Örülhet egy gyerek a János vitéznek?

Posted by

Horn Gábor
“Az iskola nem a gyermekek igényeit kielégítő intézmény, hanem az a feladata, hogy átörökítse a nemzeti kultúrát” – mondja Takaró úr, irodalomtörténész, a NAT egyik kidolgozója.
Érdekes, hogy Takaró úr szerint a nemzeti kultúra nem elégítheti ki a gyermekek igényeit.
Eszerint ő úgy véli, hogy mondjuk a János Vitéz befogadása, vagy annak megtanulása, hogy ki mindenki él a magyar erdőkben, avagy egy népdal éneklése, Jancsó egyik filmjének megnézése, stb.stb. a gyerekek számára nem öröm. Szerencsére én nem így tapasztaltam.
Takaró úr nem sokra tartja a gyerekeket, avagy a pedagógusokat, avagy a nemzeti kultúrát.
De ebből a mondatból valami olyan irtózatos pedagógiai műveletlenség süt, olyan érzéketlenség, ami fájdalmas.
Nem látott még Takaró úr örömmel rácsodálkozni egy gyermeket egy Weöres verssorra?
Nem látott még Takaró úr boldogságot egy gyermek szemében, amikor a térképen felismerte a Balatont, ahol nyaralt?
Amikor játszva, a társaival együtt tanult?
Az iskola ügye nem Takaró Úr igényeinek kielégítésére szolgál.
Itt gyerekekről van szó, olyan emberek dolga ez, akik mind a gyermekekről,mind a pedagógia tudományáról, mind a nemzeti kultúra közvetítéséről – szemben Takaró úrral – ismeretekkel bírnak.