Piros tinta

Magyar Bálint
A kormányzati tájékoztatásról jutott egy barátom eszébe egy régi vicc az átkosból:
1954-ben Kohnt az a hatalmas megtiszteltetés érte, hogy a Lomonoszov Egyetemre küldték ösztöndíjasként tanulni. Ezt az óriási lehetőséget Kohn barátja, Grün arra is fel akarta használni, hogy megtudják a valóságot a kommunizmusról és zászlós hajójáról, a Szovjetunióról.
Kohn ismereteit levélben szerette volna átadni, de félvén a KGB-től, és még inkább az ÁVH-tól, ördögi tervet eszeltek ki: Kohn mindenképpen csak csupa jót fog írni, de ha a leírtak igazak, kék tintát fog alkalmazni.
Ha piros tintával írja a levelet, akkor pontosan az ellenkezőjét kell érteni!
Nem sokkal Kohn kiutazása után Grün megkapta az első levelet, melyet Kohn kék tintával írt!
Kedves Barátom, Grün!
Sokat beszélgettünk arról, hogy ugyan milyen is lehet a kommunizmus? Már akkor azt gondoltuk, hogy valami csodálatos. Amit itt nap, mint nap tapasztalok, az minden képzeletet felülmúl.
Hatalmas a gazdagság, nincsenek szegények, a bolti polcok roskadoznak az áruktól, mindent lehet kapni, a fizetések hatalmasak, ennél már csak a nyugdíjak magasabbak. Szabadság van. A KGB karitatív és családsegítő szolgáltatást nyújt, nincs bűnözés, a börtönöket bezárták, a GULAG kapitalista mese. Csak azért, hogy senki se vádolhasson elfogultsággal, egy pici hiányosságot is megemlítek: egész Moszkvában nem lehet piros tintát kapni.
Ölel barátod: Kohn