És azután?

Gaál Péter
Csak a sajtót ne vegyék garanciának a hitelességre. Jó, nem veszik. Jó, elolvasnak több újságot.
Jó, tudják, hogy a nézettség mindenekelőtt, ezért válogatás nélkül tálalnak minden faszságot, kezdve, hogy ezt vagy azt nyilatkozza valaki, folytatva azzal, amit az újságíró ért ki/akar kiérteni belőle, felturbózva az olvasónak szóló vélt szenzációkkal. Tehát:
– NEM annyi a fertőzöttek száma, mint amennyit mondanak, ugyanakkor
– ez a vírus NEM maga a fekete halál;
– NEM tudjuk pontosan, hogy működik, mi mindent von maga után, és mit nem (például védettség);
– NEM tudjuk, meddig marad köztünk, mi több, azt se, hogy
– hogyan, vagyis hányszor mutálódik közben.
S ha már mindezeket nem tudjuk, de megpróbálunk józan paraszti ésszel gondolkodni, akkor az elsők között vetődik fel a kérdés, amit MINDEN után fel kellene tenni: ÉS UTÁNA MI VAN?
Hogy érthetőbb legyen: oké, valahogy, valamikor lecseng ez a járvány. Alábbhagy, ha meg nem is szűnik. Az élet elkezd beindulni (szándékosan nem írok visszatérést a régi kerékvágásba, mert az már aligha lesz lehetséges). Kinyitnak az üzletek, létesülnek új munkahelyek a megszűntek helyébe, még az olajár is elkezd felfelé kúszni. Juhé.
Aztán jön a járvány következő hulláma, akár az évenként ismétlődő influenza.
Vissza az egész? Ha igen, akkor ez mindaddig így lesz, ameddig ez a vírus létezik? Más kórokozóra e mellé pedig gondolni se merek. Nos? Fél évente bezár a világ, és csak az égbolt marad nyitva, jelképes értelemben?
Vagy az is bezár, mint ahogy Jancsónak énekelte Lovasi?