Posted by Iván Gizella
Drága ismerős és ismeretlen barátnőim, ott a kényszerű karanténban. Tudom, el vagytok keseredve, mert felborult a megszokott életetek, s közben idegeskedtek is.
Mindennek tetejében még az is kínoz mindenkit, hogy face time nagyik lettetek, s hogy ki tudja meddig, meg sem lehet ölelni az apróságokat. De ugye azzal tisztában vagytok, hogy ez a helyzet nem jelenti azt, hogy magatokba kell fordulni, s hogy ezentúl tömény unalom lesz az életetek?
Igen, most hanyagolni kell a délelőtti kávézást, a bevásárlás közbeni bámészkodást. S el kell felejteni, hogy ide is benézek még, meg oda is, hátha meghozták az új tavaszi kollekciót. Én sem veszek most újabb kalapot a szezonra, talán elleszek azzal a csaknem harminccal, ami a szekrényben lapul.
Mondom néktek, eszetekbe ne jusson kimenni a házból, nem is szabad. Üljetek ki drágáim a kertbe, vagy a teraszra, amikor éppen süt a nap, de tegyetek magatokra egy plédet, mert még csíp a hideg.
Aki pedig éppen unatkozáson kapja magát, gyorsan felejtse el. Mert gondolom én, unatkozni csak akkor fogtok, amikor már az egész lakás úgy ragyog, mint Salamon töke. Hiszen ismerlek benneteket, elsőnek irány a spájz, jó kis elfoglaltság a befőtt és lekvár mustra. S ki tudja milyen kincseket találtok még ott.
Azután pedig, hogy kitakarítottátok az összes szekrényt, kiválogattátok a tavaszi, nyári ruhák közül, ami nem kell, s rendet csináltatok a lakásban fellelhető minden fiókban, vegyétek csak szépen elő az iratokat, a régi papír alapú számlákat és szortírozzatok.
Ez sem kell, az sem kell, semmi nem kell. Na ugye, igazam van. Minek őriztek édeseim öt, tíz éves villany számlákat.. vagy öt évnél régebbi adópapírokat? Elő a szemeteszsákokkal, garantálom hamar megtelnek.
S ha már ezen is túljutottatok, akkor jöhetnek a régi, papír fényképek. Tudjátok, abból az időből, amikor még nem telefonnal, hanem olyan igazi fényképezőgéppel fotózkodtunk. Gondolom, nektek is albumokban, vagy borítékokban lapulnak ezek a kincsek, na most lehet emlékezni, válogatni, digitalizálni.
Persze előbb ültessétek magatok mellé a férjeiteket, mert szegények most aztán tényleg nem tudnak magukkal mit kezdeni. Azzal is eltelik egy kis idő, míg az esküvői képeken nevettek jó nagyokat. Látod apus, milyen képet vágtál? Na olyat most is tud. Főleg, ha eszükbe jut, hogy ők nem főznek, nem takarítanak, nem mosnak.. akkor mi lesz szegénykékkel? Csak ülnek a számítógép előtt, meg kattintgatják a tévé távkapcsolóját? Nem kedveseim, itt az ideje bevonni őket is a házimunkába.
Ha mást nem, de pucolja meg azt a két répát a levesbe, garantálom attól is jobban fogja magát érezni, mert fontos dolgot tett le az asztalra. S majd ebédnél meg is dicsérheti magát. Látod, azért olyan jól sikerült ez a leves, mert én pucoltam meg a répát. És igen. Így is van.
Szegény nagyanyám is ilyen volt, egyszer vendégségben volt az egyik menyénél, aki isteni húslevest főzött, mindenki nagyon dicsérte. Ő viszont nem bírta elviselni, hogy nem őt ajnározzák, mindenkihez odament és a fülébe súgta. Tudjátok miért lett ez ilyen jó? Mert én tettem bele egy kis vizet…
A nagyiról jut eszembe. Elkezdhetitek rendbe tenni a családfát, hiszen tudom, mindegyikőtöknek ott lapul a fiókjában a füzet, amiben elkezdtétek már az összeállítást. Ki a neten, ki egy könyvecskében, de csináljátok meg. Az unokák, nagyon szívesen nézegetik majd, ha eljön az ideje.
Később, ha megint nem bírtok magatokkal, irány a konyha. Lehet gyakorolni, hogy kell két személyre főzni, hiszen most nem jöhetnek a gyerekek a teli dobozokért. Na ez nekem roppant nehéz lesz, de ígérem megpróbálom.
S ha még mindig tele vagytok energiával és tenni akarással, az ablakokat is megpucolhatjátok, mindjárt itt a húsvét. Ne szomorkodjatok azon, hogy a kutya sem nyitja majd rátok az ajtót, a férjetek majd előkapja az antik szódásszifont. Meg különben is, az ablak tiszta, a szekrények, a lakás minden szeglete rendben.
Azon gondolkoztatok már édeseim, ne sértődjetek meg, de muszáj megkérdeznem: a fejetekben is képesek vagytok rendet rakni? Mert ha igen, akkor nyert ügyünk van. Én erre játszom.