Komisszárok

Gaál Péter
“Honvédelmi irányító csoportok a létfontosságú magyar vállalatoknál.”
Eddig száznegyven céget választottak ki, de jóval többre fenik a fogukat. Fegyveres (erőszakos) fenyegettetés esetén se lenne indokolt: a katonák-rendőrök profilja nem a vállalatirányítás, hanem a védelem.
Volt ennek az intézménynek azért egy szép emlékű elődje: a komisszártestület. Komisszárok alkalmatlankodtak minden magasabb rangú szovjet katonai vezető mellett, az üzemekben-irodákba-gyárakban, aztán a háború után ezt a gyakorlatot a csatlós országok szépen átvették, és meg is tartották egészen a szocialista tábor exitusáig. Politikai tisztek, függetlenített párttitkárok, nem függetlenített párttitkárok.
A gazdaság pártkontroll alá helyezése. Ez az értelme ennek.
Ez LEHET, az én félrecsúszott gondolataimban. “A nyakatokon tartjuk a kezünket.” Egy mozdulat, és nem lesz vizetek, gázotok, áramotok, semmitek. Mehettek a Dunához vízért, vagy a patakra, lophattok fát, hogy fűtsetek, legfeljebb megspékeljük nektek az egészet egy kis statáriummal, a kijárási tilalmat meg majd mostantól szépen megszokjátok.
És ha megszűnt a járvány?
Addigra már mindent tudunk, amit tudni akarunk. Akár haza is mehetünk, hiszen bármikor visszajöhetünk.
Ilyenkor mindig azt mondogatom magamban: nem hülyék. Csak kicsit paranoiások. Talán tudnak valamit, amit én nem, és ez ARRA egy teljesen logikus és mértéktartó válasz.
És ez egyben remény is, kedves Olvasó.