Angliai kaland

N.N.
“Hosszú lesz, de úgy érzem, hogy felelős vagyok elmondani a személyes tapasztalatomat az angliai egészségügyről a koronavírussal kapcsolatosan.
6 nappal ezelőtt furcsa szorongást ereztem a tüdőmben. Nehezebben vettem a levegőt, mint máskor. Nem igazán foglalkoztam a dologgal, azt hittem, hogy csak beképzelem. 4 nappal ezelőtt, a tüdőfájás sokkal erősebb lett, elkezdtem köhögni (száraz köhögés), lázas lettem, mindenem fajt. Haza is mentem a munkából, mert nagyon megijedtem a tünetektől.
Felhívtam a 111-et. Egy óra várakozás után, valaki végre jelentkezett. Elmondtam, mi a helyzet. A válasz: egy hét karantén.
De mondom, nem küldenek el tesztre? Gyerek van itthon, szeretném tudni, hogy konkrétan mi a helyzet.
A válasz: nem. Anglia többet nem végez teszteléseket. Ha nagyon rosszul leszek, hívjam őket ismét.
Hát mondani sem kell, mit gondoltam magamban, de igyekeztem otthon maradni, sok vitamint enni, meg elővigyázatosabb lenni az otthoni környezetemmel. Tegnap reggel úgy ébredtem, hugy minden izmom fáj, hasmenésem van, a tüdőm őrülten fáj és nehezebben kapok levegőt. Hol a hideg rázott, hol melegem volt.
Este 6 óra körül, nagyon rosszul lettem. Alig jutottam levegőhöz, az egész testem remegett, több pillanatban az összeesés küszöbén álltam. A férjem nagyon megijedt és próbálta elérni a 111-et. 10 perc várakozás után, a 999-et tárcsázta. Fél óra várakozás után, megérkezett a mentő. Bevezettek a mentőautóba, leellenőrizték a vérnyomásom, szív, cukorszint, láz, majd felhívták a kórházat, hugy mitévők legyenek, mert még egy korona gyanús személy van, de még nem teljesen kritikus állapotban.
Azt mondták neki, töltse ki a kérdőívet és annak alapján döntse el, hogy vigyenek-e be vagy ne. A válaszaim alapján (mivel még túl fiatal vagyok (37) és nem jártam külföldön az elmúlt 2 hétben, annak ellenére, hogy minden tünet arra utal hogy koronavírus, nem értem el azt a kritériumot, amivel kórházba szállíthatnak.
Miután kimondtam, hogy egy hete voltam egy nemzetközi kiállításon Angliában, ahol sok ázsiai személy is jelen volt, megkönnyebbült a lány, hogy most már vihet a kórházba. Oda értünk. Minden porcikám remegett (nem a félelemtől), a tüdőm őrülten fájt és levegőt is nehezen vettem. Sajnos, 5 órát várni kell az ágyra, ezt mondtak!!!! Addig így kell ülni/feküdni a mentő ágyon az autóban.
Eltelt kb egy óra, valaki kopogott a mentőautó ajtaján. A nővér kinyitotta, erre egy nő rákérdezett, hogy mégis mit csinálunk az autóban. A nővér szépen elmondta a helyzetet.
A válasz: “vigyétek haza! Itt úgy sem tudunk segíteni rajta! Mégis mit képzel, hogy van erre orvosság?! Hát nincs!”
A nővér erre elmondta neki, hogy de nekik azt mondtak, hozzanak be és 5 órán belül bemehetek meg elmagyarázta a légzési állapotomat. Erre azt mondta az a “kedves” hölgy, hogy majd beszél az orvossal, de szerinte tuti hazaküld az orvos is. A várakozás közbe megkérdeztem a nővért, aki végig mellettem ült, hogy hányan hívják koronavírus tünettel a napokban. Azt mondta, rengetegen! Van köztük gyerek is? -kérdeztem én. Igen van – válaszolta.
A városunkban a hivatalos /médiában kimutatott szám alapján, csak egy fertőzött van! Fel óra várakozás és szóltak, bemehetek. Bevezettek és elmondták, hogy 95% korona vírus, de az is lehet, hogy torok/mandula gyulladás, mert nagyon piros a torkom. Hát mondom ok, a teszt majd kimutatja, nem? (Gondoltam, aki már ott van, azon csinálnak tesztet).
A válasz: a kormány betiltotta a teszteléseket! De lehet hogy jövő héten meggondolják magukat (ezt mar cinikus nevetéssel mondta ő is), hiszen folyamatosan változnak a dolgok amiket kérnek tolunk- mondta.
De mondom, akkor én honnan tudjam, hogy mi a baj? Mehetek e közösségbe? Férjem, gyerekem?
A válasz: te maradjál 5 napig otthon. A gyerek meg a férj pedig folytassak a napi teendőiket (suli, munka)!!!!!!!
Én mindig jót mondtam az itteni egészségügyről, de most amit tapasztaltam az durva volt. És persze tudom, h ez vírus és, h nem igazán lehet mit kezdeni vele, de nagyon megijedtem és úgy éreztem, hogy orvosi segítségre van szükségem… de a hozzáállásuk félelmetes volt. Antibiotikumon is gondolkoztak (miközben én laikus fejjel tudom, h az csak rontana a helyzeten ha vírussal küszködik a szervezet), de végül meggondolta magát ő is. A légzésem közbe javult és mondta hogy akkor hívjak taxit (!) és menjek haza (éjszaka 1 óra volt, a férjem a gyerekkel otthon).
Most az állapotom stabil. Remélem hamarosan folytatom a normális életet, de úgy éreztem, ezt le kell írnom nektek, hugy tudjátok, mennyire nem valósak a betegekről szóló adatok és, hogy Anglia mennyire nem csinál semmit annak érdekébe, hogy meggátolja annak a terjedését!
És a hab a tortán: most hívtam a fiam iskoláját, és őszintén elmondtam, mi a helyzet. A válasz: nyugodtan jöjjön a gyerek iskolába!!!”