Eilatba alijázni

Posted by

Spielmann Éva
[melyik az az ország?] … ahol a szombat péntek este kezdődik? Ahol a pizzára sonka helyett szezámmagot tesznek (akár kéred, akár nem)? Ahol a könyvet fordítva veszed a kezedbe? Ahol senki sem lepődik meg azon, ha melletted a plázában fiatal lányok válogatnak a fürdőruhák között, miközben oldalukon Michael Korrs helyett tölténytáska és éles gépfegyver lóg?
Mindezektől függetlenül meglátogathatod az országot úgyis, hogy tökéletesen Európában érzed magad, feltéve, ha nem akarsz feltétlenül kolbászt vacsorázni, vagy tengeri gyümölcsös spagettit ebédre.
Hozzáteszem, Eilatban is vannak olyan éttermek, melyek a külföldiekre tekintettel nem tartják a kóser étkezési szokásokat (szirti borzot nem kerestem, talán valahol még azt is sütik az orosz turisták kedvéért. Magyarázat: Mózes a Tórában meghatározta a zsidó ételek tiltólistáját, és azon nemcsak a disznóhús, a nyúl, hanem a szerencsétlen szirtiborz, vagy inkább szerencsés? – cuki kis szűrös állatka – is szerepel. Népszerű fogás lehetett a háromezer évvel ezelőtti sivatagi népeknél és lám megmenekült.
De ott van még a listán a strucc, az angolna, a csiga és az összes bogár, ha azt kívánnánk, és bort is csak olyat ajánlana a sommelier, amit istenfélő zsidó palackozott. Minden más, ugyebár nemcsak sznobság, de bizony tréfli).
Eilatba ma három és fél óra alatt fapadon igen könnyen el lehet jutni. Igaz, nem mint nyaralóhely, de már a Biblia is említést tesz a Vörös-tenger partján álló településről. Ehhez képest a belvárosban nem botlunk lépten nyomon ókori romokba. Annál inkább óriási, modern szállodákba, betonépületekbe, üzletekbe, és sok-sok turistába. A mai várost, akár az egész országot körzővel és vonalzóval tervezték a második világháború után. Elilat azért lett fontos, mert ez a város Izrael egyetlen közvetlen kapcsolata a Vörös-tengerhez.
A mesterséges kialakításnak köszönhetően jobbra karnyújtásnyira Egyiptom, balra pedig Jordánia olyan közel, hogy az akabai óriás mecset a belvárosi szállodasorról is remekül látszik. A turistáknál már csak a továbbszállításra váró japán autók vannak a partokon nagyobb számban. Kizárólag Eilatnak van joga a Távol-Keletről érkező autókat importálni, így azok itt kerülnek szárazföldre.
Az egyiptomi határ mellett, amíg a szem ellát, ezrével sorakoznak a konténerből kipakolt Toyoták és a Mitsubishik. Egy helyi embertől hallottam, hogy 100%-os vámot szed a város utánuk, és ennek ellenére ez a jobb megoldás, mint a Szuezi-csatornán kerülni velük egy hatalmasat.
De mi a helyzet, ha nem egy autót, hanem tenmagad szeretnéd az országba importálni? Izraelbe nem lehet bevándorolni, ide csak visszatérni lehet. Az állam létrehozásakor nem feledkeztek meg arról sem a buzgó cionisták, hogy meg is kell tölteni lakosokkal az országot. Az 1950-es Hazatérés Törvénye a mai napig kimondja, hogy bárki, aki legalább egy zsidó származású nagyszülőt tud igazolni, jogosult lesz az izraeli állampolgárságra. Ezen túlmenően senkitől nem követelnek meg aktív vallásgyakorlást vagy felekezethez tartozást. Az állampolgárság mellé 6 hónapig ingyen adják az egészségügyi ellátást, havi ellátmányt fizetnek (nem sok, kb. 180 ezer forint havonta, az itt még kevesebb), de 5 hónapig ingyenes lakhatást is biztosítanak mellé, és intenzív ingyenes héber tanfolyamot, hogy a munkakezdés sikeres legyen.
Akinek még arra sincs pénze, hogy ideutazzon, még repülőjegyet is igényelhet. Igaz, csak az ideútra. Azt olvastam, hogy manapság leginkább Oroszországból és Franciaországból jönnek az alijázók, a bevándorlók, akiknek száma évről évre növekszik. Az állam folyamatosan igyekszik újabb állampolgárokat megnyerni, hely még van bőven. Ennek érdekében a social media oldalakon is intenzíven reklámozzák az országot.
Mosolygó alijázó fiatalemberek ajánlgatják a betelepülést, saját sztorijuk hőseként csábítják a fiatalokat a kibucokba és a nagyvárosokba. Aztán valami izgága újságíró kiderítette, hogy a kedves twitterező fiatalok bennszülött izraeli modellek. Kínos, de miért is ismerős nekem ez a történet?
De ha nem alijázni jössz Eilatba, akkor minek? Akit a búvárkodás vonz, annak egyenesen kötelező. A tenger és a part tiszta, már februárban is lehet strandolni, bár az még nem üzembiztos, inkább márciustól. Nemrég adtak át egy fedett műjégpályát egy bevásárlóközpontban, de rendes nagyot ám, nem olyan kis zsebkendőnyit, mint annó a Duna Plázában.
Az ipari kikötő közvetlen közelében van a családi delfin úsztató és a tevepark, ezeket mi elvből nem látogatjuk, de kisgyerekekkel bocsánatos. A város teljesen biztonságos, vallási fanatizmus jelével sehol nem találkoztam. Menetrendszerinti buszokkal bárhová olcsón el lehet jutni, pontosan közlekednek. Péntek napnyugtáig.
Egy dologról viszont szabad megfeledkezni: annyiban mégiscsak egy keleti országban vagyunk, hogy a személyes distancia buborékodba gyakran beletolakodnak. Az üzletben belédbotlanak, a sorban a nyakadba lihegnek, az étteremben a székedben hasra esnek. A taxis szemrebbenés nélkül beparkol a buszmegállóba (hátha valaki inkább vele megy, mint buszozik), aztán a busz meg dudálva kerülgesse. Apróságok, amik európai (de még magyar perspektívából is) tahóságnak számítanának. Ez itt természetes.
Eilat így is nagyszerű hely, már csak azért is, mert innen lehet eljutni Petrába…