Az elnök és a miniszterelnök

Posted by

Radnai György

„Átölelte, majd kézen fogta Orbánt Erdoğan” – írta 2017.június 30-án a Mandiner. Mekkora hír volt!
Aztán hol itt, hol ott összefutottak, megtapogatták egymás hátát, tárgyaltak egy jót.
Aztán ezek a találkozások közös kormányüléshez vezettek.
Aztán évenként rendszerességűvé váltak. Néha Gül Babát is szóba hozták. Meg a megbonthatatlan magyar-török barátságot éltették.
Aztán jött a Türk Tanács, később az első európai, a budapesti iroda megnyitása.
Aztán „mobil-telefonszámot” is cseréltek.
Erdogan közben „megelőző(???) akciózásba” kezdett. Aminek a következményei előre láthatók voltak. Be is következtek: a menekültek – gyerekek, asszonyok, öregek, fiatalok sokasága – újra útra kelt Európa felé.
Orbán olyan Magyarországot „épített” az elmúlt tíz évben, ahol a
„hívószó” a gyűlölet lett. Mindig fenn akarta tartani a „megfelelő” fokon, mert csak ott hatásos. Ehhez néha elég volt „látványt” kreálnia határon, pályaudvaron, néha új „alanyokat” is kellett találnia, néha fokoznia kellett a kifulladni látszó indulatot.
Orbán azt állítja: Európát (is) védi. Közben egy szava nincs az erdogani akcióval szemben. Sőt: fölhívja és érdeklődik.
A folyamat vége nem látható.
Csak valószínűsíthető.
Kérdés?
Drámai végkifejlet felé rohanunk…
Kérdés?