Posted by Jászberényi József
Még csak 14 óra…A “hómofiszos” karantén maga a csoda: reggel hétkor arra kelsz, hogy három szenior és egy velem egykorú kutyás a nyitott ablak alatt elemzi: a sok szájmaszkos hipochonder miatt tart itt az ország. És hogy ők akkor is kimennek, ha lelövik őket ezért. Senki ne mondja meg nekik, hogy ki hova mehet…Fél nap otthon
Nem hallgatom tovább a magasröptű geopolitikai és szociálpszichológiai elemzést, inkább felkelek reggelizni. Aztán szomorúan látom, hogy az éjjel nem volt net, így újra el kell kezdeni oktatóvideóim feltöltését. Szuper.
Odaülnék dolgozni, de meghallom, hogy Parasztmakitás is otthon van. Ő az a szomszéd, aki ha olyan kedve van, hosszú percekig ütvefúrózza a falat: szerintem szitát akar csinálni a külső falból, amin aztán szűrt levegőt vehet a világból. Hátha feltartja így a foszfolipid burkokat. Vagy a sok könyvnek kell a polc. Pedig nincs neki egy sem. Fura.
Lehet, hogy a karantén miatt megveszi a Mikszáth összest?
Kilenckor indulok a két nagy gyerekért, előtte beugrok a Lidlbe, szinte csak nyugdíjasok, kis csoportokban, beszélgetnek, viccelődnek – úgy látszik, nem volt érthető, hogy otthon kell maradni. Van, aki simán átgyalogol rajtam, pedig elég nagy a térfogatom. Hiába: struggle for life! Vagyis struggle for liszt, olaj, wcpapír!
Közben hívnak a parkolási cégtől, oké, hogy megkapták az utalásom, de melyik parkolóház és mi a nevem. Mondom, ott a közleményben. Ja tényleg. Bocsánat. De ha már így beszélgetünk, megkérdezi, milyen doktor vagyok: mondom, prosecturán dolgozom, boncmesterként. Gondolkodás nélkül elhiszi, elcsendesül, megkérdezi, van-e eladó maszkom, mondom: csak a busójárásról van egy, de az szerintem nem lesz jó neki, mert elég ijesztő lenne ezzel a 12-es villamoson, az Élmunkás tér felé. Fel se tűnik neki, hogy nem Lehelt mondok. Ilyenkor nem szabad egymásra lehelni. Gyorsan elnézést kér, hogy zavart. “Memento Mari”…
Elhozom a nagyokat, útközben eszembe jut: nehéz lesz sültkrumplit sütni, ha nincs krumpli. Két boltban sincs, hiánycikk lett. Ezt soha nem gondoltam volna. Tényleg érdemes felvásárolni valamit, ami két hét alatt tönkremegy, és gyakorlatilag fagyaszthatatlan… Sebaj, gyártjuk a szemetet. Igy mulat a magyar.
Végül egy angyalföldi zöldségesnél aranyáron veszek: 2 kiló 775 forint. Nem is baj, ha ezeket nemsokára bezárják.
Itthon indul a “hómofisz”. Sütés-főzés. Közben a hírek: 50 fertőzött. Ha így flangálnak, felelőtlenül az emberek az utcán, két hét alatt 2000-en is leszünk, az biztos… látjátok, csak ennyi történt 14 óráig. Nem unatkozom.