Posted by Hahn Endre
elővette Albert Camus A pestis című regényét
“Mindazonáltal volt egyéb ok is a nyugtalanságra: az élelmezési nehézségek egyre növekedtek. Működött a spekuláció, és mesébe illő áron kínálta a létfontosságú cikkeket, melyek a rendes piacról eltűntek.
A szegény családok így igen kínos helyzetbe jutottak, a gazdag családok pedig úgyszólván semmiben sem szenvedtek hiányt. A pestis a maga hatékony hivatalát részrehajlás nélkül látta el, s így erősítenie kellett volna az egyenlőséget polgártársaink közt, de az önző érdekek természetes játéka az ellenkezőjét eredményezte: az igazságtalanság érzése még jobban kiéleződött az emberek szívében. A halálban persze megmaradt a tökéletes egyenlőség, ebből azonban nem kért senki sem. A szegények, akik így az éhségtől is szenvedtek, még nagyobb vágyakozással gondoltak a szomszédos falvakra és városokra, ahol szabad volt az élet, s nem volt drága a kenyér. Mivelhogy nem lehetett őket kielégítően táplálni, az volt az egyébként nem nagyon ésszerű érzésük, hogy meg kellett volna nekik engedni, hogy távozzanak. Olyannyira, hogy végül egy jelszó járta közöttük. Néha a falakon volt olvasható, máskor meg kiabálták, midőn a megyefőnök arra ment: „Kenyeret vagy levegőt!” Jeladás volt ez a gúnyos kitétel bizonyos tüntetésekre, melyeket hamar elnyomtak, komoly jellegük azonban nem kerülte el senkinek a figyelmét.
Az újságok természetesen eleget tettek a kapott utasításnak, melynek értelmében mindenáron derűlátónak kellett lenniök. A helyzetet szerintük a lakosság „példás és megható nyugalma és hidegvére” jellemezte. Csakhogy ebben a városban, mely bezárkózott önmagába, s ahol semmi sem maradhatott titokban, senkit sem vezetett félre a „példa”, melyet a közösség adott. És aki pontos fogalmat akart alkotni a szóban forgó nyugalomról és hidegvérről, elegendő volt, ha belépett egy vesztegzárolt helyre vagy az egyik elkülönítő táborba, melyet a közigazgatás létesített.”