Gaál Péter rengeteget gyalogolt

296. Ennyi lett. Kétszázkilencvenhat nap – tegnap volt az utolsó – megszakítás nélküli edzés, és mellette napi 10-35 km gyaloglás. A terv az volt, hogy Kinizsitől Kinizsiig (a permanencia a Kinizsi százas utolsó napjától, tavaly május 26-tól számítódott, Kinizsi után még lementem), terv viszont füstbe ment. Megkoronázódott. Kinizsi pedig legközelebb jövőre lesz.
Ez van.
Körülbelül hétmillió lépés, ötezer kilométer egy év alatt edzéssel. Ennél már csak ez a vírus lehet kitartóbb.
S ha már az, ne maradjon el a vele kapcsolatos mai értelmetlenség sem: súlyos, ismeretlen eredetű tüdőgyulladás esetén elvégzik a tesztet kontakt nélkül is. Hát kösz. Súlyos tüdőgyulladással a páciens annak is örül, ha luk van a fenekén. Hatványozottan kisebb eséllyel kóricál a városban, mint ha valakinek enyhe tünetei vannak, vagy egyáltalán nincsenek tünetei. Utóbbi lehet felejtős – bár ide is érvényes az a jogfilozófiai alapelv, hogy inkább meneküljön meg száz bűnös, mint szenvedjen egy ártatlan: inkább végezzenek el száz felesleges tesztet, mint egy olyat ne végezzenek el, amit el kellett volna, és ennek következtében mondjuk meghal valaki -, de az előbbi esetben, ha az illető megfelelő gondossággal, bár laikusként jár el, feltétlenül elvégzendő a teszt. Itt most nincs túllihegés.
Na persze, pénzkérdés. Na persze, a Mészáros & Mészáros konzorciumot most fokozottan kell majd támogatni. Érdekes lehet arra ébredni, hogy egy helyiértékkel közelebb került a vagyon a még ép ésszel felérhetőhöz.
Azt csiripelik a verebek, hogy csütörtöktől…. nem írom le, majd – ha igaz – holnap meglátjátok. Írjatok. Olvassatok. Gondolkozzatok. Idő, az lesz rá.