Posted by Franklin Foer
Gyökértelen kozmopolitának nevezik antiszemita kritikusai Sorost, de ő ezt büszkén vállalja. Kezdetben olyan intézményt képzelt el, amely átlépi a határokat, ezzel segítve a tudósok és gondolatok szabad mozgását a volt szovjet blokkban.
Václav Havel, aki éppen akkor lett az első ember Csehszlovákiában felajánlott egy régi prágai szakszervezeti csarnokot, amellyel s CEU azonnal több lábra állt volna. De az 1992-ben megválasztott jobboldali miniszterelnök sokkal kevésbé volt vendégszerető. Soros decentralizált jövőképe logisztikai és politikai szempontból gyorsan lehetetlenné vált.
Ezután, vonakodva bár, egyetemét szülővárosában hozta létre. Egy régi televíziós produkciós cég romjain alakult meg; össze-vissza épületekkel egy még szegényesebb környéken. Az egyetem kiszabadította a szellem energiáit a palackból. Vonzotta a hallgatókat, akik olyan intézményekből jöttek létre, ahol az tanárok kész szövegekből dolgoztak, és cenzúrázták saját gondolataikat, hogy megfeleljenek a marxista dogmának. A hallgatók belélegezték az amerikai stílusú szemináriumok szabad levegőjét, korábban tiltott szövegekkel találkoztak, amelyeket olyan tisztelettel kezeltek, amely nyugati oktatóikat is meghökkentette.
Soros magával hozta a kísérletezés és a lelkesedés hangulatát. „Minden részlettel foglalkozott” – mondta Rév. Soros azt javasolta, vegyenek fel embereket saját értelmiségi köreiből. Olyanokat, mint Ernest Gellnert,a nacionalizmus nagy tudósát. Figyelemmel kisérte, milyen akadémiai programokat kínál az iskola. Számos látogatása során a CEU kollégiumban aludt, egy épületben, amely egykor a város gyári munkásainak adott szállást.
Hamarosan észrevehetővé vált a CEU jelenléte a városban. Létrejött egy gimnázium, egy kiadó és a régió legfontosabb társadalomtudományi könyvtára. Azt is mondhatnák, hogy az iskola elérte az alapítás magasztos célját. Az öregdiákok egy generációja a régióban maradt. Az egyik volt hallgató Grúzia köztársasági elnökévé vált; többen az Európai Parlament tagjai lettek. Magyarország 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, és liberális pályára állt az ország.
2001-ben Soros indokolt elégedettséggel 250 millió dollárt adott az egyetem alapitványának. Hat évvel később lemondott az igazgatóság elnökének posztjáról. A CEU módosította müködésének koncepcióját, hogy alkalmazkodjon a sikerhez. Több afrikai, latin-amerikai és más nem az európai kontinensről érkező hallgatót fogadott be, és globális egyetemmé alakult. Egyik télen az iskola kávézójában ülve láthattam ennek eredményét. Ott ült egy hidzsábot viselő diák laptopja fölé hajolva, szokatlan látvány egy olyan országban, amely hermetikusan elzárta magát a muszlim migrációtól. Néhány asztallal odébb egy professzor (és egykori disszidens) a croissant-morzsáit törölgette a szakálláról, a s közben egy olyan hallgatóval beszélgetett, aki kihagyta az előadását, hogy a jelenlegi rendszer ellen tiltakozzon. Korábban találkoztam már a hallgatóval; elmondta nekem, hogy meleg, és hogy a CEU egyike azon ritka helyeknek, ahol kézen foghatja partnerét anélkül hogy félne a bántó megjegyzésektől . A közeli fürdőszoba irányába mutatott: „Kelet-Európában ez az egyetlen nemi szempontból semleges WC-je”.
Mint írtam: amikor Orbán Viktor Soros Györgyöt támadja, néha „George bácsinak” nevezi cseppnyi szarkazmussal, de éreztetve azt is, hogy jól ismeri. Korábban Orbánnak is része volt Soros támogatásában. Soros segítette ahhoz, hogy elhagyja faluja répaföldjeit és sertésolait. Orbán 15 évesen találkozott az első fürdőszobával és a csapból folyó forró víz csodájával. Alacsony termete miatt sokan piszkálták, de ezt megpróbálta keményen visszaverni. „Ha egyszer megütnek, akkor kétszer ütök vissza” – mondta évtizedekkel később. Keménység iránti vágyát jól mutatja fanatikus szeretete a Charles Bronson filmek iránt.
A nagy változás Orbán számára akkor jött el, amikor az 1980-as évek közepén felvették a Bibó kollégiumba. Mielőtt elindult volna a nagyvárosba, behívták katonának. Orbán vergődött az akkori hadsereg indokrinációja, szigorú szabályai miatt. Például megbüntették, mert meglógott, hogy megnézze a foci VB-t. Mire a Bibó kollégiumba érkezett, már határozott antikommunista lett, amelyet bátran hangoztatott. A Bibót egy reformer vezette, aki engedte a szabad légkört. Soros 1985-ben ellátogatott az iskolába, fénymásolót adott a diákoknak, támogatott egy diáklapot (szerkesztette: Orbán), és kifizette az aktivisták nyelvtanfolyamait és külföldi utazásait.
Ha a Bibó egy sziget volt Budapesten, akkor Orbán egy szigeten lakott. A többi vidéki fiatal is bent lakott a kollégiumban. Kim Lane Scheppele, a CEU volt professzora, aki most a Princetonon tanít, „kollégiumi gyerekeknek” hívja őket. Budapesti osztálytársaik viszont a szüleikkel éltek. Orbán kollégiumi társaival hozta létre a Fiatal Demokraták Szövetségét, vagyis a Fideszt.
Félelmetes aurájával Orbán a szovjet rend elleni küzdelem idősebb veteránjai számára vezéralakjává vált. Egyébként kritikus életrajzában Paul Lendvai újságíró elismeri, hogy Orbán „kivételes személyes tehetséggel és taktikai képességekkel van megáldva”. A kommunizmus ellen fellépő aktivisták ugyanakkor személyében láttak esélyt arra is, hogy átugorják azokat a demográfiai akadályokat, amelyek szerintük korlátozták a sikerüket. A magyar politikában az örök megoszlás van Budapest és az ország többi része között. Ez annak a városi-vidéki megosztottságnak szélsőséges változata, amely a legtöbb politikai kultúrát sújtja. Budapest volt a nagy birodalom egyik központja, az európai civilizáció távoli fővárosa. A paraszt élete ezzel ellentétben megmaradt hagyományos létformajént.
A 20. század folyamán a megosztottság másként is kifejeződött. A vidéki Magyarország Budapestet a zsidóság városnak tekintette. Ez a gondolat társítás vad túlzás, és az antiszemitizmus legmélyéről fakadt. Az ellenzék vezetői azonban megértették ezt a politikai kihívást. Magyarország a holokauszt után Közép-Európa legnagyobb zsidó népességének ad otthont: körülbelül 100 000 zsidó maradt Budapesten, és gyermekeik között szerepeltek a kommunizmus fontos kritikusai. Ők annak idején egy Orbánhoz hasonló figura iránt vágyakoztak, aki üzeneteiket eljuttatja majd a metropoliszon túlra.
Magyar liberális értelmiségi barátai ajánlották Orbánt Soros figyelmébe. Amikor Soros találkozott vele, lenyűgözte a fiatal aktivista karizma. Adományt adott a Fidesznek, és ösztöndíjat Orbánnak: tanulmányozza Oxfordban a civil társadalmat. Orbán egy ideig viszonozta a nagylelkűséget. Fellépett a nacionalisták „rosszindulatú támadásai” ellen, akik már akkor hisztérikusak voltak Soros magyarországijelenléte miatt. Azokban az években Orbán büszkén liberálisnak nevezte magát, és pártja elhatárolódott az antiszemitizmustól és a revansiszta nacionalizmustól.
Hogyan vált a 90-es évek elejének Orbán – hosszú hajával és akkori tudományos törekvéseivel – az illiberalizmus építészévé? Az egyik elmélet szerint a politikai célszerűség jobbra húzta őt. De a liberálisok saját vágyaikat kényszerítették Orbánra, soha nem figyeltek eléggé figyelmesen arra, hogy észrevegyék, hogy ez mélyen megbántja őt. “A kollégiumi gyerekek mindig is meg akarták mutatni a városi értelmiségieknek, hogy okosabbak, jobb vezetők ” – mondta nekem Scheppele.
Van egy történet, amelynek adatai talán nem teljesen pontosak, de mégis megragadja ezt a harag buborékot. Kemény István költő versében emlékezett meg az esetről.
“Az érthetetlennek tűnő okokból elpusztult Magyarország egyik legutolsó
miniszterelnökéről beszélik, hogy fiatal szabadságharcos korában, fiatal szabadságharcos-csapatával – tüzes, vidéki és egyenlő fiúk közt is első – szakállasan és nyilván türelmetlenül az érettségi-öltönyében feszengve, a kommunizmus jelképes fegyverletételét követő parlamenti fogadás előtt, vagy talán még a megadási feltételekről szóló szerződés aláírására várva, vagy más, ezekhez hasonló alkalomból, de korszakos jelentőségű pillanatban, és egy díszes előszobában, ennyi szinte biztos, ácsorgott szabadságharcosok egy másik csapatával együtt. Úgy mondják, e másféle szabadságharcosok már nem voltak annyira ifjak, ezért annyira tüzesek se már, és vidéki
fiúk se voltak, ám annál inkább érett, intelligens és fővárosi férfiak, akikről azt is beszélik, hogy úgyszólván szabadságharcosnak születtek, és sok ezer könyv között, nagy belmagasságú, titkosrendőrség által lehallgatott belvárosi lakásokban nőttek fel
szabadságharcosokká, valóban. És utoljára, de nem utolsósorban álltak még mások is ott az előszobában, idősebbek, bölcsebbek, nagyobb titkok tudói, nagyobb csaták látói, és talán egy-két futóbolond is, amint az egy ilyen nagy jelentőségű eseménynél sem elkerülhető, ám akárkik is voltak ott jelen személy szerint – együttesen mindannyian
a jövő emberei voltak, győztesek, és nyilván gyanakodva méregették egymást,
amint az természetes is győztesek között, új korszakok kezdetén, a hatalomtól karnyújtásnyira. És, ahogy beszélik, ekkor történt az, hogy az érettebbek csoportjából – mintegy a várakozás feszültségét enyhítendő – kivált az egyik, odalépett a tüzesebb fiúkhoz, és az idősebb testvérekre oly jellemző, már-már önzetlennek látszó, kis híján kedves mozdulattal megigazította a nyakkendőcsomót az akkor éppen újjászülető, majd érthetetlennek tűnő okokból később mégis elpusztult Magyarország majdani egyik legutolsó miniszterelnökén. Ezt beszélik, és akár így történt, akár nem, elmondható az efféle történetekről, hogy úgy sűrítik magukba a múltat és jövőt, és úgy adnak ezáltal némi értelmet a történelemnek, ahogy a máskülönben oly fölöslegesnek és nélkülözhetőnek tűnő nyakkendőnek ad némi értelmet a nyakkendőcsomó. “
Orbán első miniszterelnöki megbizatása négy év után véget ért, a 2002. évi választásokon vereséget szenvedett. A vereség meglepte, és amikor négy évvel később ezt újabb követte Orbán közölte, hogy soha többé nem verik meg választáson. 2009-ben zárt ajtók mögött mondott egy beszédet, amely kiszivárgott a médiába. Azt mondta, hogy „egy központi politikai erőteret” akar létrehozni, amely lehetővé tenné a konzervatívok számára, hogy „az elkövetkező 15–20 évben” uralkodjanak. Ahogy egy másik beszédében mondta: „Csak egyszer kell nyernünk, de akkor megfelelően.”
Amikor a botrány és a recesszió 2010-ben összetörte szocialista ellenfeleit, Orbán visszatért a hatalomba akár egy civilizációs Kulturkampf vezénylő tábornoka. Régi haragja képezte politikai platformjának alapját. Egyedül ő védené meg a családot, a nemzetet és a kereszténységet „a brüsszeli hivatalnokok szent szövetsége, a liberális világmédia és az kielégíthetetlen nemzetközi tőke” ellen. Tömeghisztériát keltett a közel-keleti és afrikai bevándorlók hulláma miatt, amely 2015 őszén érkezett, és az észak felé vezető úton áthaladt Budapesten.
(folytatjuk)