narancsszín virtuális szemüveged, akkor hogy van az, hogy a te kezed is pont abban a bűzös fajanszba lóg, mint az enyém?