Helyzetjelentés

Gábor György
Most azon töröm a fejem, hogy vajon a teljes atomizálódás jele-e, avagy épp ellenkezőleg, a totális nyitásé és kitárulkozásé a társadalmi nyilvánosság felé,
hogy miközben itthon teszek-veszek, speciel épp a fürdőszobából jőve, mondjuk úgy eufemisztikusan, hogy neglizsében, azaz hiányos öltözetben (vagy még úgy sem), s egyszerre szól a Messenger, ahol a lányom keres, egyszerre a Skype, ahol Kati hív, akivel az épp most befejezett könyvemet kezdtük el korrektúrázni, egyszerre a Zoom, ahol Kata, tanszékünk tanársegédje tolmácsolja a hallgatók kérdését,
hogy mik lesznek a szigorlati tételek (a videó funkcióról persze mindnél elfeledkeztem, s csak a visszafojtott kuncogásokból következtettem arra, hogy valami nem stimmel), közben szól a mobiltelefon, Gyurcus, letettem az ajtó elé a kért gyógyszert, és szedjél vitaminokat, a Zoomon közben már egy hivatalos konferencia beszélgetés veszi kezdetét, és a Skype-on Janó és Robi hív,
hogy folytassuk a múltkori nyilvános diskurzusunkat, és készítsünk video beszélgetést erről meg arról, s naná, hogy van még vonalas telefonom, ahol a barátom érdeklődik, hogy olvastam-e már a mai New York Times-ban azt, hogy…
A járvány elmúltával itthon maradok, szigorúan zárt ajtók mögött pihenni, s még a konnektorokat is kitépem a falból.