Posted by Szabó Zoltán
A diktatúrát a régi Római Köztársaság találta ki. Katonai vészhelyzet esetén a senatus dictatort választhatott, akinek a kezébe az alapvetően hatalommegosztásra (törvényhozás: senatus és comitia, azaz népgyűlés, végrehajtó hatalom: magistratusok, bírói hatalom: praetor később praetorok) épülő res publicában megszokottnál lényegesen több, de nem korlátlan és ellenőrizhetetlen hatalmat adott.
“Dictaturae ad tempus sumebantur” szögezi le Tacitus az Annales bevezetőjében, azaz a dicturákat időben is korlátozták. A dictator megbízatása általában 6 hónapra szólt, de ha a válság, amelynek elhárítására megválasztották, hamarabb megoldódott, önként előbb is letehette hivatalát. Iulius Caesar egyik alkalommal mindössze 14 napig viselte a dictatori hivatalt. Legendás dictator volt Lucius Quinctius Cincinnatus, aki patrícius létére tönkrement, mert vád alá helyezett fia megszökött és az óvadékot rajta hajtották be. Cincinnatus ezután egy picike birtokon saját kezűleg gazdálkodott, amikor azonban az aequusok Róma ellen vonultak, dictatorrá nevezték ki őt, aki “otthagyva az eke szarvát” a római csapatok élén megsemmisítő vereséget mért az aequusokra, és 16 napi hivatalviselés után “a földemet is föl kell szántani” felkiáltással lemondott tisztségéről és “visszatért az eke szarvához”.
A magyar jog különleges jogrend idején a miniszterelnök kezébe valamelyest hasonló jogokat ad. Ez a jog majdnem korlátlan, de a legkevésbé sem ellenőrizhetetlen, és ez is időhöz, mégpedig a régi római dictatorokénál lényegesen rövidebb időhöz van kötve. A kormány 15 napig kormányozhat rendeleti úton, ezt követően az országgyűlés vagy jóváhagyja az általa hozott rendeleteket, vagy hatályon kívül helyezi, továbbá dönt arról, hogy a miniszterelnök rendkívüli fölhatalmazását meghosszabbítja-e további 15 napra.
Ettől az ellenőrzéstől és ettől az időbeli korláttól akar most szabadulni Orbán Viktor a koronavírus-járvány okozta válságra hivatkozva.
Hétfőn azt akarja megszavaztatni az országgyűlésben, hogy nincs szükség a 15 naponkénti hosszabbítgatásra, a különleges jogrend addig tart, amíg a válság véget nem ér, és hogy mikor ér véget, azt majd ő mondja meg, akárcsak a “tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet” esetében, ami elvileg fél évre szól, de amit immár 2016 márciusa óta a kormány félévenként újra és újra meghosszabbít, holott se tömeges, se szórványos bevándorlás nincs és így válsághelyzetet sem tud okozni.
Erre a célra tartja az Országos Katasztrófavédelem főparancsnoki rangjában azt a Bakondi György nevű bohócot, akinek egyedüli feladata, hogy időről időre migránstömegekről szóló rémtörténetekkel tartsa jól a közvéleményt, amire hivatkozva Orbán rendszeresen meghosszabbíthatja a válsághelyzetet. A koronavírus-járvány okozta válsággal kapcsolatban ugyanezt a feladatot a Müller Cecília nevű, országos tisztifőorvosi rangban tartott bohóc fogja ellátni, 15 naponként fegyelmezetten szolgáltatva az adatokat ahhoz, hogy miért indokolt a vészhelyzet fönntartása.
Természetesen mindenkinek igaza van abban, hogy nincs új a Nap alatt és ezt a játékot már Hitler is eljátszotta az Ermächtigungsgesetz -cel, amit 1933 márciusában fogadtatott el a Rechstaggal, és aztán ezen az alapon gyakorolta a teljhatalmat egészen 1945. április 30-án bekövetkezett haláláig. Úgy vélem azonban, jelen esetben nem ez az igazán érdekes. Hitlernek ugyanis szüksége volt a fölhatalmazási törvényre, pártjának, az NSDAP-nak ugyanis a Reichstagban egyedül nem volt többsége, csak a DNVP-vel, a Német Nemzeti Néppárttal koalícióban. Az Ermächtigungsgesetz Hitlernek arra kellett, hogy megszabaduljon koalíciós partnerétől és az NSDAP egyedül gyakorolhassa a hatalmat.
Csakhogy akkor mire kell Orbánnak, akinek pártja, a Fidesz egyedül is (na, jó, a KDNP-vel koalícióban, de ezt hadd ne vegyük komolyan) bírja a parlamenti helyek 2/3-át, vagyis minden rendkívüli jogállapot nélkül is abszolút és korlátlan, az antik dictatorokét messze meghaladó hatalommal rendelkezik, merő formalitás lenne tehát számára a kormányrendeletek 15 naponkénti megerősítése és a veszélyhelyzet újabb 15 napra történő kihirdetése? Vagyis Orbán a parlamenti 2/3 birtokában azt csinál, amit akar, ehhez neki nem kell különleges jogrend. Ha lehetővé akarja tenni a nagyon gyors intézkedést, akkor is jó neki a különleges jogrend jelenlegi formája: az, hogy a parlament 15 naponként dönt a kormány rendeleteinek jóváhagyásáról vagy hatályon kívül helyezéséről, és a különleges jogrend újabb 15 napra történő meghosszabbításáról, hiszen megvan a többsége ahhoz, hogy ezek a 15 naponkénti szavazások merő formalitások legyenek.
Ha Orbán mégis ragaszkodik az időhatár nélküli fölhatalmazáshoz, az csak azért lehet, mert már nem bízik abban, hogy az övéi 15 naponként automatikusan megszavazzák, amit kell.
ÉS EZ AZ, AMI IGAZÁN ÉRDEKES EBBEN AZ ÜGYBEN.
Kép: Cincinnatus