Posted by Bedő István ajánlja ezt a verset, hogy mosolyt csempésszünk olvasóink arcára. Csak vidáman, ha másképp nem is megy…
Karinthy Frigyes: A halottas kocsi
Egy fekete kocsi ment a Köruton, Május volt, mert az minden évben van,
A fák tehát lomboztak és rügyeztek, És drága nők csacsogtak boldogan
Nyitott kocsik kacéran ringatóztak. Ki a ligetbe, merre lát a szem,
Csak a fekete kocsi ment közöttük Becsukva, szépen engedelmesen.
A kocsiban, hol kellemes homály volt, Feküdt három fehér ur meztelen,
A hangulat kissé fagyos közöttük, A modoruk se könnyed, fesztelen,
A lábukra egy cédulát kötöttek, A cédulán rendőri látlelet,
Friss jégből van a derékalj mögöttük, Jégből a paplan a fejük felett.
És szólt az egyik mozdulatlan arccal, Mig fején a jég halkan szörcsögött:
Önt ugyebár Mohácsnál dobta partra? És szólt a másik: mint egy hörcsögöt,
És szólt az egyik: ön soká feküdt lenn,És szólt a másik: négy napot bizony,
Én Óbudánál ugrottam be, és ön? És szólt a másik: én a Lánchidon.
És szólt az egyik: az öné milyen volt? És szólt a másik: barna és molett,
És szólt az egyik: az enyém is éppen És szólt a másik: hát az meglehet.
És szólt az egyik: mondja, hogy nevezték? És szólt a másik: Ringaráz Kata,
És szólt az egyik: hát ez óriási! Hisz akkor ön a Csempe Pál tata.
Én azt hittem, önt szerette mégis Azért ugrottam, mint egy kerge kos,
És szólt a másik: hát nem önt szerette? Hisz én ön miatt voltam bánatos,
És szólt az egyik: hát nem önt szerette? És szólt a másik: ó hát volt remény?
És szólt az egyik: hát kié lett akkor?
És megszólalt a harmadik: enyém.