Posted by Gaál Péter
Én is szajkózok akkor valamit, ami így-úgy sokszor elhangzott már. Entweder-oder. Már Kierkegaard megmondta. Vagy-vagy. De ebből is egy kicsi, meg abból is egy kicsi annyi, mint halottnak a szenteltvíz.
Ha ez a cumó annyira veszélyes, akkor nincs mese (nem lett volna mese): két hét karantén MINDENKINEK, nemre, fajra, vallási hovatartozásra, pártállásra való tekintet nélkül. Hozzá statárium (csúnyán hangzik, de ha a rendőrség egy része is karanténba kell, hogy vonuljon, nincs más megoldás). A statárium itt nem helyszíni felkoncolást vagy rögtöni ítéleteket követő agyonlövést jelent, hanem mindenekelőtt a békebelit sokszorosan meghaladó fenyegetést. A büntetés csak a következő stáció. Még egyszer leírom: fenyegetést. Még egyszer: fenyegetést.
Egy tiltás nem a büntetés kiszabása után, hanem a büntetés kiszabása ELŐTT működik, ha működik. Ez is statisztika, de bevált statisztika. Egy új szabály nem azért hat – ha hat -, mert X embert megbüntettek miatta, hanem mert X ember nem szeretné, hogy megbüntessék miatta. Mindig van egy rakás renitens, a kérdés csak az, hogy ARÁNYOSAN MENNYI? Ha valaminek van visszatartó ereje, akkor annak nem UTÁNA, hanem ELŐTTE van.
S ha már a szankcionálásnál tartunk: az áruhalmozás ellen nem sokat lehet tenni. Jó, a Tesco például bevezette a vásárlási limitet, de ha valaki ki akarja játszani, elég elhoznia pár családtagot vagy ismerőst. Lehet tenni viszont a hiénák ellen. Ezt is leírták, én csak ismétlek. Megjelentek az ezerforintos kilós kristálycukrok, négyezer forintos maszkok, és társaik. Minden potenciális hullarabló beszállt a buliba, profiltól függetlenül. Ilyen a Vámház körúti pékség, közel a Fővám térhez. Hatósági ár, amint néhány kedves kolléga megjegyezte, kombinálva – ezt én teszem hozzá – iszonytató bírsággal, elkobzással és azonnali bezárással. Vészhelyzetben nem szabad lacafacázni. Ha már ismét lett nekünk egy kvázi-diktatórikus rendszerünk, legalább ennyi haszon legyen belőle. Ugye, emlékeznek még az “üzérkedés”, vagy “árdrágítás”, esetleg az “áruhalmozás” kategóriákra? A nagy elődök nem voltak szívbajosak.
Na persze, nekik nem volt se orbáni értelemben kedvenc gázszerelőjük, se kedvenc vejük, se kedvenc magamaguk. Bármi rosszat el lehet róluk mondani, de azt, hogy a pénzt hajszolták, nem.
Ha már lúd, legyen tehát kövér. Egy takarékon járó, háborús ellátású ország, és abszolút kijárási tilalom két hétig, ameddig eldől, ki fertőzött, ki nem. Aki gyanús, annak azonnali teszt, nem elmismásolva, mint most, majd ha kell, ellátás. Itt sem lehet ellazulni. Mások már alkalmazzák, mondják Önök. Igen, mások már alkalmazzák, FORMÁLISAN. A csehek, az osztrákok. De a cseh belügyminiszter a kijárási tilalomhoz sietett hozzátenni, hogy “egy kis sétától a friss levegőn senkit nem akarnak megfosztani”. Egy kis séta. A friss levegőn.
Come my love let’s take a walk
Just a little way away While we walk along we’ll talk…
Olivia Newton-John, ha még emlékeznek erre a dalra.
Dúl a járvány, drákói szabályokat fogunk betartani, hogy megszűnhessen. Közben azért egy kis ungabunga. Igazán csak egy kicsi.
Se kecske nem marad, se káposzta. Ez lesz a vége.
De hát Önök is tudják mindezt a lelkük mélyén. És ha mégis viszonylag olcsón megússzuk, aminek nem sok esélyét látom, azzal a jóleső tudattal lehet majd utána nyugovóra térni, hogy ez se miattunk történt. És bármit belekeverhetnek, csak a Gondviselést ne. Az – amennyiben mégis az ő keze műve – Istennek már túl sok volna.
En bloc a töke tele lehet velünk.
Kép: Pozsony üres