Egy alkotmánypuccs tanulságai

Posted by

Pokol Béla
Hugo Chavez, venezuelai elnök 1998-ban egy új alkotmányt akart létrehozni, de a hatályos alkotmány szerint ezt csak kétharmados parlamenti többséggel tudta volna megtenni, mellyel nem rendelkezett. Mozgástere bővítésére ezért az általa kinevezett kormány kiadott egy rendeletet, mely alapján Chavez parlamenti többsége egy Alkotmányozó Gyűlést hívott össze bizalmi embereikből és jogászaikból, hogy az általuk elkészített alkotmányszöveget majd a parlament kikerülésével közvetlen népszavazás fogadja el.
Olyan többséggel és szabályokkal, melyeket ez az alkotmányozó testület majd szuverén módon maga állapít meg, állítva, hogy egy teljesen új alkotmány esetén a régi alkotmány és az ezen nyugvó szabályok (pl. a népszavazásra) már az alkotmányt elfogadó népszavazáson sem jöhetnek számba és játszhatnak szerepet. Ezután a kormány egy kérdést intézett az alkotmányossági kérdésekben illetékes ottani Legfelsőbb Bírósághoz, hogy megteheti-e ezt alkotmányosan?
A hozzá közelálló bírói többség úgy érvelt, hogy a hatályos alkotmány a kizárólag parlament általi alkotmánymódosítást és teljesen új alkotmány létrehozását előírva úgy értelmezhető, hogy ténylegesen hallgat a közvetlenül a nép által létrehozható új alkotmány útjáról.
Ám mivel minden hatalom a népé, így e hallgatás nem jelenthet tilalmat, és így alkotmányosnak ismerte el Chavez tervét, mely aztán meg is valósult.
Ennek révén úgy lépett át a hatályos alkotmányon, hogy ehhez nem volt meg az abban előírt felhatalmazása és az ahhoz szükséges parlamenti többsége. Ténylegesen persze ez szemben állt az alkotmánnyal minden bevett alkotmányelmélet szerint, hisz az kizárólag csak a minősített többségű parlament alkotmányozó hatalmát rögzítette, de az egyszerű kormánytöbbség birtokában és az így ellenőrzése alatt álló állami erőszakszervezetekkel Chaveznek elég erő állt a rendelkezésére, hogy ezt az alkotmánypuccsot végrehajtsa.
Azóta ezt a megoldást átvették Latin-Amerikában Ecuador és Bolívia új alkotmányai is, és bár látszólag csak nehezíti az alkotmányozást, hogy közvetlenül a nép általi jóváhagyást ír elő ez a megoldás, de mivel ennek feltételeit egy bizalmi jogászokból és más baráti meghívottakból álló alkotmányozói testület is készítheti, és ez írja elő az ilyen népszavazás feltételeit is – pl. nem rögzítve alsó részvételi küszöböt -, így akár ha csak egymilliós részvétellel is zajlik ez le pusztán a támogatóik részvételével, akkor is rá lehet fogni, hogy a „nép szava, isten szava!”.
Összességében így a hatályos alkotmányt lényegében egy puccsot jelentő alkotmány-értelmezéssel kikerülve, egy egyszerű többséget elért kormányhatalom is a teljes korábbi közjogi rendet és alkotmányt megkísérelheti lecserélni.
Megpróbálhatják-e ezt akár Európában is? Bár nyilvánvalóan a hatályos alkotmány átlépését jelentene egy ilyen alkotmányozási út, pl. Magyarországon is, de a mainstream szellemi áramlatokat ismerve a nyugati világban, és az ezekhez tartozók számára a nagyobb fokú elnézést még nagyobb jogsértés esetén is, csak a belső ellenállásban lehetne bízni ilyen fejlemények esetén. Az Alaptörvényt tehát védeni kell, és ilyen tervek esetén az alkotmánybírák általi védelem már kevés, ehhez már az erre létrehozott alkotmányvédelmi hivatalok jöhetnek csak szóba.
Hadd zárjam azzal, hogy leírtak nem pusztán elméleti meditációk, ez már pontos tervekkel a 2014-es választások előtt létezett a hazai ellenzék balliberális oldalán, és egy csekély többségű választási győzelemben bízva így írt egyik vezető jogász aktivistájuk a Magyar Narancs 2011/17. számában: „És mivel nem lesz kétharmada a parlamentben, nemigen nyúlhat más eszközhöz, mint a népfenség intézményéhez, a népszavazáshoz. A Fidesz arra fog hivatkozni, hogy maga az alaptörvény zárja ki saját módosítását népszavazás útján, az Új Miniszterelnök pedig úgy fog érvelni, hogy a népfelséget semmi sem írhatja felül, és ezzel szemben a Fidesznek sem lesz könnyű népszerűen érvelnie. Az Országgyűlés kiírja a népszavazást, az új Alkotmány pedig majd kizárja, hogy az Alkotmánybíróság ezt felülbírálja, ha ezeknek szabad volt, azoknak miért ne lenne szabad.”
Látni kell, hogy ez terv azóta is él, és egy feles többséggel végbemenő átfordulás után ez a kétharmadosság félretolásának útja lehet. Ténylegesen persze egy alkotmánypuccs lenne ez, de különösebb vitát nem keltett ez akkor sem az alkotmányjogász körökben, sem a jobboldali szellemi elit holdudvaraiban.
Pedig ez feles átfordulás mostanság már reálisabb, mint 2014-ben volt, és a fent vázoltak révén akkor ezt nem csak egy feles átfordulásként megszerzett korlátozott hatalomként kívánják felfogni, hanem egy teljes közjogi rendet leváltó korlátlan hatalomként. Ha pedig ez az alkotmánypuccs egy feles kormányhatalom birtokában egy reális veszély, akkor eléggé célszerűnek tűnik, hogy már most egy új reteszt kellene ez elé illeszteni egy sürgősen elfogadott alaptörvény-kiegészítés formájában, mely – mintegy pedagógiailag a gyengébben kedvéért – kimondja, hogy alkotmánymódosítás vagy új alkotmány készítése a hatályos alkotmányos rend szerint kizárólag az Országgyűlésben az erre előírt módon lehetséges, és az ezt kikerülő út alkotmányellenes és tilos.
A kettős szerkezetűvé vált modern alkotmányos államot tehát két szinten lehet erőszakkal felborítani, egyik a már régóta ismert államcsíny a kormányhatalom szintjén, ám létrejött ennek egy másik formája is az alkotmányozó hatalom szintjén, és ez az alkotmánypuccs. De erről szóljon a következő bejegyzés.

Bojcsuk Iván grafikája