Koltai Róbert (nem létező) Kossuth-díja

Kardos András
Ebben a zűrzavarban, amikor jogosan rengeteg jóérzésű embert hozott ki a béketűréséből Kovács Zoltán szűrreálisan pökhendi, mindenkit lekezelő “sajtótájékoztatója”, mint “ünnepi esemény” (Örkény, hol vagy?!), nos, akkor elsikkadt egy a vírushoz képest jelentéktelem,amúgy megszokott lépés: Kossuth-díjat kapott Dörner György, az Új Színház igazgatója, a Fidesz egyik kulturális oszlopa.
Ez megszokott dolog, minden évben van ilyen, elsiklott rajta a tekintetem, de most valami beakadt, hogy úgy mondjam: kampó. Pontosan tudjuk, hogy az állami díjakat arra (is) szokták használni, hogy az adott kurzust támogató művészeket kitüntetik ilyen-olyan díjjal. Helyes vagy sem, ez bizony így szokás.
Ámde a tehetség, a nagyság, és a kurzuslovagság valamiféle egyensúlyt kéne hogy tartson, különben még azt hinné az ember, hogy a Kossuth-díj voltaképpen nem más, mint hálaadó gesztus a híveknek. Most csak egyetlen, hajnalban “kampó” rosszérzésemet osztom meg: nincsen Kossuth-díja Koltai Róbertnek, aki nem csupán jelentékeny és nagyszerű színész és rendező, hanem szerintem a “nagy” kaposvári színházi forradalom utolsó nagy alakja, akinek nincsen ilyen díja.
Ez ugyan messze nem csupán a Fidesz sara, de az, hogy Dörner kapott ilyen díjat (felőlem kapjon, bár…) amikor Koltai Róbertnek nincs, ez még most, a járvány közben is kampó: fáj Koltai Róbert díjának hiánya, még akkor is, ha “Sose halunk meg.”