Petra, a vörös, rózsaszín város

Posted by

Spielmann Éva
[nem aki, hanem ahol] Petra romváros, a világ hét új csodájának az egyike, UNESCO kulturális örökségi terület, igazi turista mágnes, ahol megtapasztalhatod, hogy milyen szaghatások között éltek eleink két ezer évvel ezelőtt. De kezdjük azzal, hogy hogyan lehet idejutni.
Azzal mindenki egyetért, hogy Eilatból a legcélszerűbb. Természetesen itt helyben is vannak szállodák, de ha a higiéniát tartjuk a civilizáció egyik fokmérőjének, akkor én mindenképp azt javaslom, hogy Izraelből közelítsük meg a látványosságot. És még aznap térjünk is oda vissza. Azzal együtt is, hogy a határátkelés felettébb időigényes, csak szervezett csoportokkal ajánlott. Nekünk másfél óra volt, ami állítólag a gyors lebonyolítás szintideje. Kifelé kilépő vízumot szednek, Jordánia meg az egynapos belépést sarcolja (összesen 125 USD fejenként), de ha 24 óra alatt egynél több alkalommal szeretnél kimenni pisilni, akkor vállald be ezt a pluszköltséget. Visszafelé ugyanez ingyen, és húsz perc alatt megvan.
Amíg Jordánia a csomagok ellenőrzésére egy olyan röntgengépet használ, amit ránézésre a szmolenszki tüdőszanatóriumból nyugdíjaztak a 60-as években, addig az izraeli oldalon egy fémdetektor, mellette terroristák profilozására kiképzett mosolygó katonalányok kérdezgetnek tökéletes angolsággal. (Itt jegyzem meg, hogy hazarepüléskor az eilati reptéren gond nélkül felengedik a vizes palackokat vagy bármilyen folyadékot a gépre, sőt még szólnak is, hogy ne idd magad tele feleslegesen a biztonsági ellenőrzés előtt. Nem tudom, hogy ez összefüggésben van-e azzal, hogy a váróban pár másodpercre furcsán lüktetni kezdett a homlokom, ami rögtön elmúlt miután átértünk a duty free-be. Ahogyan azóta és előtte soha sem. Meg nem erősített elméletem szerint olyan 21. századi sokadik generációs sugárvizsgálatnak vetnek alá, hogy nem kell tovább bohóckodni az ásványvizes palackokkal és a köpetnyi üvegekbe porciózott sminklemosókkal.)
Tehát ha már eljutottunk Petrába, szánjuk rá az időt, és olvassunk utána, hogy miért is jöttünk ide. Nekünk egy remek jordán idegenvezetőnk volt, ám láttam, hogy sokan csak úgy magukban bolyonganak a kövek között. Ezen a ponton tennék egy rövid kitérőt a tömegturizmus témájában. Kritika lesz nyilván, nem dicséret. Egy kedves, szimpatikus (iróniajel) ázsiai nőegyleti csoport haladt előttünk, szikláról sziklára fotózkodtak, minden teveszarnál szelfi, ahogy kell. Röhögcséltek és látszólag minden ok nélkül fejhangon sivalkodtak. Gondoltam, hogy odamegyek hozzájuk (elsőre egy középkorú tagjukat választottam volna, akinek pontosan egy foga volt, az is, mint a kapa állt előre, ezért tudtam megszámolni), és megkérdem, hogy ha már ilyen messze elfáradtak, és ki is fizették a 100 eurós beugrót, akkor meséljen már arról, mit tudott meg a nabateusokról.
Jól van, tudom: a kulturális különbségek. Hagyjuk.
Szóval miről szól Petra? A nabateusok nevezetű arab törzs lakott a történelem előtti időkben ezen a helyen, akik valahogy kifundálták, hogyan kell ciszternákat, vízvezetéket építeni, és így vízzel ellátni egy sivatagi települést. Ennek köszönhetően az erre haladó árukaravánok minden irányból betértek a városba, Petra lett a keleti selyemút és a délről jövő tömjénút egyik legjelentősebb közel-keleti megállója. A nabateusok vámot szedtek, busás haszonra tettek szert, virágzott a város, fénykorában 30 ezren is lakhatták. Házaikat a sziklába vájták, királyaikat pompás sírkamrákba temették, és boldogan éltek. A város könnyen védhető volt, mert a hegyek között egyetlen keskeny szurdokon keresztül közelíthető meg, Indiana Jones is ezen lovagolt keresztül az Utolsó Kereszteslovagban. Aztán jött a recesszió: az áruszállítás áttevődött a tengerekre, a nabateusok meg magukra maradtak a kősivatagukban. Trainanus római császár könnyűszerrel meghódította őket, Szíria fennhatósága alá helyezte a várost. A rómaiak betelepültek, kultúrharcuk részeként a központban egy többezres kőbe vájt színházat emeltek, később a keresztények templomot húztak, püspököt állítottak, végül az iszlám hódítók a 7. században kiűztek mindenkit a városból. Itt a vége…
Ezek után több mint ezer éven keresztül csak nomád beduin törzsek táboroztak a romok között, Petra a teljes feledés homályába merült. Egy svájci felfedező a 19. század elején Áron (Mózes testvérének) sírját keresve, lefizetett néhány beduint, akik átvitték a szoroson, és felfedezte magának a várost. Ám akkor még nem volt CNN meg instagram, úgyhogy Petra titka szűk körben maradt, csak száz évvel később jöttek a régészek, hogy feltárják a romokat. A harmincas években még szállodát is építettek az akkori tömegturizmus részére a város belső területén, a római színház szomszédságában. Pont mintha Királyok Völgyébe adnának ki egy Hilton-koncessziót. Szerencsére ezt gyorsan vissza is bontották.
Akit a hely érdekel, most menjen, mert ha ez így folytatódik, akkor egyszer csak Petrát is lezárják, akár Thaiföldön a Partot. Jobb években, ha nem lőnek a környéken, egymillió turista is eljön ide. Kapafoggal is. Siess!